Öt éve folyik az előkészítése a Szépművészeti Múzeum földalatti bővítésének. Hosszas műemlékvédelmi viták után néhány hónapon belül elkezdődött volna a beruházás, a kormány azonban átvágta a gordiuszi csomót: újabb egy évig készítik elő a legújabb, térszint feletti bővítési terveket.
Újságírói kérdésre Szőcs Géza kulturális államtitkár azt a választ adta a február 15-i sajtótájékoztatón, hogy azért gondolják újra a Szépművészeti Múzeum bővítését, mert annak illeszkednie kell Budapest világörökségéhez, a Budai Vártól a Városligetig húzódó kulturális tengelyhez.
Na, mármost. Ha Malaysiában vagy akár Kínában lennénk, nyilván mindenki egyöntetű lelkesedéssel fogadna minden olyan nagyszabású koncepciót, ami nem átmeneti félmegoldásokat jelent, hanem grandiózus városszerkezeti elképzelésekhez illeszkedik. Mostanában leginkább Ázsiában láthatunk olyan modern, komplett városfejlesztéseket, melyek belátható időn belül (!) meg is valósulnak. A probléma ugyanis Magyarországon mindig az időintervallummal van.
Senki nem állítja, hogy a négyes metró soha a büdös életben nem fog megépülni. Senki nem mondja (ki), hogy soha nem lesz autópálya-körgyűrű Budapest körül, és senki nem mondja, hogy a dél-budai csoda-beruházás soha nem készül el teljesen. Igenis látható a megépült Lágymányosi-híd, a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája, igenis megépült a Megyeri-híd és az M0-ás egy része, igenis feltúrták évekkel ezelőtt a Baross teret, merthogy ott megy majd az új metró (a régi mellett).
A rendszerváltás óta igenis
megindult egy-két nagyarányú fejlesztés Budapesten, csak hát… Csak hát, amíg
1896 környékén két évtized alatt gyakorlatilag elkészült a főváros összes
fontos turisztikai látványossága – a korabeli manufakturális technológiákkal, a
Parlamenttől a Kis földalattin át a Hősök teréig – addig 1989 és 2011 között szinte
semmi nem készült el teljes egészében, és ami el is készült, az is édeskevés a
XXI. század technikai lehetőségeihez képest. Gondoljunk bele: Budapest 1900-ban
igazi modern világvárosnak számított, ami sok szempontból felvette a versenyt
az akkori világvárosokkal, Londonnal vagy Párizzsal, de Béccsel és Prágával
mindenképp. Ma hol vagyunk a három (két és fél) metróvonalunkkal egy Londontól,
hol vagyunk a Teve utcai rendőrpalotánkkal a Burj Dubaitól, hol vagyunk a
Kőröshegyi völgyhíddal a Millau-i viadukttól (a világ legmagasabb völgyhídja
Franciaországban)?
És akkor jön a régi-új kormány - mert ne feledjük, egyszer már volt alkalom bizonyítani... -, és azt mondja, hogy most aztán olyan múzeum-negyedet hozunk létre az egykori Felvonulási téren kibővítve a Szépművészetit, hogy a berliniek összepisilik magukat. Jó-jó, de mikor? Ha öt év kellett a térszint alatti bővítés kidolgozásához, hogy fogják néhány hónap alatt kidolgozni az új terveket? És ha jól-rosszul ki is dolgozzák, mikorra valósulnak meg? És mi lesz azzal a pénzzel, ami az eddigi tervekre ment? És mi lesz a már elkezdett megaberuházásokkal: a körgyűrűvel (félkör marad?), a metróval (végleg megáll a Keletinél?), Lágymányossal (már most potyog a hídról a beton)?
Sebaj, ember küzdj, és bízva bízzál! És 100 év múlva röhögjön az utókor a mostani szkeptikusok képébe.
GB