És ahogy érdeklődtem, mindenki a környezetemben. Bátor vagyok, nem is értem, miért kellene másnak lennem: igenis olvasok továbbra is Faludy-verset. Magamban, hangosan, a gyereknek, a szerelmemnek, a színpadon, a kávézóban – és állami ünnepségen is szeretném hallgatni, ha odapasszol. És igen, megjelentetni is jólesik, „Gyurika” biztosan nem haragszik érte.
Aki tudja, miért e kirohanás, az érti, aki nem, az nem
figyel eléggé, vagy nem most figyel éppen eléggé. Keresőszavak: Békéscsaba, Jobbik,
Szabóné, aztán Andrassew, felhívás, csatlakozzatok.
Az alábbi verset szeretettel ajánlom. Magunknak.
Nem kell kétségbe esni. A messze jövő szép lesz.
A szélvert pusztaságon ledőlnek a falak,
és sírok, műemlékek, acélhidak meg gépek
mind elporladnak néhány százezer év alatt.
Pár millió esztendő múlva, új csillagképek
alatt szelíd fejével kibujik a moszat,
ismeretlen virágok nyílnak, mert a természet
variál, mikor játszik, nemvárt fenevadak
születnek s egy merőben különböző embernem.
Vagy a miénk jön ismét? és imádja a szépet,
gondolkozik, fúr, farag, szeret, sír, örül, élvez,
ír, épít, fest, kutatja: mi a mindenség titka,
s nagyon fél a haláltól, de mégis elpusztítja
önmagát és a Földet? Merem remélni, hogy nem.
(Budapest, 1994)
bsze