Mi lesz veled, Puskás-stadion?
Az egykori Népstadion felújítása és/vagy újjáépítése azok közé az ősi magyar történetek közé tartozik, ahová a négyes metró vagy a Budapest körüli autópálya-gyűrű. Vagyis olyan terv, ami, ha meg is valósul egyszer az eredeti tervek szerint, addigra épp kezdhetik az új terveket készíteni.
A történet 1896-ban kezdődik: az első olimpiát ugyanis nem Athénban, hanem Budapesten szerették volna megrendezni, mivel a görögök nagyon nehézkesen haladtak a szervezéssel. Bár a Coubertin báró által létrehozott NOB már 1894-ben döntött Athén mellett, Budapest a millenniumi ünnepségek miatt került szóba – s ha nincs Georgiosz Averoff alexandriai milliomos, a görögök át is adják a rendezés jogát.
A NOB alapító tagjai között találjuk Kemény Ferencet, a Magyar Olimpiai Bizottság későbbi titkárát (az elnök Berzeviczy Albert lett, aki később 25 évig vezette a tudományos akadémiát). Az első tervek a Népstadiont a Vérmezőre képzelték, mely akkoriban egy nagy, összefüggő terület volt. A millennium idején, olimpia híján végül is elmaradt a beruházás. Helyette Bláthy Ottó villamosmérnök tervei alapján Zuglóban átadták a Millenáris Sportpályát, ami egyrészt kerékpárpályaként funkcionált, másrészt 1897-ben itt rendezték az első nyilvános magyar labdarúgó-mérkőzést. A Millenáris Sportpálya több szempontból is a magyar sportélet bölcsője.
Első olimpiai bajnokunk ugyanakkor, az 1896-os olimpián úszásban kétszeres aranyérmes Hajós Alfréd, 1924-ben ezüstérmet szerzett Lauber Dezsővel közösen, ezúttal azonban a Népstadion terveivel, építészet „sportágban”. Hajós stadion-tervező társa, még 1908-ban vett részt sportolóként olimpián, igaz, nyeretlenül 16. lett a tenisztornán.
