Hétvégén Abonyban jártunk, ahol sajnos már nincs bewebkamerázva Buborék, a kisvíziló. Igaz, már nem is olyan kicsi: az abonyi magánállatkert büszkesége három éves, de reméljük, Lajosmizsében az eddiginél is sokkal jobban érzi majd magát.
Az abonyi MagánZoo mindenféle állami támogatás nélkül épült, kizárólag a belépőjegyekből és az örökbe fogadók nagylelkűségéből tartja fenn magát. Honlapjukon jelenleg két szibériai tigriskölyök kuckóját figyelhetjük, 5 percenként frissülő életképeken (e pillanatban épp senki nincs ott, nyilván kint idétlenkednek).
A magánállatkert ötlete 1992-ben fogant Tóth Tibor fejében, aki az akkori abonyi polgármesternél jelentkezett az ötlettel (Abony Budapest felől Szolnok előtt van, Budapest felé értelemszerűen Szolnok után). A korábban szemétlerakónak használt gazos erdőt 1997-re kerítették be – ja, kérem, a politika malmai lassan őrölnek – s családi vállalkozásban épültek meg a háziállatok istállói, az ázsiai vadszamár karámja, illetve a majomkert.
2000-ben vezették be a belépőjegyes rendszert, addig egy szabadon látogatható állatsimogató volt, s a Duna-Ipoly Nemzeti Park kiadta az engedélyt az ország első magán-állatkertjére. Szép lassan bevásároltak struccot, lámát, antilopot, zebrát, ormányos medvét, s 2004-re már 30.000 látogatójuk volt. A nagy vágy, a saját oroszlán nehezen jött össze: állítólag veszélyt jelentett Abonyra – Úristen, én meg Zuglóban lakom, az Állatkert kerületében!
2005-re végre megjött
Nyíregyházáról az oroszlánpár, és ha hiszik, ha nem, ma békésen együtt élnek az
oroszlánok (és a tigrisek is) egy-egy házőrző-kutyával. Mintha a nagymacskák nem
őriznék elég jól a területüket. Mindenesetre elképesztő látvány, ahogy egymás
mellett sziesztázik a kutya a kétszer akkora fenevadakkal. Állítólag azért,
mert gyerekkoruktól összeszoktak, ahogy a tigrisekkel is.
Az állatkert területe kiválóan alkalmas erdei sétára is, hintával, büfével, padokkal és zoo-csemegével, amit viszont nem mindenki fogyaszt szívesen. Buborék, a kisvíziló csak almát és répát kaphat (a gondozótól azért halat is, feltételezem), de a rengeteg tengerimalac óriási bulit rendez, ha zoo-csemege érkezik. Egymást taposva rohannak a kajáért, pedig hegyekben áll náluk a saláta – pontosabban ők állnak a salátástálban.
Az egész látogatás egyetlen szépséghibája az volt, amikor egy huszonéves párocska elzavarta a nyolcéves gyereket a hintától azzal, hogy ők régebb óta állnak sorba… Némi zsörtölődés után megvártuk, amíg a susogós mackós, hidrogén-szőke „kislány” kihintázza magát, s közben arra gondoltunk, miért is születik olyan kevés gyerek Magyarországon?
Mindenesetre azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az állatkert hamarosan Lajosmizsére költözik, de nem tudni, pontosan miért. Reméljük, ott lesz külön felnőtt és gyerekhinta, valamint az oroszlán sem veszik majd össze a kutyával a gumicsonton.
GB