Nálunk bizony laknak. Munkatársi, baráti házakban és mellett, szőrösek, pikkelyesek, levegőn, vízben, kalitkában. Szeretjük őket, szeretjük őket befogadni, szeretjük ahogyan szeretnek minket.
Gond, baj persze mindig akad, néha sokba kerülnek, néha megbetegednek, néha
csak frissíteni kell megszokott helyüket. Éppen ezért új cikksorozatot
indítunk, elsősorban a mindennapi problémák megoldásában nyújtott
segítséggel. Persze nem csupán egészségügyi tanácsokról lesz szó, hanem
komoly érzelmi átvitelről is: először a "milyeinkről" írunk, aztán
baráti állatokról, és bevonunk állatos szervezeteket is.
Rovatunk állandó “háziorvosa” Dr. Ipolyi Tamás, aki hazánk egyik legelismertebb fiatal ortopéd állatorvosa. Természetesen lesznek vendégek is, akik kifejezetten egzotikus állatokra specializálódtak, vagy más orvosi szakterületre.
Első cikkünk kutyásainkat veszi célba:
A tél és a kutya I.
A téli hideg nem csak a közterület fenntartókat és az erdő állatait állíthatja kihívások elé, hanem házi kedvenceinket is. És nem csak a kertben tartott kutyákat, hanem a lakásban tartott ebeket is. Hogy melyek azok a szervek, melyeket elsősorban érint?
Természetesen a hideg miatt a kint lakó kutyák esetén többlet energia szükségletet kell biztosítanunk, de ez önmagában nem okoz nagy fiziológiai változást.
Amire azonban ténylegesen oda kell figyelnünk, azok az ízületek. A fájó ízületek hidegben mindig jobban sajognak. Az első árulkodó jel, az lehet, hogy kedvencünk nem olyan aktív, nem akar mozogni,nehezen kel fel, sántít. Amennyiben több ízület is érintett, esetleg mind a két láb szimmetrikusan érintett, úgy esetleg nem láthatunk sántaságot. Az izmok sorvadása, a végtagok átmérőjének csökkenése is árulkodó jel lehet, ami szintén nehezebben bírálható el, amennyiben a két oldalhasonlóan fáj.
Fontos, hogy amennyiben ilyen jeleket tapasztalunk, ne kezdjünk el az otthoni gyógyszeres dobozban emberi gyógyszereket felkutatni és kezelni a sajgó végtagot, mert a kutya nem egy “kicsike” ember, a legtöbb humán gyógyszer nem alkalmas a kezelésükre. Más lehet a gyógyszerek lebontási folyamata, mellékhatásai súlyosabbak lehetnek. Ezért csak olyan fájdalom csillapítót adhatunk nekik, melyek kutyákon, illetve macskákon törzskönyvezve vannak! (A macskák még inkább érzékenyek ezekre a gyógyszerekre, akár halálos gyógyszermérgezést is okozhatunk egy nem megfelelően kiválasztott gyógyszerrel!)
Tehát, ha úgy tapasztaljuk, hogy kutyusunknak mozgásszervi problémája van, forduljunk állatorvoshoz, ne kezeljük a saját szakállunkra! Ezzel egyrészt elkerülhetjük, a gyógyszerek nemkívánatos mellékhatásait, másrészt a mielőbbi diagnózis felállítása és a mielőbbi oki terápia alkalmazása kulcsfontosságú lehet a betegség további lefolyása szempontjából. A fájdalomcsillapítás rendkívül fontos dolog, de amennyiben a probléma sebészi ellátást igényel, és mi a gyógyszerek használatával a tüneteket elnyomjuk, úgy az ízület degenerációjához járulhatunk hozzá, mely sajnos az esetek túlnyomó többségében megfordíthatatlan folyamat. Ilyen lehet például egy kezeletlen kereszteződő szalag szakadás a térdízületben.
Amennyiben tudjuk, hogy kedvencünk ízületei betegek, úgy már
a hideg idő beállta előtt megkezdhetjük az ízületek felkészítését a nehezebb
időszakra. Ezt elsősorban az ízület kenését javító gyógyhatású készítmények
adásával (glükózaminok), illetve célzott fizioterápia alkalmazásával érhetjük
el.
Fájdalomcsillapító gyógyszerek adagolása akkor sem javasolt folyamatosan, ha napjaink biztonságos gyógyszerei már kevés tapasztalható mellékhatással rendelkeznek. Vannak olyan gyógyszerek, melyeket kifejezetten hosszú távú kezelésekre találtak ki és néhány beteg esetében ezek alkalmazása elkerülhetetlen, de ezekben az esetekben is a fizioterápiát és a gyógyszernek nem minősülő,mellékhatásoktól mentes gyógyhatású készítmények adásával kell megpróbálni adagjukat minimálisra csökkenteni.
Azt a tévhitet azonban felejtsük el, hogy ha nem adunk fájdalomcsillapítót, akkor majd a beteg kíméli magától is a lábát, tehát a gyógyszerek adása káros. Ez nem igaz! Ha egy betegnek fáj valamije, azt nekünk el kell hinnünk és a fájdalommal foglalkozni kell! Az állandó fájdalom rontja kedvencünk életminőségét. Habár elmondani nem tudja, de jelzi nekünk, hogy fájdalmai vannak.
Dr. Ipolyi Tamás
klinikus állatorvos
Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület tagja
Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Sebészeti és Szemészeti Tanszék