Vajon urai vagyunk-e sorsunknak, vagy minden a külső körülményektől, a vakszerencsétől függ? Mit tehet az ember, hogy életét ne pusztán veleszületett hajlamai, döntéseit ne hirtelen feltörő indulatai irányítsák?
Müller Péter a Tiara Klub népes közönsége előtt tartott kötetlen előadásában gyakran utalt a sokak által jól ismert, rendszeresen használt Jóskönyvre. E műve az ókori kínai Változások könyvének egyfajta gyakorlati útmutatója, mely javaslatokat tesz mindennapjaink irányítására vonatkozóan.
A Jóskönyv tehát javas(lat)könyv, s a szerző most egy kicsit a javaslatok hátterét próbálta megvilágítani. Müller Péter arra az ősi filozófiai kérdésre, hogy az isteni gondviselés irányít-e minket, az isteni előre-látás (providentia) fogalmával válaszol. Eszerint az isteni gondviselés ténye nem jelentheti azt, hogy az ember minden felelősséget elhárítva bízhatja rá magát a felső hatalomra, hanem azt, hogy bár sorsunk meg van írva valahol, hiszen Isten előre látja jövőnket, mégis képesek vagyunk bizonyos értelemben az isteni akarat megváltoztatására is – természetesen csak Istennel egyetértésben.
Saját genetikai meghatározottságaink és a külső körülmények
olyan adottságok, melyek éppen sorsunk beteljesítéséhez elengedhetetlenek. Egy
kisgyermek veleszületett adottságai olyan tényezők, melyeket megfelelően
kordában tartva éppen arra kell használnia, hogy minél teljesebb életutat
legyen képes bejárni vele.
Ebben a szülőknek, pedagógusoknak óriási felelősségük van. Gondoskodni kell olyan körülményekről, hogy a gyermek saját adottságait minél tökéletesebben kifejleszthesse, és véletlenül sem szabad erőltetni a hajlamaival ellentétes tevékenységeket.
Mindenkinek meg van írva a sorsa: van, aki karitatív tevékenységet végző apácának született, van, aki matematikusnak, de nem mindenki képes beteljesíteni a sorsát. Ebben akadályozhatják külső körülmények, hajlamok, de Müller Péter amellett érvel, hogy megfelelő gyakorlással bárki képes irányítani a jövőjét.
BG
**********************
Az is igaz, hogy nem biztos, hogy készen állunk éppen akkor
és ott engedelmeskedni a saját akaratunknak – mondta. Az életéből vett
példákból meríthettünk ihletet, és többünknek egyre biztosabbá vált, hogy
nincsenek véletlenek. Gondolatébresztő előadását követően hallgatósága
kérdéseire adott válaszokat, s ezek mind azt voltak hivatottak erősíteni, hogy
ha a szándék megvan, már „csak” a gyakorlás van hátra.
Mert hiába tudjuk egy
szituációból kilépve, hogy mit kellett volna tennünk vagy mondanunk, sokáig nem
leszünk képesek a szükséges pillanatban magunkat „felülírni”. Nem mertem
megkérdezni, hogy szerinte hány életet kell megérnünk ahhoz, hogy ne csak
felismerjük, hanem a felismertek szerint is cselekedjünk…
Az estet kellemes zene indította, s ekképp is fejeztük be. Dragony Tímea zongorajátéka bűvölt el minket, és segített a filozofikus gondolatokból visszatérni a klubba. De csak annyira, hogy élénk beszélgetéssel vigyük tovább a kapott gondolatokat.
BSzE