2011-1956=55... ötvenöt év és lehet, hogy megint megismétli magát a történelem. Van, aki szerint erős dolog párhuzamot vonni a mi ’56-unk és a mostani líbiai forradalom között, szerintem nem. Nagy vonalakban megegyezik. Miért? Mert a nép, főleg a fiatalok változást akartak, bármi áron.
A békésen induló tüntetéssorozatot a regnáló hatalom brutálisan akarja megtörni. A hatalom nem ismeri el, hogy gonban van, hanem minden felelősségét a „lázadókra” projektálja. A kezdeti nagy nemzetközi szimpátiát egy nagyobb horderejű nemzetközi tragédia elmossa. Az önmagukat a demokrácia védelmezőiként aposztrofáló nyugati hatalmak döntéshozói már megint tétovázó töketlen ripacsoknak tűnnek... De talán mégsem az ötvenhatos végkifejlet lesz a líbiaiak sorsa.
“Az ENSZ Biztonsági
Tanácsa csütör
tök éjjel megszavazta a Líbia feletti repüléstilalmi övezet
felállítását, de ennél is tovább mentek, a civilek védelmében szárazföldi
támadáson kívül bármilyen lépés engedélyezett”
“A franciák akár órákon belül légicsapást indíthatnak Kadhafi erői ellen, az amerikaiak szerint vasárnaptól élhet a légtérzár”
Hát kíváncsian várjuk, mi lesz belőle, mert ígéreteket mi is kaptunk, az nem kerül semmibe. Olyan okos lányosan “hoztunk is meg nem is - adtunk is meg nem is”.
Nézzük a tényeket. Vannak, akik azzal érvelnek, hogy a politikai helyzet nem olyan egyértelmű, ami indokolttá tenne egy “jogszerű” és indokolt” nemzetközi katonai beavatkozást. Igen, mert a közelmúltban a nemzetközi felállás így nézett ki:
“Március 14-én, hétfőn azonban nem sikerült az ENSZ Biztonsági Tanácsában előrelépést elérni: Oroszország, Amerika és Németország egyaránt kétségeinek adott hangot, diplomáciai források szerint pedig a szerdai tanácskozás végeredménye is erősen kérdéses.”
Ez van. Lényegében akkor van nemzetközi válság és humanitárius katasztrófa kicsiny bolygónkon, ha ez a három nagyhatalom, esetleg a G8 azt mondja – és érdekeik (gazdasági-politikai) 100% - osan azt kívánják –, hogy beavatkoznak.
Miért írom ezt? Ötvenhatban a hivatalban lévő törvényes magyar kormány a lakosság szinte teljes támogatásával a háta mögött várta a nyugati segítséget, egy szovjet katonai beavatkozással szemben. Akkor a nyugat arra hivatkozott, hogy túl feszkós a szitu Szuez miatt, így nem akarnak a ruszkikkal egy atomos csörtét a világbéke nevében. Mert Magyarország nem ért annyit, ezt ez kell fogadnunk, gyalogáldozat, a sakkban ez a neve.
De Líbiában nem ez a politikai szitu, (még olajuk is van) ott kb. az van, mint a délszláv válság idején (pedig ott az Oroszok húzták a szájukat). Ne áltassuk magunkat: amíg a Japán katasztrófára figyeltünk, Kadhafi seregei legyalulták a tüntetőket egy hét alatt. Aki ismeri a történelmet, tudja mi mehetett végbe ott a forradalom leverése, megtörése érdekében.
Valamint az a tény, hogy Kadhafi megfenyegette az összes, a Földközi-tenger térségeiben lévő országokat, hogy ha beleszólnak a belügyei rendezésébe pokollá teszi a mindennapjaikat. Célpont lesz számukra minden légi és vízi jármű. Na, ez az igazi fogvillantás egy belevaló diktátor részéről. Vajon miért ilyen biztos a dolgában, hogy fenyegetni mer 16 államot? Mit tudhat a színfalak mögötti eseményekről? Persze – reméljük – pofára esik, de a világ nem mindig egy “dizni” mese forgatókönyv alapját követi.
Ma 18-a van, az idő fogy, most Kadhafi taktikázik, amikor minden szem megint egy kicsit ránéz. A NATO és az ENSZ tököl még, Bengáziban kitartanak és reménykednek (ahogy mi is tettük) amíg tudnak, a homok meg pereg.
Írhatnék még arról bővebben, hogy a nagy világhatalmak miért nem hitelesek, mint a demokrácia vitéz őrei, de majd a végén summázunk. Fejtegethetném ezeket: USA a nagy szavak országa, eltelt öt évtized és mindegyikben golyóval támogatva importálta a kóla-demokráciát intervenciós militáns menedzserekkel, a Franciák napkirály szindrómájáról, az Olaszok új Borgia korszakáról, az Angol betegről… stb.
tog