Mire megérkeztünk, hétágra sütött a nap. Kivételes élményben volt részünk, hiszen a központ nem látogatható „csak úgy”, valóban gyógyító munka folyik majd, az első gyerekcsoporttól kezdve a felnőtt látogatókkal végzett munkán át. A Metamorphoses Meseterápiás Módszer a világ meséin keresztül segít megtalálni azokat a szerepeket, utakat, gyökereket, amelyek normális esetben minden ember sajátjai, vagy önállóan felderíthetők.

Mára eljutottunk oda, hogy normális nincs is. Régen, a mesék forrásának idején sok kérdésünk még csak nem is létezett. Nem kérdeztük, miért pont én, miért pont itt, és így? Merre tovább? Hogyan változtassak? Voltak ennek hátulütői is persze, ezekre az állandósult (ál)értékekre épült a sok változás, amik aztán nagy szabadsághoz vezettek: szabadon repülhetünk egyik szerepünkből a másikba, cserélhetünk utat, ha akarunk. Csak éppen – ha ezek az ugrások nem sikerülnek olyan jól, mint ahogyan terveztük  – jönnek a modern betegségek, a lelki és fizikai tünetek, a társadalmi következmények… 

A központ kapujából a hegyoldalon, a Tündérkerten át felsétálva egy általunk választott meseúton már érezhető, hogy ez a hely más. Itt béke van. Csend, nyugalom, valahol az ég és föld között, középen fákkal és virágokkal, amik egészen biztosan gyógyítanak. Szépségükkel, történetükkel és a róluk való gondoskodással. Amikor leülünk a foglalkoztató teremben, és hallgatjuk Ildikó történeteit, az alapításról, a létrehozásról, az állami gondozott gyerekekről, a meddőből édesanyává vált asszonyokról, a gyökerek és szárnyak fontosságáról, érteni véljük, hogy a mese tényleg mindenre gyógyír. Minden történetre, élethelyzetre létezik egy mese, és a mesékben a szereplők mindig ismerik az utakat, döntéseik következményeit, segítik és használják a természetes segítőket.

A Meseközpont természetes segítői a madarak. Ahogyan Madár, a központ ornitológus munkatársa elmondta, ő még vacilláló madarat sosem látott. A madár, ha nem érzi jól magát, elrepül. Dönt és cselekszik, tele van bizalommal, ugyanakkor bámulatosan erős az évezredes szabály- és rendszerállománya. Ezért (is) épült Madárház a központ mellett, bizony, téli és nyári lakkal, ahol például kanárik laknak, repülnek, csevegnek – és cikáznak körülöttünk, ha épp’ jónak éreznek minket. A kinti, elkerített területen kacsák, papagájok, gerlék, és emu fiókák szaladgálnak, és ketrecben – de csak azért mert még ifjak – mindenféle fiókák vártak ránk. A fotósoknak nem volt könnyű dolguk: nagy páratartalom, rengeteg szín, ragyogó fény és a nyugodtságában is mozgásban lévő természet, mindez kicsit akvarellesen, kicsit szürreálisan – festeni jobb lett volna… Nem mentünk üres kézzel, elvittük a mi mesénket is, ami bekerült a Mesék Házába, az ajtó mögé, hogy ittjártunkról tanulságot tegyen.

A déli meleg elől Balatonfüredre mentünk tovább, ahol finom ebédet követően ki-ki szabadidős programot szervezhetett, stranddal, múzeummal, játszótérrel, merengéssel. A pihenésre szükségünk is volt, mert a nap végére még egy kitérő várt ránk: Csopakra mentünk, a Jásdi Pincészet Vinotékájába, illetve előbb megnéztük a gyönyörűen és modernsége mellett hagyományőrzőn felújított pincét, ahol a pompás kilátás mellett isteni borokat kóstoltunk végig. A fő fehérborok mellett egy rozés és egy vörösbor is a menübe került, ami mellé nagyon jólesett a krumplis és tepertős pogácsa. Annyi biztos, hogy a nap végére már csak annyi erőnk maradt, hogy a hegyről lefelé a vinotékában beszerezzük a Balaton-felvidéki borok ízének palackos megfelelőit.

A buszon aztán csendben, bólintgatva, néha felnevetve utaztunk, napsütéssel a hátunk mögött.

bsze

5 hozzászólás

1. idézem 2011.06.06. 12:53
   • Zsuzsi
   Különleges és egyszersmind felejthetetlen élmény volt palóznaki kirándulásunk!
   Egy szóval nem is jellemezhető,hisz a pozitív energián túl részünk volt meghatottságban,kiváló Madár-humorban,éreztünk tiszteletet és őszinte csodálatot az elhivatottság és szeretet láttán. Na és az emuk költési szokásainak gazdag humorral színezett történeteit meghallgatva,ráébredtünk újból: az élet egy csoda,örüljünk minden percének!
   Hálás köszönet Boldizsár Ildikónak és Madárnak,valamint a háttárben ezért a látogatásért keményen megdolgozó értelmi szerzőnek és szervezőknek!
2. idézem 2011.06.06. 14:10
   • Éva
   Egy CSODA - ami egyébként hál' Istennek VALÓSÁG - volt a palóznaki kirádulás! Boldizsár Ildikó, és az Őt körülvevő emberek hite példamutató. Nagyon drukkolok Nekik, hogy a nyári táboroztatás úgy sikerüljön, ahogy Ők szeretnék, és az ott táborozó gyerekek feltöltődve pozitív energiával térjenek vissza otthonukba. Várom az újabb találkozást Ildikóval, és aki a kiránduláson nem tudott részt venni, annak jó szívvel ajánlom, hogy jöjjön el és hallgassa meg, mert nagyon sokat kaphatunk Tőle.
   Ha gyerek lennék, akkor Madár hatására lehet, hogy madarász szeretnék lenni, úgy beszélt a "társairól".
   NAgyon köszönöm a Szervezőknek ezt a programot!
3. idézem 2011.06.14. 06:49
   • Márti
   Érdemes volt velünk tartani ezen a programon. Szerintem nemcsak a meseközpont csoda, hanem maga Boldizsár Ildikó is. Annyi szeretet van benne, hogy másnak is követendő példa.
   Nekem maga volt a paradicsom ez a hely, hiszen imádom a meséket nézni és olvasni is.
   Sok gyermek kap majd tőlük pozitív energiát, szeretetet, önbizalmat és hogy megálljanak a saját lábukon a nagyvilágban.
   Természetesen nem jött volna létre ez a központ, ha egy önzetlen házaspár ne lett volna, akik ezt az egészet megálmodták.
   
   Sok csodát és szeretetet kívánok a központhoz!
   
   Már nemcsak Meseország, hanem Csodaország is Paloznak!!!
4. idézem 2011.11.21. 03:20
   • sac longchamps
   L'ex-présentateur du JT,
5. idézem 2011.11.21. 03:20
   • NFL Jersey Wholesale
   Sok csodát és szeretetet kívánok a központhoz