Az eseménynek helyszínt nyújtó nagynevű hotelt nem szeretném reklámozni, nincs is miért, már csak kritikán aluli színvonalú szolgáltatásaik okán sem. Az egyébként sokcsillagos hotelnek a borkóstoló mellett berendezett kiszolgálópultjánál az első érdeklődéstől számított közel 30 perc után voltak képesek sajttálat adni, pénzért. A kétszeri visszatérés alkalmával sikerült ellesni, lefülelni a fizikai munkát nem végző, már valamilyen menedzseri státuszba emelkedett túltáplált hotelszolga epés megjegyzését a szendvicsekre és sajttálaikra alkalmazott saját áraik szánalmasan alacsony voltára vonatkozóan. Mindez a”különös közjátékok” egyike volt csak, mert például a kóstolások alkalmával, körbejárva az asztalokat, a szálloda egyenszürke öltönyét viselő „dinamikus fiatalemberek” kis csoportjára lettem figyelmes, akik meglehetősen feltűnő hangossággal beszélgettek és röhögtek ápolókrémet sosem látott, éppen ezért már nem fekete cipőjükben. (Szerény adalék a kulturális különbségek érzékeléséhez, hogy Japánban nem veszik komolyan az ápolatlan, koszos cipőben üzleti tárgyaláson megjelenő férfit. A nők sem! Persze ez csak akkor érdekes, ha valakinek japán nőre fájna a foga.)

Tovább a teljes cikkhez...