A főként kisplasztikákat, digitális nyomatokat, installációkat készítő szobrászművész 2004-től a filmes mesék és mítoszok összefüggéseit kutatja, a kultuszfilmek és népszerű tévésorozatok világának felidézésével. 2005-ben printsorozatot készített, amelyen két műteremtársának, és saját magának az arcvonásaival helyettesítette a Harry Potter, a Mátrix és a Csillagok háborúja három-három főalakjának arcvonásait.

Előd Ágnes ezúttal is a popkultúra jól ismert, filmes meséit dolgozza fel installációjában, most a Gyűrűk ura – innen a cím – és a Harry Potter közötti megfelelések érdeklik, nevezetesen az, hogy Tolkien regényében a jó félévszázada kitalált alakok hogyan élnek tovább a fantasy irodalomban, és a számítógépes szerepjátékokban. A falon látható digitális nyomatokon összemontírozta a két film hasonló karakterű szereplőit, s meglepő módon, úgy tűnik, a beavatottakon és a rajongókon kívül senkinek sem szúr szemet a csere. Még meglepőbbek azonban a kiállítás három termében, hármasával csoportosuló hatalmas, színes antropomorf plüssmacik, akik ráérősen teázgatva, fejüket összedugva, vagy éppen nekieredve bűncselekményt forralnak. A nagy termetű, buta mackók, mint egy párhuzamos – a művész által teremtett – mesevilág szereplői, így bevonulnak a fantasy filmek birodalmába.

Infantilizálódik a művészet – mondta valaki a megnyitón. Ezen elgondolkoztam. S csak ekkor vettem észre az első teremben kiállított téglákat, amelyek olyan egyszerű nyelvi metaforákat dolgoznak fel képi formában, mint a falra hányt borsó. És azt hiszem, itt van a kutya elásva. Előd Ágnes vizuális és verbális képeket idéz, hamisít és játszik egymásba sok humorral és iróniával, hogy a posztmodern szellemében feltárja az átjárást kép és szöveg között.

réna