A FAO, az ENSZ élelmezésügyi szervezete szerint a „fejlett” országokban is át kell térni a sertés- és marhahúsfogyasztásról a kevesebb energiát igénylő állatok, illetve a növények fogyasztására. Értsd: no pig, no beef, legnagyobb luxus a csirke, de hétköznapokon inkább egyél fűt-fát, tücsköt-bogarat…
Nekem meg arról az a véleményem, hogy rendkívül álságos dolog folyton a kisembert nyaggatni a takarékoskodással – miközben a multinacionális (ez most nagy szitokszó ám!) cégek nem sokat törődnek az energiafogyasztással vagy az egészséges életmóddal.
Itt van mindjárt a dohányzás: miközben a dohányosoknak minden cigisdobozon a legválogatottabb halálos fenyegetéseket kell olvasgatniuk – lassú kínhalállal végzed, torz lesz a magzatod, sorvadj el, haljon meg a lovad, stb. – addig a dohánygyárak vidáman gazdagodnak a lelkiismeret-furdalással küszködő bagósokon.
Aztán jön az alkohol. Minél ütősebb, annál drágább – mintha az alkoholtartalom növelné az élvezeti értéket. És tényleg. Mit érdekli a pálinkafőzőt vagy a whisky-lepárlót, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt?
Aztán, érdekes módon, a
hamburgerbe sem tücsköt tesznek ám, vagy olcsó afrikai sáskát, hanem jó káros
marhaszeletet. Ünnepeken disznóhúst („röfiburger”, mi?). És akkor azt ajánlja az élelmezésügyi
világszervezet, hogy együnk rovarokat. És ugyan, hol vásároljunk garantáltan
bio csótányt, pókot vagy skorpiót? Ha meg nem bio, megette a fene. Hiába szedem
le a falról a muslicát marékszámra (a borra jöhetnek?), ha lehet, hogy mind
permetezett földön tenyészett.
Meg azért valljuk be, ez az egész gusztus dolga is. A Való Világ villában még a kocsiért és lakásért se nagyon akarták megenni a férgeket, nemhogy ingyér, egészségügyi és energiatakarékossági okokból. És azon gondolkozott már valaki, hogy szerencsétlen „fejlődő” világban azért terjedt el a bogárevés, mert nem volt más? Ugyan miért nem ettek az európaiak gilisztát, amikor még nem volt vegyszerezés, ha egyszer annyira fehérje dús? Hát azért, mert rájöttek, hogy a disznótartás mégiscsak jobban megéri, mint a turkálás a földigiliszták után. Még az is lehet, hogy egy jó kolbász ízletesebb, mint a ropogósra sült szöcske.
Szóval, a magam részéről köszönöm az ajánlást, de maradok a megszokott étrendemnél – és ne is kérje senki, hogy egy generáción belül egy nemzet a téliszalámiról átszokjon a medvehagymára, a szalonnasütésről a tücsöksütésre, a tokajiról a citromfű-teára. Na jó, a cigit meg lehet próbálni letenni…
GB