„Mindenki csal valakit, mindenkit csal valaki” – hangzik fel a bohózat egyik szellemes dalbetétjében. Ezzel jellemezhető talán a darab alaptézise, melyben a főszereplő igazából egy régi, családi hagyatékból visszamaradt, naftalinos bútordarab, nevezetesen egy szekrény. A szekrény, amelyből minden tízedik percben be vagy épp kilép valaki. No, de miért is? Hiszen hova máshova dughatná az ember lánya vagy éppen fia a lopott órákra elcsábult szeretőjét? A történet fonala innen indul, az csinos, unatkozó úrinő Terka (Szávai Viktória), a férjével, Dr. Szakolczay Bálinttal (Csányi Sándor) épp európai utazásra készülődik, amikor is a szokásos szerdai légyotton a szekrénybe kényszerül elbújni szeretője, Laboda Péter (Adorjáni Bálint). A fergeteges komédia itt veszi kezdetét, színre lépnek a lány szülei, Dr. Csapláros Károly (Szervét Tibor) orvos és neje Manci (Martin Márta). Természetesen a szeretői tartozékok itt sem maradhatnak el, hiszen egy jóravaló, nyugdíjhoz közeli orvos ember, már csak receptre is tart szeretőt, aki persze nem kerül túl sokba, csak egy külvárosi, délutáni színésznőcske a Mester utcából. Művésznévként a hangzatos Patkány Etus (Kováts Adél) nevet választja, ami már önmagában is rengeteg helyzetkomikum kiindulópontja. És nem hiányozhat a képből egy Madam (Borbás –Gabi) a két „lányával” Ilkával (Petrik Andrea) és Milkával (Kakasy Dóra), akik a Házmesterrel (Gyabronka József) szövetkezve mozgatják és csavarják történetünk szálait.

A szereposztás telitalálat. Szervét Tibor és Csányi Sándor sziporkáznak, már testtartásuk is nevetésre fakassza a nézőt. Adorjáni Bálint nem hiába volt az elmúlt év közönségdíjas színésze a Radnóti Színháznak. Fiatal, energikus játéka, mozgása igazán belesimul a darab hangulatába. A hölgy szereplők is parádés játékkal örvendeztetik meg a nagyérdeműt.

A dalszövegeket kissé átdolgozták, Heltai betétjei mellé Várady Szabolcs írt kiegészítéseket, a zenét pedig Darvas Ferenc szerezte. Az eredeti darab dalbetétekkel és anélkül is bemutatásra került. A korabeli kritikákból kiderül, hogy a zenés verzió nem volt igazán szerencsés, mivel az utolsó felvonásra már nem is maradt „énekelnivaló”. Szabó Máté rendezőnek és stábjának köszönhetően ez az újra komponált, friss verzió kiegyenlítve jeleníti meg a zenei darabokat.

Aki önfeledt kikapcsolódásra vágyik, és egy szerelt franciás humorra magyar módon előadva, az feltétlen váltson jegyet a Naftalinra!

Bogyay Katalin Jusztina

1 hozzászólás

1. idézem 2011.05.16. 11:31
   • szcena
   Végre Csányit sem az olajoshajú szépfiú szerepébe dugták, ideje volt kimásznia a skatulyából! És milyen jó volt, mint felszarvazott férj...