Az 1848-as párizsi forradalom hírére Kossuth Lajos fogalmazott meg egy felirati javaslatot az Országgyűlés számára, amiben még nem követelte a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését. 1847 óta azonban már működött Magyarországon a reformisták Ellenzéki Köre, a korábbi Pesti Kört vezető Teleki László elnökletével. A liberálisok a konzervatív Gyülde ellenében hozták létre, elsősorban az örökváltság kérdésének és az úrbéri viszonyoknak rendezésére. Az Ellenzéki Kör alelnöke Vörösmarty Mihály és Fényes Elek volt, s már 1847 júniusában elfogadták az Ellenzéki Nyilatkozatot, melynek programja a következő elemeket tartalmazta: társadalmi nyilvánosság, sajtószabadság, a szabad egyesülés lehetősége, kormányfelelősség, közteherviselés, képviselet szélesítése, állami kárpótlással egybekötött kötelező örökváltság, törvény előtti egyenlőség, az ősiség eltörlése, unió Erdéllyel.

A programalkotó bizottságban Kossuth és Teleki mellett részt vett Deák Ferenc, Eötvös József, Pulszky Ferenc és Szemere Bertalan is. Bár Eötvös is foglalkozott cikkírással (Pesti Hírlap), a cenzúrával különösen Szemerének gyűlt meg a baja korábban: nyugati utazásairól szóló naplóját a cenzúra miatt egy évig nem tudták kiadni. A sajtószabadság kérdése mégis Kossuth Lajost érinthette leginkább. 1832-36 közötti Országgyűlési Tudósításait csak magánlevelek formájában tudta kiadni, a cenzúra elkerülése végett. A reformországgyűlések berekesztése után a megyegyűlésekről tudósított, de a hasonló liberális szellemben készített Törvényhatósági Tudósítások miatt 1837-ben 4 év fogságra ítélték.

Az országgyűlési tárgyalások sajtójával annak idején még Wesselényi Miklós bízta meg Kossuthot, de a kormány nem engedélyezte a könyvnyomtatást erre a célra, majd a kőnyomdát is lefoglalták, ahol a „magánleveleket” sokszorosították. Az Országgyűlési Tudósításokat, az első politikai hírlapot végül is maguk az országgyűlési ifjak másolgatták hangyaszorgalommal – de Kossuth legalább kiteljesíthette kiváló íráskészségét. Kossuth ez által lett népszerű a vármegyékben (újabb ismerős fogalom), a lapok hetente jelentek meg Pozsonyban, egy hónapra 10 forintért.

1841 januárjától Kossuth lett a Pesti Hírlap szerkesztője. A Landerer bécsi titkos ügynök nyomdájában készült lap kis példányszámban jelent meg, s a kormánykörök bíztak benne, hogy a cenzúra elveszi Kossuth kedvét az ellenzékiségtől. Vezércikkei azonban olyan reformprogrammá álltak össze, ami népszerűvé tette a lapot az országban. Landerer ígéretet tett Metternichnek, hogy amint veszélyessé válik Kossuth, megválik tőle – de Metternich még az átállásában is bízott.

A Kossuth által bevezetett újítás, a vezércikk után a Fővárosi Újdonságok című rovatban a hatóságok visszaéléseit ostorozta vitriolos stílusban. A sajtószabadság ügyéről a Külföldi napló című rovatban olvashattak az emberek – hiszen maga a téma az 1600-as évek (John Locke) óta, de különösen a francia forradalom hatására világszerte foglalkoztatta a alapvető emberi jogok híveit. Az örökváltság kérdéséről egyébként az Értekező című rovat számolt be, olyan szerzőkkel, mint például Fáy András.

Kossuth a Pesti Hírlapban válaszolt először Széchenyi forradalommal kapcsolatos aggodalmaira is – 1844-ben azonban elhagyta a lapot (érdekes módon nem elsősorban a cikkek hangvétele, hanem Landererrel folytatott bérviták miatt: hát igen, azok a fránya anyagiak…).

Ezt követően a Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit. A Védegylet a hazai piac külföldi áruktól való védelmére jött létre (korai Magosz?), tagjai becsületszavukat adták, hogy 1844-től hat évig csak magyarországi árut vásárolnak. Az elnök Batthyány Kázmér volt, az alelnök Teleki László, az igazgató Kossuth Lajos. A szervezet abba bukott bele, amikor 1846-ban kiderült, hogy saját kitűzőit éppen a császárvárosban, Bécsben készítették.

Kossuth és Teleki ezt követően hozták létre az Ellenzéki Pártot, 1847. március 15-én (ez még nem az a március!). A párt elnökévé Batthyány Lajost választották, az alakuló ülésen Kossuth felvázolta a programot, Petőfi Sándor pedig elszavalta – nem, nem a Nemzeti dalt, hanem A nép nevében című költeményét. A pártprogramot Deák véglegesítette, ez lett az Ellenzéki Nyilatkozat.

Az Ellenzéki Nyilatkozat pontjaiból Kossuth tehát nem mindent tett be az 1848. februári felirati javaslatába, de liberális elvtársai március 4-én, az Ellenzéki Körben megvitatták a javaslatot, és szorgalmazták, hogy kerüljön bele a sajtószabadság, az évenkénti országgyűlés és az intézmények tételes megnevezése. Március 9-én Irányi Dániel tárgyalt erről Kossuth-tal, s Irinyi József március 12-re megfogalmazta a Tizenkét pont első változatát. Ennek még volt bevezetője is, mely az európai eseményekre hivatkozott (érdekes, ma is gyakran hivatkoznak Európára a médiatörvény kapcsán). A politikai foglyok szabadon engedése március 14-én került be, a Pilvax-kör javaslatára, a bécsi forradalom hírére történő szervezkedés idején (két korábbi pontot összevontak, így maradhatott továbbra is 12). Március 15-én plakátokon hirdették ki az elfogadott 12 pontot, melynek első pontja a következő:

Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését.

GB

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!