Az advent kezdete előtti pénteken a Tiara Klubban egy kedves, fiatal mester, Rajnai Veronika kertészmérnök, virágkötő-dekoratőr állt a vállalkozó kedvű klubtagok rendelkezésére. Ezen az estén megmutatta a koszorúkészítés fortélyait, és mindenkinek segített saját, egyedi koszorúja elkészítésében.
A nagy érdeklődésre való tekintettel két csoportban zajlott
a koszorúkészítés. Azt hiszem, az alant található képek visszaadják az este
hangulatát, ahol jó tea, derűs kedv és nagy szakértelem mellett készültek a koszorúcsodák.
Az első adventi koszorú 1860-ban Hamburgban készült, „felfedezője” egy hamburgi lelkész volt. Az első modell úgy készült, hogy a lelkész egy
óriási fenyőkoszorút függesztett a plafonra, és 24 gyertyát tett rá.
A nyári napforduló idején már évszázadok
óta kötöttek koszorút. A népszokás szerint Szent Iván napján virágokból, az
aratás végén pedig kalászos szalmából, a szüret befejeztével szőlőből. Eme
szokások mellé kapcsolódott a XIX. század vége felé az adventi koszorú hagyománya.
Az adventi koszorút eleinte az északnémet protestáns területeken készítették,
majd hamarosan Ausztriában is népszerűvé vált, a katolikus lakosság körében is.
Hazánkban főleg a második világháborút követő időben jött divatba
templomokban, középületekben, otthonokban adventi koszorút
függeszteni a csillárra.

Szép lassan a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. A koszorún lévő gyertyák a karácsony előtti vasárnapok liturgikus színeiben jelennek meg a hagyománytisztelőknél, mivel az egyház színe ilyenkor a lila. Az adventi koszorú mai is az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma, melynek rengeteg változata létezik. Itt is érvényesülnek a trendek, de a lényeg, hogy a várakozás négy hetében lélekben is ráhangolódjunk az ünnepre.
(kép-szöveg: Szolcsánszky Szilvia)