A Kr. e. VIII. századtól Olümpiában már négyévenként rendeztek a görögök olimpiai játékokat egészen 393-ig, amikor is Theodosius bizánci császár rendelete végett vetett ennek a hagyománynak. Az antik játékokat egy francia, Pierre de Fredi, Coubertin bárója élesztette újra. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1894-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB). Coubertin báró egészen 1925-ig töltötte be a NOB elnöki címét. Az újkori játékok szülőatyja 1937-ben hunyt el, Svájcban temették el, de a szíve Olümpiában nyugszik.

Az első újkori olimpiai játékok megnyitója 1896. április 6-án, Görögország nemzeti ünnepén volt. A versengést György király nyitotta meg. Mint minden új kezdeményezés, ez az olimpia is igen szerény volt. Mindössze 13 ország 300 versenyzője mérte össze tudását. A görögök, aki a múltat ma is igen nagy becsben tartják, jó hangulatú rendezvényt szerveztek, a sok kis szervezési hiányosság nem befolyásolta a versenyzők és a nézők lelkesedését. Az első aranyérem James Conolly (USA) hármasugró atléta nyakába került.

Mi, magyarok is igen szerény – nyolcfős – csapattal érkeztünk az olimpiára. Jó magyar szokás szerint, az itthoniak nem sok reményt fűztek versenyzőink jó szerepléséhez. A magyar csapat azonban derekasan helytállt, Athénből versenyzőink két arany-, egy ezüst- és három bronzéremmel tértek haza. Szerencsére örülni azért már akkor is tudtunk, így a hazaérkező delegációt nagy tisztelettel várták az itthoniak.
Az újkori olimpiák első és második aranyérmét egyaránt Hajós Alfréd szerezte 100 méteres és 1200 méteres szabadstílusú úszásban. A görög sajtó nemes egyszerűséggel „magyar delfinnek” nevezte Hajóst. Nem kis teljesítmény volt édesvízben edzett delfinünktől e két érem, mivel a versenyt egy tengeröbölben bonyolították, kb. 10°C-os vízben. Hajós mellett Dáni Nándor 800 méteres síkfutásban ezüstérmet, míg Szokoly Lajos 100 méteres síkfutásban és Kellner Gyula maratoni futásban bronzérmet szerzett. Így kezdődött számunkra az újkori olimpiák sorozata…..

(Szy)