„Vannak dalok, amelyek örökké bennünk élnek. Vannak dalok, amelyek összekötnek minket. Sztár FM. Ezek az igazi zenék.” (Az egykori Sztár FM rádió műsorszlogenjei)
A Sztár FM kilenc évvel ezelőtt kezdett el sugározni a 102.1 Mhz-es frekvencián. Kezdetben a ’80-as évek népszerű dalait nyomatták, majd váltottak az ún. oldies stílusra, azaz már az 50-es, de leginkább a 60-as és 70-es évek slágereinek közvetítésére.
A Sztár FM adását a 15 évesnél idősebb budapestiek közül 2010 utolsó három hónapjában naponta átlagosan 73 ezren hallgatták a GfK-Ipsos felmérése szerint.
A Sztár FM frekvenciaengedélye 2011. január 30-án, vasárnap lejárt. A rádió weblapján közölték, hogy a tulajdonos döntése alapján a műsorszolgáltatás nem folytatódik. A honlap ismeretlen szövegírója megköszöni az eddigi hallgatói bizalmat, minden jót kíván és még „sok-sok igazi zenét valahol, valamikor!” Kérte, hogy a Sztár FM-mel kapcsolatban a továbbiakban már senki ne érdeklődjön. „Ez a korszak – sajnos – lezárult.”
A Sztár FM rádió egy egész nemzedék zenéjét közvetítette
azok felé, akik, hallgatták. A XX. század 60-as és 70-es éveinek főleg angol és
magyar nyelvű vagy instrumentális „könnyűzenei” produktumai szerepeltek
műsorán. A második világháború utáni évek és a Kádár-rendszer konszolidációja
közötti időszakban született fiúk és lányok fiatalsága pont erre az időszakra,
a 60-as és 70-es évekre esett. Ők ma az ötvenes és hatvanas éveikben járnak. Az
életet már nagyrészt megharcolták. Gyermekeik felnőttek, unokáik cseperednek. Egy
részük valamilyen formában már nyugdíjas, a többinek mind kevesebb éve van
hátra a nyugdíjjogosultság eléréséig. A 18-49 éves korosztályokat megcélzó
kereskedelmi reklámpolitika őket már nem veszi számításba. Vásárlási
szokásaikat megrögzöttnek vélik, pénzköltési hajlamaikat pedig túlontúl
megfontoltnak. Nem véletlen, hogy az egyre szűkülő reklámpiacon – ahol nem csak
a nyomtatott sajtó reklámközvetítői lehetőségei csökkennek, de a kereskedelmi
rádióké is – erre a nemzedékre már nem számítanak. Ez dönthette el a Sztár FM
sorsát is.
A rádiónak nem volt különleges műsorstruktúrája. Óránkénti rövidhírek szakították meg a non-stop zeneszolgáltatást, egyébként folyamatosan áradtak az ismertebbnél ismertebb dallamok, hétköznap esténként kívánságműsor keretében. Néhány éve a hallgatóság körében gyorsan népszerűvé váló fiatal orvos-médiaszakember, Dr. Boross kezdte el szerkeszteni és vezetni hétfőtől péntekig a reggelek műsorfolyamát. Péntek délutánonként pedig B. Tóth László veterán lemezlovas retro Poptarisznyája szólt a frekvencián. A két műsorvezető az általuk vezetett utolsó adásban elköszönt a hallgatóktól. Biztosították a betelefonálókat, sms-küldőket, a megszűnés miatt bosszankodókat vagy szomorúakat, hogy valamilyen formában mindketten folytatják, a maguk lehetőségei szerint.
A rádióadó két utolsó napján még szólt a zene, még egyszer sorra kerültek az egykori idők legismertebb slágerei. Vasárnap, közvetlenül éjfél előtt, utolsó számként felcsendült a néhai Máté Péter örökzöldje: „Egyszer véget ér a lázas ifjúság, egyszer nélkülünk megy a vonat tovább,…”.
Azután egy kattanás, s már csak sistergés hallatszott a hangszóróból. Elütötte az éjfélt az óra.
– vi –