Tarr Béla filmrendező anyukája különleges asszony. Nemcsak azért, mert különleges mesterséget űz (1957 óta súg a legnagyobbaknak), hanem azért is, mert különlegesen gazdag, színes egyéniség. Tarr Mária olyan előadókészséggel képes feleleveníteni az elmúlt 54 év legjobb színházi sztorijait, amit eddig csak maguktól az általa életre keltett színészóriásoktól láthattunk. Igen, a mindenki által csak „tarrmarinak” hívott jelenség úgy sztorizik, mint Sinkovits Imre, olyan memóriája van, mint Mensáros Lászlónak, és legalább olyan életvidám, mint Tolnay Klári volt.  

Ha utána számolunk (amit nem illik, de mégis), hamar kiderül, hogy Tarr Mari nagyon fiatalon került a súgólyukba: huszonévesen lett, a nem éppen kiváló emlékezőtehetséggel bíró Csortos Gyula, a felejthetetlen Salamon Béla vagy épp Pécsi Sándor legfőbb támasza a színpadon. Később szintén sok dolga lehetett a memorizálás dolgában „Csortos-tanítvány” Básti Lajossal, a zseniális Latinovitscsal, Ruttkai Évával, egészen a mai nagyokig: elég Huszti Pétert, Tahi-Tóth Lászlót, és Tarr Mária mostani állandó kísérőjét, Dunai Tamást említeni.

A lenyűgöző történeteket ugyanis az előadóesten zenés versek és bakelitlemezekről szóló dalok kötik össze: József Attila és Radnóti Miklós költeményei népszerű színészkettősök még népszerűbb dallamaival váltakoznak. Az egytől-egyig Tarr Máriának dedikált lemezekről szóló felvételekhez csatlakoznak a Woody Allen nyomdokain járó Dunai Tamás klarinétszólói.

De. Az egész jól felépített, profi előadóest nem lenne egyedülálló Tarr Mária sugárzó optimizmusa nélkül. Az a mindent elsöprő életvidámság, szeretet, és hit, ami Máriából árad a közönség felé, új energiát, lelki feltöltődést ad nemcsak az előttünk álló hétköznapokra, de az egész élethez való hozzáállásunkhoz. Aki ennyit tud adni néhány óra alatt, az valóban érezheti úgy – ahogy Tarr Mária érzi – hogy isteni kegyelemben részesült. 

BG

****************

Szerelem

Akit egyszer megfertőz a színház, annak vége. Hiába mondja a tarrmari, hogy ő csak egy súgó – világosan látjuk, hogy nélküle sokszor megakadt volna a kerék az echósok szekerén. Csortos Gyula, Salamon Béla, Kiss Manyi vagy Pécsi Sándor számomra fekete-fehér, bődületes tehetségek. Semmilyen szintű személyes élményt nem tudok hozzájuk fűzni, mégis megelevenedtek, és a régi filmekből memorizált gesztusokkal és mimikával. Aztán azok a nagyok, akik az elmúlt, számomra is belátható években kezdtek felköltözni – Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Márkus László és Tolnay Klári és Sinkovits Imre és Darvas Iván és így tovább – meséltek, énekeltek, szerettek és fájtak. 

Azok, akik hozzám hasonlóan fertőzöttek, Tarr Mária és Dunai Tamás beszélgetése, játéka és öröme miatt emlékeztek, énekeltek, szerettek és fájtak. Láttam az arcokon, a szemekben, előjöttek a kedves, fájdalmas, komikus életjelenetek, és igen, szabad volt énekelni, és mi zümmögtük is a dalokat. Mert dehogy énekeltük volna túl a Tolnay-Páger páros orchideás kettősét, vagy a Latinovits-Ruttkai nyárbúcsúztató szerelmes dalát.    

Függöny nem volt, reflektor sem, súgólyuk meg pláne, mégis színházat kaptunk, szigorúbbaknak színháztörténetet, olyan felszabadultan átadva, ahogyan azt csak hosszú évtizedek hűségével, és a kollégák iránti tisztelettel képes valaki megtenni.

Ezek után, ha elkezdenek mesélni egy színházi történetet, lehet, hogy így zárom a beszélgetést: Ja, azt a sztorit ismerem, a tarrmari mesélte!

bsze

9 hozzászólás

1. idézem 2011.04.07. 12:13
   • bsze
   ... és még annyi minden: lendület, életöröm, kacagás, súgás, meghatódás, poen, és: "sz..rnak még nem volt ekkora sikere!", rendszámtábla, Bessenyei, rendezői pofon, emlékeztek? Köszönöm még egyszer :)
2. idézem 2011.04.07. 13:08
   • gy
   Pattanj Palkó! :-) Nagyon jó volt! Köszönet érte mindenkinek!
3. idézem 2011.04.07. 13:39
   • BG
   Pedig nem is Palkó, hanem Béla volt az a gyerkőc... Apukája után, aki az Operában volt díszlettervező
4. idézem 2011.04.07. 13:43
   • csi-csu
   HUHA! REMEK VOLT!
   
   KÖSZÖNET MINDENKINEK, AKI LÉTREHOZTA NEKÜNK EZT A CSODA SZÉP SZINHÁZI ESTÉT!
   MEG PERSZE AZ ELŐADÓ MŰVÉSZEKNEK, MERT BIZONY A TARR MÁRIA IS AZ VOLT !
   Szeretnék majd én is ilyen koromban ennyi optimizmussal, és jókedvvel létezni . Persze ezért tenni kell, de megéri!
   
   Még most a cikk elolvasása közben is hangosan felnevetek, hiszen van min.
   
   Nagyon hangulatos, és sokszinű volt az előadás.
   
   Remélem a Művész Úr jobban lett a csúnya darázscsipés miatt.
5. idézem 2011.04.07. 13:47
   csicsu, Nálad a jókedv garantált, ne is aggódj miatta!
6. idézem 2011.04.07. 15:08
   • Éva
   Nagyon jól éreztem magam a klubban. Ez az előadás a lelkünknek adott sokat. Jó volt a Nagyokkal együtt dúdolgatni a slágereket, sokszor nevettünk, néha könny szökött a szemünkbe. Akikről szó volt, ők nagyon sokat adtak nekünk, jó volt emlékezni Reájuk. Köszönet Mindenkinek, aki létrehozta ezt az estét!
7. idézem 2011.04.07. 19:26
   • Katus
   Számomra megrendítő volt a Domján Editre való emlékezés, hiszen ez a gyönyörű színésznő 40 évesen elment, mert nem akarta megélni, hogy megöregedjen.
   A "Tarrmari"-nak ez úgy sikerült, hogy közben megőrizte a derűjét, a tiszta gondolkodását, a tartását. Életfilozófiája az életigenlés, és én ezt nagyon tiszteletre méltónak tartom. Csodálom érte!
8. idézem 2011.04.08. 07:17
   • Márti
   Engem lenyűgözött a kedvességük, egyszerűségük és nagyságuk.
   Nemhiába kapott Dunai művész úr Emerton díjat! A klarinét játéka is olyan volt, mint a színészi tehetsége. Ő zenész is! Jó volt hallgatni az improvizálását!
   Sok zenész megirigyelhette a lazaságát!
   Beszélgetésünk alatt azt is megtudtam, hogy édesapja minden rézfúvós hangszeren tudott játszani.
   
   Tarr Mari pedig mint egy igazi nagymama. Jegyzem meg Tarr Béla az ő fia!
   Ő nem csak egy súgó, hanem A SÚGÓ nagybetűkkel. Humoros, bájos, és színészi tehetséggel van megáldva. Rajta kívül kevesen tudtak ennyire közel kerülni a régi nagy színészekhez, mint ő. Hogy külön őt fuvarozták, és csak vele voltak hajlandóak játszani, azt gondolom mindent elárul "TarrMari Mária"-ról és nagyságáról!
   
   Elárulták hogy nálunk volt a 47. előadásuk. Remélem, hogy lesz 100 is!
   
   Sok egészséget kívánok Mindkettőjüknek!
9. idézem 2011.04.08. 16:40
   • Outsider
   Hát ez a legek Tiara Klub-béli eseménye volt. Az ember ilyenkor gondolhatja azt, hogy megéri. Megéri jelen lenni, meghallgatni, megnézni, megcsodálni, és megemlékezni,áldozni rá.
   Fantasztikus tartalmú és hangulatú előadás, fantasztikus előadók, fantasztikus beszámolok (mindjárt kettő is), és fantasztikus kommentárok. Hát ez tényleg, minden elemében, az utóbbi idők legjobbika volt.
   Életemben a Tiara Klub csak az események egyike (néha a legjobbika), ezért az emlék pufferemben nincs túl sok hely számára, de ennek a színházi előadásnak az érdekében nagy takarítást rendeztem. Kell a hely az életre szóló eseményeknek.
   Aki akart, de végül nem jött el nem árt ha tudja, soha vissza nem térő alkalmat szalasztott el.