Elszámoltatni valakit ugyebár bizonyos erkölcsi magaslatokról ildomos. A példamutató magatartású szülő elszámoltathatja rosszcsont gyermekét, tanár a nebulót, bíró a bűnözőt. De mi van akkor, ha a rablót elszámoltató pandúr sem feddhetetlen?
Budai Gyula (korábban alias Papcsák Ferenc, még korábban Keller László) érdekes posztra került. Az „elszámoltatási biztos” mindig magabiztos, de nem biztos, hogy joggal. Lássuk be, ez egy hálátlan feladat. A korábbi elszámoltatási biztos (közpénzügyi államtitkár – mindegy, hogy hívjuk) mindig jól megkapja a magáét.
Keller Lászlót mostanában hivatali visszaéléssel gyanúsítják. 2004-ben állítólag nem megfelelően kezelte az adatokat, miközben a jelenleg hatalmon lévő párt prominenseit igyekezett elszámoltatni. Merthogy 2002 után a győztes szocialista párt érezte úgy, hogy erkölcsi joga van elszámoltatni. Nem, nem az illetékes bíróságnak, ügyészségnek, hanem a pártnak. És ez eleve megdöbbentő.
Ha valaki kirabol egy bankot,
akkor a rendőrség, a bíróság, az illetékes szervek szokták „elszámoltatni”.
Ahogy az autóneppereket, drogdílereket, de még a fehérgalléros bűnözőket is.
Politikai ügyekben azonban mindig azt gondolja az épp hatalmon lévő párt, hogy
segíteni kell a bíróságnak. Hiába a hatalmi ágak szétválasztásának több száz
éves elve, a törvényhozó hatalom folyton beleszól a végrehajtó hatalom dolgába.
És olyankor olyan büszkén, megfellebbezhetetlenül nyilatkoznak az aktuális
elszámoltatók, mintha legalábbis ők lennének a strassbourg-i nemzetközi
bíróság. Pedig nem. Ők csak egyszerű politikusok, tiszavirág-életű karrierrel.
2010-ben a hatalomra került Fidesz-KDNP érdekes megoldást választott. Egy Papcsák Ferenc nevű, 1983-ban Tiszavasváriban végzett vegyianyag- és gyógyszergyártó, estin érettségizett szakmunkás, majd Bibó-szakkollégista (naná!) jogászt bízott meg, hogy tegyen rendet a korábbi hatalom visszaéléseivel kapcsolatban – de csak addig, amíg nem akar inkább Zugló polgármestere lenni. Merthogy a Solymáron ügyvédi irodát nyitó, 2002-ben Baktalórántházán mandátumot szerzett elszámoltatási biztos mindenáron Budapest XIV. kerületében akart nemcsak polgármesterkedni, de kicsiben elszámoltatni is. Az ÁPV Rt. egykori igazgatósági tagja ugyanis abban a pillanatban lemondott országos szintű korrupció-ellenes tevékenységéről, ahogy megválasztották Zugló elöljárójának. És abban a pillanatban előkerültek a korábbi zuglói polgármester „gyanús” ügyei, tanácsadói szerződései.
Nem is lenne ezzel semmi baj az egyszeri kormánypárti szemében, ha a minap nem kerülnek elő Papcsák polgármester jelenlegi zuglói tanácsadóinak sok-sok-sok milliós (80?) szerződései. De napvilágot láttak, s kiderült, hogy a választásokon a képviselő-testületből kiszorult összes egykori Fidesz-KDNP-s képviselő a magyar átlagkereset többszöröséért látja el tanácsokkal Papcsákot, a „zuglói elszámoltatót”.
Mármost kérdés, szükségesek-e ezek a tanácsadói szerződések. A polgármester szerint nyilván igen. Az indoklás (most kapaszkodjanak meg): azért kellenek a méregdrága tanácsadók, hogy feltárják a korábbi tanácsadói szerződések visszásságait. Ehhez képest az egyik szerződés például Kun Béla unokáját, Kun Miklós történészt foglalkoztatja, mégpedig a kommunizmus áldozatainak feltárásáról szóló előadás-sorozat érdekében… A kör bezárult.
E.E.