A főváros budai központjaihoz közel fekvő Pálvölgyi-cseppkőbarlangban mindig 10-12 Celsius-fokos hőmérsékletet lehet élvezni. A Szépvölgyi út 162-ben található természeti jelenség több, mint egy bejárható kőrengeteg, amely annak köszönheti létét, hogy 1904-ben a kőfejtés során rábukkantak egyik járatára. A kőfejtő ma már csak nevében létezik; területe azonban kiváló turistacélpont. A szabadban lehet sütni-főzni, áramot, vizet is lehet venni. A hely kiválóan alkalmas nagy szabadtéri rendezvények megtartására.

A lényeg a föld mélyén van. 13 kilométeres járataival hazánk második leghosszabb barlangja, amely 1919 óta szinte folyamatosan látogatható. Mostanában minden óra 15 perckor szervezett vezetés indul, de a nagyobb csoportoknak célszerű előre bejelentkezniük.

Az út elején sok cseppkőorgonát lehet látni. Egyik-másik megsérült; nem tudni, hogy földrengéstől-e, vagy azért, mert a 2. világháborúban óvóhely volt itt.

Kis fantáziával sok mindent beleláthat az ember a barlangi látványvilágba, de a szellemi adományból bőséggel kölcsönöznek a vezetők, akik egy-egy kődarabot, mint skorpiót, százlábút, polipot mutatnak be nekünk. Sok képzelőerő nem kell ahhoz, hogy utunk elején teknősnek lássunk egy nagyobb mészkövet.

Érdekes hely a Boszorkánykonyha. Hozzá az a legenda kapcsolódik, hogy ha valaki az ürege elé állva bekiáltja a kedvenc ételét, akkor az másnap az asztalára is kerülhet. E sorok írója tanúsíthatja a legenda erejét, ugyanis odaállt az üreg elé, bekiáltotta azt, hogy „tojásrántotta”, és csodák csodájára másnap reggel ott volt a konyhaasztalán a rántotta, éppen úgy, ahogy annak lennie kell, jól átsütve.

A Színházteremnél sem kell sok segítség ahhoz, hogy az ember lássa a függönyöket, lejjebb a díszletet, a színpadot. Hátrafordulva pedig az is megfigyelhető, hogy egy „néző” – azaz egy emberfejszerű kiemelkedés – mindig ott ül a nézőtéren. Az út innen a zenekari árkon át vezet a következő érdekes helyszínre, ahol a hűtlenek járhatnak pórul, mert – úgy tartják – a lekívánkozó nagy szikladarab éppen arra esik rá, aki hűtlenkedett. Megnyugtató volt, hogy társaimmal együtt mindannyian átjutottunk alatta; én itt egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót.

Odébb méretes denevér terjeszti széles kőszárnyát. Nem nehéz denevérre asszociálni errefelé, hiszen vagy 200 igazi denevér éli itt többé-kevésbé zajmentes életét. Az emberek által keltett hangok félőssé teszik azokat, akiket a téli álom során tudtak megszámolni a szakemberek.

A túraútvonal legalacsonyabb pontja körülbelül 30 méterrel van mélyebben a bejárattól. Itt már csak 8 fok lehet. Feljebb jutva, a fáraók lépcsőjén haladhattunk. Utána jön a tyúklétra, azután pedig az óriások lépcsője. Végül a szuszogón keresztül érhető el a nyálcsorgató terem. Itt érdemes megpihenni egy kicsit. Az út második felében megkövesedett tengeri fésűs kagylókat lehet látni. Innen lenézve látható egy járat, ez vezet át a sötét lyukba, ahonnan a színházterem is elérhető.

Továbbhaladva, kisilabizálható a falon a mesevilágbeli Piroska, amint megy kosarával a nagymamához; mellette a látható a Niagara-vízesés, a közelben folyik a Sárga-folyó, odébb egy kínai pagoda áll a falon. Látható még egy hatalma nílusi krokodil, amelynek nagy, kiálló fogaitól illik megijedni. Közel van a Tündérek Palotája. Itt nézhető meg legjobban a barlangi sötét, amely annyira fekete, mint ha egy elsötétített fekete szobában néznénk bele egy tíz méter hosszú, fekete cső végébe…

Nagy Ákos

2 hozzászólás

1. idézem 2010.07.27. 23:50
   • vi
   Ha az embernek fiúgyermeke van, érdemes 7-12 éves kora között ide elvinni, hogy későbbi életére benyomást szerezzen egy barlang mibenlétéről. A fiúgyermekkel kapcsolatosan óvodás korban még túlzott elvárás a barlangászati mászás, 12 éves kora után viszont inkább a korának megfelelő serdületlen lánykák irányában mutat érdeklődést, mint az apuka barlangász szenvedélyének.Viszont ha a gyerek felnőtt lesz és gyermekei születnek, vélhetően ő is elviszi barlangászni a csemetéket, mint ahogy tette azt annak idején gyermekei nagyapja. Hja. Nagy dolog a megszokás. De az is számít, hogy a gyereket egyébként valóban érdekli abban a néhány évben a barlangjárás izgalma. Amely érzés nem mellesleg meg is maradhat, pláne ha az érdeklődés előterébe más barlangok, mint pl. az Aggteleki Cseppkőbarlang is bekerül, a maga művészeti programjaival.
2. idézem 2010.07.28. 09:12
   • edina
   Mi most tervezzük, hogy megyünk, nagyon izgalmas lesz. Kőszakértő korszak van - a dínók után szinte logikus :)