Múlt héten csütörtökön jelentették be a hírt, hogy a Warner Bros. Pictures által forgalmazott mozifilmek magyarországi premierjeit elhalasztják, vagyis sajnálatosan tovább fog nőni azoknak az alkotásoknak a száma, amit napokkal, hetekkel, vagy (ami a legvalószínűbb) hónapokkal az amerikai bemutató után tekinthet csak meg a hazai közönség.
A döntést kiváltó tényezők alapja ott gyökerezik, hogy amíg nálunk csütörtökön kezdődik az újabb mozihét, addig az USA-ban pénteken, ezért az utóbbi hónapokban számos filmet mutattak be kis hazánkban előbb, mint a készítők háza táján. Ezt a lehetőséget használták ki a magyar filmkalózok, akik szorgalmasan felpakolták a világhálóra már a premier napján a budapesti mozikban kamerával felvett gyalázatos minőségű sikerfilmeket, melyeket így a lelkes amerikai töltögetők az ottani bemutató előtt ingyen is elérhettek, ezzel csökkentve a belföldi bevételek összegét. (A forgalmazó stúdióknak csak a belföldi bevételek számítanak, mivel az jelenti a tiszta hasznot, a világ többi részéről befolyt összeg csupán mellékes.) Mivel bizonyítottan kiderült, hogy a kalózmásolatok hazánkból származnak – méghozzá állítólag a Cinema City Aréna és a Palace Cinemas Lurdy Ház mozitermeiből – a premierek eltolásával próbál védekezni a Warner Bros. a jövőben várható anyagi károk ellen.
Jelenleg a Harry Potter és a Halál ereklyéi – II. rész
(Harry Potter and the Deathly Hallows : Part 2), a Förtelmes főnökök (Horrible
Bosses), az Őrült, dilis szerelem (Crazy, Stupid Love) és a Végső állomás 5
(Final Destination 5) című filmeket érinti a csúszás, de nyilvánvalóan ez még
csak a kezdet. Várhatóan a Warner döntését követni fogja a többi stúdió is, ami
hosszútávon komolyabb veszteséget is okozhat a hazai moziforgalmazásnak, mivel
ha hónapokat kell várni egyes filmekre, még nagyobb lesz az esélye annak, hogy
az Interneten már jóval előbb fellelhető lesz egy-egy kétes minőségű letölthető
változat, a magyar mozilátogatók száma pedig méginkább megcsappan.
Ebből kiindulva feltehetnénk a kérdést, hogy valójában kinek is lesz jó ez így? A válasz: senkinek. Mindenki tudja, hogy az utóbbi évtizedben az Internetes fájlcserélő rendszerek elterjedése a zeneipar mellett a filmgyártásnak is milliárddolláros nagyságrendű károkat okozott és okoz jelenleg is, de ki merem jelenteni, hogy ez valószínűleg már sosem fog megváltozni, mivel a világhálót senki sem fogja egyszerűen lekapcsolni, a rendőri szervek által letartóztatott kalózok helyébe pedig mindig újabbak lépnek majd.
Mondhatni nonszensznek tűnik a Warner kijelentése, miszerint mi magyarok okozzuk a gigantikus hollywood-i álomgyár megélhetési problémáit, miközben a filmek kalózváltozatainak tetemes hányada Oroszországból és Kínából származik, ahol a legjobban virágzik a bűnözés ezen formája.

Persze leszögezhetjük, hogy a letöltés, vagy feltöltés ugyanolyan bűn, mint bliccelni a BKV járatain, és nyilván a szóban forgó filmek magyar kézből származó kalózmásolatai megrövidítették egy bizonyos összeggel a stúdiókat, de itt most inkább arról volt szó, hogy valakin el kellett verni a port és példát kellett statuálni. Mondom, a baj csak az, hogy ezzel a kalózkodás természetesen nem fog megszűnni, hiszen hiába csúsztatnak nálunk ide-oda, a kamerás felvételeket ugyanúgy el fogják majd készíteni valahol és ugyanúgy letöltheti majd bárki, mint eddig, akinek úgy van gusztusa megnézni egy filmet, hogy egy elmosódott, alig látható kép mellett hallgathat egy tompa torz hangot, amibe a kamera mellett ülő néző pattogatott kukoricás zacskójának a zörgése is belehallatszik.
Az irónia az egészben az, hogy a kétezres évek elején pont a stúdiók kezdték el szorgalmazni a világpremierek alkalmazását, mivel így a legtöbb országban egyszerre élvezhetik a nézők a filmeket és csökkenhet azoknak a letöltőknek a száma, akik nem bírják elviselni azt az akár több hónapnyi különbséget, amit ki kell várniuk az amerikai bemutató és a kedvenc hazai mozijukban tartott premier között. Úgy néz ki 2011-re tehát sikerült visszajutnunk oda, ahonnan elindultunk, és idővel a stúdiók elérik majd azt, hogy azok az emberek is kevesebbet járjanak majd a magyar mozikba a jövőben, akik eddig törzsközönségnek számítottak.
A technika fejlődése tulajdonképpen egy ördögi kört hozott
létre, amiből kiutat már az sem fog találni, akinek ez a szakmája és igazán
keresi.
Mindkét fél érveit meg lehet érteni, hiszen a stúdiók hatalmas összegű
befektetéseket tesznek kockára a nézők szórakoztatásáért, amiért ők értelem
szerűen profitot várnak el ellenszolgáltatásként. A nézők pedig teljes joggal panaszkodhatnak
a folyamatosan dráguló jegyárakra, a megkésett bemutatókra, a vetítések
színvonalára, vagy az afféle esetekre, mikor a nyolc általánosnyi műveltséggel
is alig-alig megáldott Gipsz Jakab felteszi a lábát az előtte lévő székre, mert
így érzi otthon magát, miközben pofátlanul és hangosan telefonál a barátjával a
film legdrámaibb pillanatában. Vagy a bevásárló listát beszéli meg a mellette
ülő szintén IQ hiányban szenvedő barátnőjével, aki közben azért is visít, mert
ijedtében ráöntötte a rózsaszín retiküljére a nachos chips extra mennyiségű
salsa szószát.
A kalózkodás élt, él és élni is fog tovább, a kérdés most már csak az, hogy vajon hány mozi fog bezárni a következő pár évben Magyarországon a csökkenő nézőszám miatt.
susszti