Ma már a rengeteg típus, a nagy választék miatt problémát okozhat a fényképezőgép kiválasztása, vásárlása, ebben próbálunk segítséget nyújtani Bíró László, az NHF szakértője értő közreműködésével.

Első szemrevételezés

Az ilyen bonyolult és bizony, nem olcsó gépek vásárlása fokozott figyelmet igényel. Az üzletben tulajdonképpen csak a gép alapvető funkcióit, a villanó működését tudjuk ellenőrizni. „Üresen”, azaz film nélkül többször exponálva meg kell figyelni, hogy a motoros filmtovábbítás vagy a gyorsfelhúzókar simán, akadás nélkül, csendben működik-e, és hogy a zár egyenletesen, halkan fut-e le. Cserélhető objektíves készülékek vásárlása esetén az objektívet lecsavarva győződjünk meg arról, hogy a tükör ép-e, exponáláskor felcsapódik-e a helyére vagy sem. Az objektívet egyszínű, világos felület felé tartva megállapítható, hogy nincsenek-e rajta belül szennyeződések, sérülések. Nem cserélhető objektíves fényképezőgép esetén ugyanezt az ellenőrzést az ún. „B” funkció (amennyiben a gép rendelkezik ilyennel) segítségével végezhetjük el, és ezzel az üzletben sebtében végzett vizsgálataink végére is értünk.

Gyakorlat teszi a mestert

A gép képalkotását, expozíciós rendszerét is ajánlatos mihamarabb kipróbálni. A legegyszerűbb egy tekercs próbafelvételt készíteni, így az expozíció beállításhibái, a villanó elégtelen működése és a filmtovábbítás esetleges rendellenességei is kiütközhetnek. Ha a próbafilmet gyorsan előhívatjuk, és képalkotási, működési hibát tapasztalunk, a vonatkozó jogszabályok által leírt három munkanapos – azonos típusú új termékre történő – csere lehetőségével tudunk élni.

A fényképezőgépek két nagy csoportba sorolhatók:
– kompakt fényképezőgépek;
– tükörreflexes fényképezőgépek.

Kompakt fényképezőgépek

A professzionális fotósok gyakran tartózkodóak a kompakt fényképezőgépekkel szemben, valljuk be, nem is mindig alaptalanul. A készülékcsalád tervezőit is az a cél vezette, hogy egyszerű, már a kezdő amatőrök számára is elérhető és viszonylag könnyen kezelhető készüléket alkossanak. Ma már a legegyszerűbb, ún. „napfény” fényképezőgépek mellett a magas automatizáltsági fokú, különleges szolgáltatásokkal ellátott gépek is keresettek.

Előnyök és hátrányok

A kompakt készülékek átnézeti keresővel rendelkeznek, mely különösen közeli felvételek esetén nem pontosan a képre kerülő képkivágást mutatja. Másik hátrányuk, hogy az objektív beépített, cseréjére nincs mód. A készülékek egy részének objektívje viszont változtatható gyújtótávolságú, így a kezelő igényeinek megfelelő képkivágás tetszés szerint kiválasztható. A kompakt készülékeken exponálás előtt általában egyáltalán nem vagy alig kell valamit állítani: az expozíció, valamint a távolságállítás (autofókusz) egyaránt automatikusan szabályozott. Fedett fényviszonyok esetén pedig a beépített villanó automatikusan működésbe lép, de lehetséges több készüléknél a villanó kikapcsolása, valamint az ellenfényes felvételeknél rásegítő, derítő üzemmód is.

Villanás és vörös szem

Gondot okozhat sokak számára az az ismerős jelenség, hogy a villanóval készült fényképeken lévő modellek szeme piros. A magasabb szolgáltatási jellemzőkkel rendelkező fényképezőgépek már rendelkeznek az ún. „vörösszem-effektust” csökkentő, kiküszöbölő rendszerekkel is. Ez az exponálást megelőzően világító fényforrással vagy a villanó elővillantásával történik.

A komoly fejlődés és automatizálás a filmekre is kiterjedt. A hagyományos (24x36 milliméteres negatív formátumú) kisfilmek már igen magas érzékenységben is kaphatóak, továbbá a készülékek többsége rendelkezik automatikus filmérzékenység-beállítással (DX kód). Itt a filmpatronon lévő – az érzékenységre jellemző – kódot a fényképezőgép képes felismerni, és figyelembe veszi az expozíció beállításánál. A könnyebb filmkezelést, befűzést segítette a mintegy tíz éve megjelenő APS rendszerű kamerák elterjedése. Előnyük, hogy ezek a gyártmányok kisebbek és könnyebbek kisfilmes társaiknál. Az APS rendszerrel a fotók három különböző formátumban készülhetnek: 3:2-es klasszikus (C), 16:9-es méretű (H) és 3:1-es panoráma (P) képméretarányban.

Tükörreflexes fényképezőgépek:

  Nevüket az alkalmazott keresőrendszerükről kapták: az objektíven keresztül beeső fényt egy tükör vetíti a keresőben elhelyezett mattüvegre. Exponáláskor a tükör felcsapódik és a fényképre pontosan az a kép kerül, amit a keresőben láttunk. A keresőben elhelyezett ún. „pentatetőél-prizma” nemcsak a felvevőoptika tengelyével párhuzamos betekintést biztosítja, hanem a képet természetes állásba hozza. A géptörzshöz egyszerűen cserélhető objektívek is csatlakoztathatóak menettel vagy bajonettzárral, így a kép megkomponálásában leginkább szükséges látószögű és gyújtótávolságú optika használható. A kézi élességbeállítást segítheti a kereső közepén elhelyezett két ellentétes térszögű kis prizma, melyet mérőékpárnak neveznek.

Kézzel vagy automatikával

A kézi élességbeállítás mellett azonban már igen elterjedtek az automatikus élességbeállító rendszerek, az egyszerű, egy mérőmezős autofókusz-rendszerektől egészen a szemünk által vezérelt több mérőmezős rendszerekig. A beeső fénymennyiség mérése az objektíven keresztül történik különböző fénymérési módok felhasználásával. Az automatikus expozícióbeállítás mellett általában lehetséges a kézi záridő és a rekeszérték beállítása, de választhatunk két félautomata funkció közül is. A rekesz manuális beállításakor a kamera elektronikája automatikusan beállítja a szükséges záridőt, de lehetőség van a záridő rögzítésére és a rekesz automatikus beállítására is. A film megvilágításának időtartama lényegében a tükörreflexes fényképezőgépeknél alkalmazott redőnyzár résének szélességével szabályozható. A redőnyzár közvetlenül a film síkja előtt futó két – egymás között meghatározott szélességű rést hagyó – lap, más néven redőny. Segítségével ma már extrém rövid záridők is beállíthatók. Az éjszakai felvételek esetén használt hosszú záridők miatt fellépő berázkódás mérséklésére pedig a gyártók már beépített képstabilizátort is alkalmaznak.

A profi kameráknál szokatlan megoldás a beépített villanó, mely inkább az igényesebb amatőröknek nyújthat mankót. Az öt méteren belüli hatótávolságú vakuról a profi fotósok inkább lemondanak, ők jóval nagyobb teljesítményű, külső villanót használnak. Mindenesetre örömteli, hogy a beépített villanóval ellátott fényképezőgépek általában rendelkeznek a korábban említett ún. „vörösszem-effektust” csökkentő rendszerek valamelyikével.

(Szy)

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!