1 2 3 4 5 ... 62 63 64 előző következő
A magyar történelem egyik méltán ambivalens főtisztjének újabb polírozása. Rehabilitálnák Jány Gusztávot. Alakja és történelmi szerepe legalább annyira megosztó, mint Ocskay László brigadérosé.
Lezártuk az évet. Többször, többféleképpen megemlékeztünk a gazdasági, kül- és belpolitikai eseményekről, a 2010-re jellemző „kampányolunk ha kell, ha nem” beszélgetésekkel tűzdelt hírömlenyekről. Meg a felmelegedésről, meg a világszerte élesedő harci helyzetekről – bár ezek szinte eltörpültek a frissiben elfogadott, és igen, már hatályba lépett médiatörvényhez képest. Most mégsem (csak) erről lesz szó.
Legalább húsz éve olvasok évértékeléseket a különböző sajtóorgánumokban, de mindig zavart az elfogultságuk. Pontosabban az, hogy nem merték bevallani az elfogultságukat. Holott minden évértékelés szubjektív, kivéve talán a puszta statisztikákat, de még ott is szubjektív lehet, melyek a kiválasztott adatok. Éppen ezért most két, bevallottan elfogult, szubjektív évértékelőt tartunk:egy pesszimistát és egy optimistát.
Legalább húsz éve olvasok évértékeléseket a különböző sajtóorgánumokban, de mindig zavart az elfogultságuk. Pontosabban az, hogy nem merték bevallani az elfogultságukat. Holott minden évértékelés szubjektív, kivéve talán a puszta statisztikákat, de még ott is szubjektív lehet, melyek a kiválasztott adatok. Éppen ezért most bevallottan elfogult, szubjektív évértékelőt tartunk, viszont mindjárt kettőt: egy pesszimistát, és egy optimistát.
Valójában egyáltalán nem emlékszem, jártam-e valaha is a Normafánál – egészen az előző hétvégéig. Meg kell mondjam, nagy élmény volt, még akkor is, ha a második csúszásnál ripityára tört alattunk a szánkó, és onnantól inkább a kirándulásé lett a főszerep.
Jómagam is beleesek néha a kultúrsznob álszentség vétségébe, amikor egyes tévéműsorokról azt állítom, hogy soha nem nézem, mert „méltóságon aluli”, „színvonaltalan”, stb. – pedig mégis. Sokaknál az X-faktor és a Megasztár is abba a kategóriába tartozik, mint a celebes műsorok, pedig azért itt mégiscsak tehetségkutatásról van szó – legfeljebb az a kérdés, milyen típusú tehetségről beszélünk.
Volt hát, tudom, de nem az én életemben. Médiatörvény, cenzúra és hülyének nézés. Bocsánat, hülyének nézés már van, éppen eleget cikkeztünk már a butító celebműsorokról, a tökéletesen egyoldalú nyomtatott és elektronikus sajtótermékekről, a kinek a pártja, kinek a pénztárcája szófolyamokról. Kit érdekel?!
Néhány napja barátnőmmel beszélgettem, aki egy zuglói általános iskolában tanít. Kifejezetten vártam a találkozást, elsős osztályt indított szeptemberben, ilyenkor mindig tele van új élménnyel, csak úgy árad belőle a sok kisiskolás lelkesedése.
(Hír az Info Rádióból, 2010. november 16-án)
Több alkalommal is volt szerencsém végignézni a sárga majmok és a rózsaszín elefántok (lehet, hogy tévedek?) fergeteges csatáját az „Ezek megőrültek” című délutáni show-műsorban. Sajnos, rájöttem, hogy van, aki egyáltalán nem a műsor kedvéért őrült meg, hanem helyből az…