Ez olyan amerikaiasan hangzik, és az is. A meglehetősen furcsa nevű Ogi Ogas (a név tényleg nem tréfa, hiszen Bostonban élő Ph.D. aspiránsról van szó) minden idők legnagyobb felmérését készítette a szexről, Alfred Kinsey híres és bizonyos mértékig mára hírhedtté vált tanulmánya óta. BTW a Kinsey-jelentés a második világháború utáni - akkor is prűd (álprűd?) - Amerikában jelent meg, következtetései hatalmas vitákat eredményezve máig hatnak, és a mai napig – kiegészítve a 70-es évek elején statisztikai módszerekkel megvalósított részletes elemzésekkel – forrásmunkának, hivatkozásnak számít a tárgykörben.
Minden egy tál spagetti mellett kezdődött. Ogas egy nap beleszaladt
a szomszédjában lakó párba, akik éppen leveiket vették ki postaládájukból. Bár
nem ismerte őket, arra gondolt, hogy megér egy próbálkozást feltenni nekik
néhány kérdést. Kissé félve megkérdezte tőlük, hogy volna-e kedvük segíteni
neki egy tanulmány, vagyis az ahhoz elvégzendő, a szexuális szokásokra
vonatkozó felmérés elkészítésében.
A pár mindkét tagja – később kiderül, miért
- ideges nevetéssel reagált a hallottakra, de végül is kíváncsiságuk legyőzte
tartózkodásukat. 48 órával később a 3 férfi szorosan egymás mellett ült egy
piros műbőr heverőn, és spagetti meg vörösbor társaságában vitatkoztak a
melegpornóról.
A furcsa pár lakása egyik falán Sophia Loren falnagyságú portréja függött, míg lábaiknál egy jól fejlett mopszli szuszogott a beszélgetés teljes, 5 órás időtartama alatt. Félreértéseket elkerülendő, nem orgiáról volt szó, még csak nem is megszokott szabadidős tevékenysége egyike volt mindez Ogas, az egyébként 40 éves, heteroszex, az emberi idegrendszert számítógéppel kutató tudós számára. Elmondása szerint abban különbözött doktorandusz társaitól, hogy míg azok folyamatosan nyüstölték laptopjukat, addig ő cimborájával, Sai Gaddammal állandóan a szexről beszélgetett. Különösen az érdekelte őket, hogy az agy mikor dönt a „rákattanásról”.
„A mi speciális tudományterületünkön – mondta el Ogas – senki sem próbálkozott még azzal, hogy a szexuális vágyat kutatói szemmel vegye górcső alá. Éppen ezért kollégáink nagy része nem is tartott bennünket normálisnak. Pedig ugyanazok az idegrendszeri alapelvek működnek a szexuális viselkedésünkben is, mint amelyeket az felsőbbrendű észlelési funkciók során használunk.”
Ilyen egyszerűen indult a világ valaha volt legnagyobb kísérlete az emberi szexualitás felmérése területén, ahogy a szerzőként most debütáló alkotók állítják „Egymilliárd pajzán gondolat” című új könyvükben. Miután Ogas és Gaddam több millió névtelen, webes kutatást elemzett, nemes egyszerűséggel úgy definiálják magukat, mint akik ismerik több mint 100 millió ember szexuális szokását.
Nos, akkor ugorjunk bele a tények – könnyed – taglalásába.
A férfiúi mechanika
Az szerzők állítása szerint a férfiak idegpályái a nők testi
felépítését, mint célpontot érzékelik. Számítógépmérnökök erre azt mondanák,
hogy a férfiagy sajátos jelfogóként (relé) működik – olyan szerkentyű, ami
egyetlen apró stimuláns hatására bekapcsol, vagyis nem kell sok laca-faca a
férfi felizgatásához. például formás női mellek, csókolózó nők vagy egy jól
sikerült fotó egy izgalmas női hátsóról valamilyen magazinban – gyakorlatilag elegendő.
Nem is olyan nagyon kéjenc
Akárki akármit is képzel el a szexualitással kapcsolatban, mindaz majdnem biztosan létezik ez on-line pornó világában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a perverzitásokért rajonganának a legtöbben. Ellenkezőleg, ugyanis a kutakodók döntő mértékben a konvencionális dolgokat keresik ezen a területen is. A Pareto-elv még itt is érvényesül, hiszen a 20 legtöbbet keresett szexuális témakör a keresések 80%-át adja. A legnépszerűbb téma pedig a fiatalkorúak.
Nem könnyű a nőkkel
Bizony, így van ez! A nők idegrendszere és szexuális kémiája
sokkal komplexebb, mint a férfiak „durr, bele!” rendszere, éppen ezért a többszintű
stimulálást igényli a „rákattanáshoz”. Legtöbbjüknél
egy adoniszi arcél vagy a kocka has nem jön be, mert a hölgyek érzelmileg kell „rákattanjanak”
a dologra. Bonyolult, de oh, mily’ varázslatos!
És a végén lássunk néhány számot és tényt. 100 millió férfi van az USA-ban és Kanadában, akik 2008-ban on-line pornót néztek. (A 2 ország összlakossága 2008-ban kb. 340 millió fő volt, ennek szintén kb. a fele nő. Ezek után egyszerű számítással ki lehet következtetni, hogy a férfiak csaknem 60 %-a – bizony – kukkolt. Oh, pardon! Szélesítette e tárgyú ismereteit. )
A C típusú kosár az a melltartó méret, amely – egy francia éjszakai lokál járt élen az adatgyűjtésben – a legvonzóbb a férfiak számára.
Talán meglepetés, de a férfiak által a neten keresett és nézett hölgyek száma testalkatuk szerint a következőképpen oszlik meg: háromszor több a súlyfelesleggel, mint a súlyhiánnyal küzdők aránya. Hiába, na, a génekben hordozott utasítások mindent felülírnak.
(A Newsweek cikke nyomán)
AB