(Nem szeretnék ezen a ponton belefolyni egy hosszas definíciós vitába, ki a liberális, ki nem. A döntés a legszélesebb körű: az egyértelműen liberális SZDSZ, a gazdaságpolitikájában szabadelvű MDF, a libertariánus-újbaloldali LMP, és az SZDSZ-ből kinőtt szervezetek szereplését fogom itt vizsgálni.)

Ahhoz, hogy egy párt saját kezdeményezésű témájával megjelenhessen a médianyilvánosság előtt, nagy általánosságban két feltétel teljesülésére van szükség. Legyen érdekes a téma, mondja érdekes ember. A két részt a legtöbb esetben egy „és”-sel lehet összekötni. Lehet „vagy”-gyal is, vagyis elég a két feltételből csupán az egyiknek teljesülnie, de azt csak akkor, ha a téma nagyon érdekes, vagy különösen fontos ember beszél róla.

Ami a megszólalók érdekességét illeti, itt szinte ledolgozhatatlan hátrányban vannak a kis pártok. Amíg a Fidesz harmincadik legfontosabb emberéből is nyugodtan válhat júniusra államtitkár, az MSZP nagyjai ott voltak az elmúlt év állami vezetésében, addig a kicsik sem ilyen múltat, sem ilyen jövőképet nem tudnak felmutatni. Az MDF e téren ügyesen manőverezik, de például az LMP-lista harmadik helyétől lefelé olyan nevek vannak, akikről a politikát nagyon ismerőkön kívül senki nem hallott. Egyetlen szabadelvű politikus van, aki bír azzal a kommunikációs előnnyel, mint a nagy pártok vezetői, hogy ha köhög egyet, az is hír: Bokros Lajos. (Ráadásul ő az, aki a politikán és a kommunikáción kívüli téren is komoly teljesítményt tud felmutatni. Egyes gondolatai vitathatóak, de a szakértelmét nem nagyon lehet megkérdőjelezni. Ezért is rossz lépés, amikor az LMP vele állítja szembe magát, azt mondva, ők nem hisznek a megbukott gazdasági elméletekben – csak épp azt nem teszik hozzá, akkor milyenben hisznek.)

Másik lehetőség volna a nagyon erős témával való megjelenés. Az SZDSZ, önállóan indulva, és utódpártjai itt szálltak ki a versenyből: sem igazán karakteres vezetőket, sem saját témákat nem tudnak felmutatni. Az LMP tudott egy témát teljesen kisajátítani: rendkívül ügyesen vetették rá magukat mindenre, ami zöld, így most egyértelműen őket tekintik a magyar zöld pártnak. (Más kérdés, hogy világválság alatt a környezeti kérdések háttérbe szorulnak.) Helyi kezdeményezésekkel ki lehet tűnni, ezzel is az LMP próbálkozik inkább, azonban ez inkább majd ősszel lehet eredményes, országosan olyan infrastruktúra kell hozzá, amilyen egyik kis pártnak sincs, talán egyedül a budapesti SZDSZ-t leszámítva. Persze, ez nem akadálya, hogy ha egy-egy helyen vannak jó kezdeményezések, akkor ne csinálják.

Ígéretes lehetőség rákapcsolódni a nagyok által bedobott témákra – ezzel akkor érdemes próbálkozni, ha mindenki mástól markánsan elütő állásponton vannak. Ebben az MDF erős: az egyetlen párt, ami a gazdaságról liberálisan beszél. Jogos érv az ilyen stratégia ellen, hogy sokakat állítanak szembe a párttal, azonban nem szabad elfelejteni: nem mindenkinek tetszeni a cél. Nem baj, ha az ország 85 százaléka gyűlöli őket, ha a maradék 15-nek csak a harmada rájuk szavaz.

Iván

1 hozzászólás

1. idézem 2010.02.05. 20:43
   • Ale
   Nem mintha nagy reményeim lettek volna, de egyre jobban csalódom az LMP-ben is. A földkérdés felvetésével ők is beléptek a magyar popilisták klubjába. Tavaly azt gondoltam, jól szerepelhetnek a választásokon, de most már nem hiszem, hogy bejutnak a parlamentbe. Liberális témák? Jó lenne, de érzésem szerint itt senki nem figyel a lényegi mondandóra, hanem márkanévre szavaz.