Kánikulában nemcsak a strandon érezheti jól magát az, aki legszívesebben bebújna a hűtőszekrénybe, hogy meg ne főjön a hőségben. Jó alternatíva egy barlangi kirándulás.
A főváros budai központjaihoz közel fekvő Pálvölgyi-cseppkőbarlangban
mindig 10-12 Celsius-fokos hőmérsékletet lehet élvezni. A Szépvölgyi út 162-ben található természeti
jelenség több, mint egy bejárható kőrengeteg, amely annak köszönheti létét,
hogy 1904-ben a kőfejtés során rábukkantak egyik járatára. A kőfejtő ma már
csak nevében létezik; területe azonban kiváló turistacélpont. A szabadban lehet
sütni-főzni, áramot, vizet is lehet venni. A hely kiválóan alkalmas nagy
szabadtéri rendezvények megtartására.
A lényeg a föld mélyén van. 13 kilométeres járataival hazánk második leghosszabb barlangja, amely 1919 óta szinte folyamatosan látogatható. Mostanában minden óra 15 perckor szervezett vezetés indul, de a nagyobb csoportoknak célszerű előre bejelentkezniük.
Az út elején sok cseppkőorgonát lehet látni. Egyik-másik megsérült; nem tudni, hogy földrengéstől-e, vagy azért, mert a 2. világháborúban óvóhely volt itt.
Kis fantáziával sok mindent beleláthat az ember a barlangi látványvilágba, de a szellemi adományból bőséggel kölcsönöznek a vezetők, akik egy-egy kődarabot, mint skorpiót, százlábút, polipot mutatnak be nekünk. Sok képzelőerő nem kell ahhoz, hogy utunk elején teknősnek lássunk egy nagyobb mészkövet.
Érdekes hely a Boszorkánykonyha. Hozzá az a legenda kapcsolódik, hogy ha valaki az ürege elé állva bekiáltja a kedvenc ételét, akkor az másnap az asztalára is kerülhet. E sorok írója tanúsíthatja a legenda erejét, ugyanis odaállt az üreg elé, bekiáltotta azt, hogy „tojásrántotta”, és csodák csodájára másnap reggel ott volt a konyhaasztalán a rántotta, éppen úgy, ahogy annak lennie kell, jól átsütve.
A Színházteremnél sem kell sok segítség ahhoz, hogy az ember lássa a függönyöket, lejjebb a díszletet, a színpadot. Hátrafordulva pedig az is megfigyelhető, hogy egy „néző” – azaz egy emberfejszerű kiemelkedés – mindig ott ül a nézőtéren. Az út innen a zenekari árkon át vezet a következő érdekes helyszínre, ahol a hűtlenek járhatnak pórul, mert – úgy tartják – a lekívánkozó nagy szikladarab éppen arra esik rá, aki hűtlenkedett. Megnyugtató volt, hogy társaimmal együtt mindannyian átjutottunk alatta; én itt egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót.
Odébb méretes denevér terjeszti széles kőszárnyát. Nem nehéz denevérre asszociálni errefelé, hiszen vagy 200 igazi denevér éli itt többé-kevésbé zajmentes életét. Az emberek által keltett hangok félőssé teszik azokat, akiket a téli álom során tudtak megszámolni a szakemberek.
A túraútvonal legalacsonyabb pontja körülbelül 30 méterrel
van mélyebben a bejárattól. Itt már csak 8 fok lehet. Feljebb jutva, a fáraók
lépcsőjén haladhattunk. Utána jön a tyúklétra, azután pedig az óriások
lépcsője. Végül a szuszogón keresztül érhető el a nyálcsorgató terem. Itt érdemes
megpihenni egy kicsit. Az út második felében megkövesedett tengeri fésűs
kagylókat lehet látni. Innen lenézve látható egy járat, ez vezet át a sötét
lyukba, ahonnan a színházterem is elérhető.
Továbbhaladva, kisilabizálható a falon a mesevilágbeli Piroska, amint megy kosarával a nagymamához; mellette a látható a Niagara-vízesés, a közelben folyik a Sárga-folyó, odébb egy kínai pagoda áll a falon. Látható még egy hatalma nílusi krokodil, amelynek nagy, kiálló fogaitól illik megijedni. Közel van a Tündérek Palotája. Itt nézhető meg legjobban a barlangi sötét, amely annyira fekete, mint ha egy elsötétített fekete szobában néznénk bele egy tíz méter hosszú, fekete cső végébe…
Nagy Ákos