Nádasdy Ádám rímtelen Dante-fordításával egyidőben korunk másik jelentős költője, Baranyi Ferenc is dolgozik az Isteni színjáték új fordításán. A készülő fordítás műhelytitkairól a Magyar Dantisztikai Társaság április 15-i ülésén hallhattunk, ahol a költő a Pokol több énekéből is olvasott fel részleteket.
„Feleútján a földi létezésnek
egy naptalan vadonba vitt a lábam,
mivel a biztos ösvényről letévedt.
Nincs arra szó, hogy mennyi borzadály van
egy ily sötét s rettentő rengetegben –
ha rágondolok, borsódzik a hátam!”
E sorokkal kezdődik a klasszikus
babitsi fordításhoz bátran hasonlítható új magyar Commedia. Babits Mihály 1913-ban kezdte
Dante-fordítását, s a Pokol meg is jelent ebben az évben – ha minden jól megy,
Baranyi Ferenc Pokol-fordítása bőven elkészülhet a 100. évfordulóra.
Baranyi (írói álneve Francesco del Sarto) 1937-ben született Pilisen, s húszévesen kezdte tanulmányait az ELTE BTK magyar-olasz szakán. 1963-65 között a MÚOSZ Újságíró Iskolájának tanulója volt, de 30 éves korában tanult a Poitiers-i egyetemen is. 1962-től ír verseket, melyek Olaszországban, Belgiumban és Oroszországban is megjelentek. A mai napig több mint 30 verseskötetet jelent meg, fordított opera-librettókat (Puccini, Bizet), Verne-regényt, és Dante Vita nuovóját is (1996). 2008-ban, 71 évesen kapta meg a Kossuth-díjat.
S hogy miért van szükség új Dante-fordításra? Egyrészt minden új fordítás új értelmezés is egyben: vagyis „virágozzék minden virág” – minél több jó fordítás készül, annál több oldalról közelítheti meg a magyar olvasó a középkor legjelentősebb irodalmi alkotását, a világirodalom egyik legnagyszerűbb költeményét. Másrészt, a Magyar Dantisztikai Társaság azért is szorgalmazza az új és újabb fordításokat, mert az egyébként gyönyörű és sok tekintetben talán felülmúlhatatlan babitsi mű gyakran él a költői szabadsággal oly módon, hogy Dante eredeti szándékát egyes verssoroknál nem tükrözi teljesen híven a magyar fordítás.
Egy majdani kritikai Dante-kiadáshoz feltétlenül szükségeltetnek a Babitsétól eltérő értelmezések, melyek az új s újabb fordítások révén látnak napvilágot. S ha ezek a fordítások olyan korszakos költők tollából születnek, mint Nádasdy Ádám vagy Baranyi Ferenc, az óriási szerencse a magyar közönség szempontjából. Ennél csak annak lehetett nagyobb szerencséje, aki magától a fordítótól hallhatta a készülő mű részleteit.
Jura