Szubjekt > Stílus

  A Kr. e. 4. század előtt a férfiak és a nők egyaránt szoknya jellegű ruhadarabokat viseltek. A nadrágot a lovas népek fejlesztették ki, mert hamar rájöttek, hogy ebben sokkal komfortosabb a lovaglás. Ekkortájt a nők is és a férfiak is viseltek nadrágot, hiszen a gyengébb nem is gyakran pattant lóra.

Nadrág, gatya vagy pantalló?

A nadrág régiesebb elnevezés, a divatszakmában és a kereskedelemben használt másik meghatározás a pantalló.

Ennek a kétszárú ruhadarabnak a népies neve a gatya, amely eredetileg a bő szárú vászonnadrágot jelentette. Ma többnyire tréfásan nevezik így a nacikat.

A nadrág szó az ószláv na-drzsatyi („rajtatartani") kifejezésből származik. A pantalló pedig az olasz vándorkomédia, a commedia dell'arte állandó figurájához, Pantalónéhoz, a velencei kereskedőhöz és az általa viselt velencei hosszúnadrághoz kapcsolódik. A gatya szó a szerb-horvát gate („parasztnadrág") szóból ered.

Az alsónadrág vagy becézve bugyi a buggyos nadrág (bugyogó) rövidüléséből szelídült a köznyelvbe.

A nadrág története

A történelmi kutatások szerint a szkíták és a szarmaták többnyire nadrágban jártak, de felbukkant ez a ruhadarab a perzsáknál, a pártusoknál és a galloknál is. Kínában eleinte csak a katonák viseltek nadrágot, majd Kr. e. 375-ben egy Vu nevű uralkodó is felvette ruhatárába ezt a darabot.

Rómában a késői császárság korában terjedt el a nadrágviselet, pedig időskorában már maga a nagy Augustus is viselte.

A középkor Európájában a magyarok hatására terjedt el a nadrág általános használata, ugyanis addig a férfiak is szoknyát hordtak. (Gondoljunk csak a skótok népviseletére!)

Ebben az időben a nők lassan kiszorultak a nadrágviselésből.

Míg a szegényebbek gatyát hordtak, az előkelő körökben különböző nadrágdivatok hódítottak.

A XII. században kedvelt nadrág két részből állt: az alsó fele a comb közepéig érő, harisnyaszerű nadrág volt, míg a felső a XIX. századi úszónadrághoz hasonlított, a két részt pedig fűzős szíjakkal kapcsolták egybe.

  A XV. században jött divatba a bugyogó (plundranadrág) típusú fazon, amely a gazdagoknál hatalmas mennyiségű anyag felhasználásával készült.

A XIV. században, I. Ferenc idején térd feletti fazonokban pompáztak a főrendek, míg III. Henrik korában a nadrágok épphogy az ágyékot takarták.

Amikor a nők krinolint hordtak, az urak kitömték a nadrágjukat, ez volt a nagy hátsók kora.

XIV. Lajos, a Napkirály korában született meg a francia térdnadrág, a culotte (ejtsd: külott), amelyet selyemharisnyával együtt viseltek. Ez a divat kitartott egészen a XVIII. század végéig, amikor is helyét átvette a pantalló (a hosszúnadrág) .

A nadrág, mint forradalmi jelkép

A nadrág fontos szerephez jutott a nagy francia forradalom idején is, ahol a culotte, a térdnadrág a gyűlölt arisztokraták szimbólumává vált, szemben a kétkezi, dolgozó emberek munkához viselt nadrágjával, a pantalonnal, pantallóval.

A sans-culotte-ok (szankülott), azaz a „térdnadrág nélküliek" hosszú nadrágot, pantallót viseltek, és nem élősködtek a társadalmon, hanem munkájukkal építették az új rendet.

A XIX. századtól bizonyos alkalmakkor már a hölgyek is viselhettek ismét nadrágot, ami szép lassan beszivárgott a női divatba. Bár a viselkedéskutatók a mai napig azt mondják, hogy a nadrágkosztümös női vezető férfias jellemre utal, manapság a nők hétköznapokban és alkalmi viseletként egyaránt viselik ezt a kényelmes ruhadarabot.

A modern férfi nadrágja

  A jó megjelenésre odafigyelő urak nadrágja télen gyapjúból vagy flanelből készült, míg a nyári változat pamutból, a lazábbaké kevert lenes, a bátraké tiszta len. Ma már persze, a kevert szintetikus is elfogadott, főleg, ha elasztikus szállal kevert és a műszál „légáteresztő".

A klasszikus nadrág alul hajtókával, a hasi tájon hajtásokkal és bevágott zsebbel készül – a hasi redők főleg kicsi vagy nagyobb pocak esetén előnyösek.

A hajtóka és hajtás nélküli modellek, amelyeknél gyakori a revolverzseb, a karcsúbb és pocakmentes uraknak ajánlottak.

Az egyik legfontosabb dolog a nadrághossz: az ideális nadrág elöl enyhén megtörve a cipőig ér, hátul pedig a sarok „tetejével" van egy vonalban.

Az idei őszön-télen a karcsú, a test vonalát követő szabások a trendik. A szürke különféle árnyalataival nem foghatunk mellé nadrág vásárlásakor. A bíbor, a petróleumzöld és a borszín az ingeknél, pulóvereknél jelenik meg.

(Szolcsánszky Szilvia)