A legújabb cigányság kontra nácik összeugrásban a legrosszabb nem is az volt, hogy megtörtént, hanem a rá adott reakciók. Hogy milyen reakciók? Nem volt semmiféle reakció.
Nem történt semmi, nem szólalt meg a kormány, nem szólalt meg az MSZP, nem szólalt meg egyetlen, az eset súlyához mérhető pozícióban lévő politikus sem. Pedig erős politikai hátszéllel magyar állampolgárok tucatjai ugrottak egymásnak, valamit ilyenkor tán csak illett volna mondani.
A konkrét helyzet megoldása amúgy rendkívül egyszerű:
az országnak vannak törvényei, azokat kell betartatni. Megfélemlíteni embereket
azért, mert cigányok, errefelé elvileg nem lehet, ahogy természetesen ha
valakit fenyegetnek, arra sem a visszaütés a jó válasz, hanem a megfelelő
szervektől való segítségkérés. (Értsd: azért van a rendőr, hogy üsse a
gárdistát, nem kell ezt külön a cigányoknak is megtenniük.)
Ehhez nem kell más, csak egy erős rendőrség – az állam felelőssége, hogy ezt létrehozza, tessék elvenni a pénzt, mondjuk, a szociális vagy mezőgazdasági támogatásoktól –, valamint egy jó tempóban dolgozó igazságszolgáltatási rendszer. A bírósági döntéseket pedig be kell tartatni: ha például azt mondták, hogy gárdázni tilos, akkor az legyen tényleg tilos. Szabálysértési eljárás, ötvenezer forint körüli pénzbírság, és ha nem fizeti ki, az ezresek számával egyenlő számú órányi közmunka. És ez nem elvont utópia, ezek a Magyar Köztársaság hatályban lévő törvényei. Büntetni kell, ennyi az egész. Meg kell bírságolni egy ötvenesre az első gárdistát, aztán a másodikat, aztán a harmadikat, legkésőbb a tizediknek úgyis megjön az esze, és inkább hazamegy.
Ezzel szemben a helyzet ma Magyarországon az, hogy ha
akit megbírságoltak, kéri a bírósági eljárást, a legegyszerűbb szabálysértési
ügy is hosszú hónapokig nyúlhat el. Vagy tegyük fel, hogy egy lelkiismeretes
rendőrtiszt elolvassa a bírósági határozatot a Magyar Gárda betiltásáról, és teszi a
kötelességét: ha gárda-ruhás embereket lát csoportba verődve, kiadja az
utasítást az embereinek, hogy intézkedjenek. Mi történik ezután? Beperelik a
gárdisták, magyarázkodhat egy évig a bíróság előtt, a neve, címe, telefonszáma
meg már másnap fent lesz az összes szélsőjobbos honlapon. Közben pedig nem
tudhatja, jövőre milyen közel kerül a Jobbik a hatalomhoz, és akkor hogy
akarják majd befolyásolni az ítélkezést és egyáltalán a jogrendszert. Inkább
nem is csinál semmit, amíg nem lőnek le valakit.
Természetesen a probléma nem olyan egyszerű, hogy adunk pár milliárdot a rendőrségnek és a bíróságoknak, és meg is oldódott minden. De a mostani helyzetben nincs idő csak hosszú távú megoldásokat keresni. Úgy tűnik, mindenkinek kényelmesebb, ha a rendőrség azzal törődik, hogy hétvégi diszkórazziákon keressék, kinél van egy szál füves cigi, ahelyett, hogy az egymásnak feszülő gárdistákat és romákat próbálnák megfékezni. A rendőröknek jó, mert egyszerűbb feladat, a politikusoknak jó, mert nem olyan téma, amin sokan felháborodnának, az átlag magyarnak pedig…
Nos, az átlag magyar még mindig nem érzi, hogy miről van szó. Bár már legalább érti, de amíg mindez csak a cigánysorokon történik, nem otthon, addig érezni nem fogja. Pedig már erre sem sokat kell várni, lassan itt a gyűlölet, előttünk is.
Iván