Talán a legjelentősebb az, miszerint kis hazánk nem éppen egy sörhatalom, és – kövezzenek meg a túlfűtött nemzeti érzelműek –, de szerintem nincs is olyan kiváló, populáris magyar sör, ami a nemzetközi mezőnnyel felveszi a versenyt. Ha sör, akkor a cseh-német-belga triumvirátus jut eszembe. Eddig „kézműves” magyar sörökkel csak elvétve találkoztam, és az Osterbrau az egyetlen, amit meg is jegyeztem. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy van Budán egy kicsi, hangulatos objektum, ahol korrekt áron árulják a habos nedűt...

Mindenki fejében vannak képek a német sörfesztiválokról, még akkor is, ha nem volt jelen személyesen, hiszen a hírek és reklámok szinte beégetik agyunkba a sörrel kapcsolatos infókat.

(A sztereotip sörrel és sörfesztivállal kapcsolatos gasztro- és látványelemek: bajor menyecske egész estét betöltő valódi mellekkel, amit mélyen dekoltált nemzeti blúzból látványosít, valamint méretes tomporral riszálva hozza a kriglit. Bőrnadrág! Kolbász, sült virsli, káposzta-káposztás valami, összefoglaló néven: sör korcsolya. Illuminált férfikórus előadásában pajzán strófák az élet értelméről, és egyéb nyilvánvalóan fontos dolgokról, néha a kedvenc focicsapat éltetése.)

A magyar megnyilvánuláson mindegyiket szűken mérték, akár a helyszínen a közlekedésre alkalmas területet, vagy az ülőhelyet. Nem tudom milyen megfontolásból (valószínűleg a sok társrendezőnek alkalmas kocsma miatt) választották a szervezők a Mikszáth Kálmán teret és a Krúdy Gyula utcát, de amint várható volt igen szűknek bizonyult egy idő után, vagy talán csak azért, mert péntek 13-a volt.

Rengetegen voltak. Mondjuk az is tény, hogy délután hatig a legnézhetőbb és szórakoztatóbb előadást két szánhúzó jellegű kutya nyújtotta, habár volt a színpadon egy kis mozgás és okosítás, és a sörbicikli beérkezése-indulása is vidám perceket okozott, de azért nem mentünk a falnak az élménytől.

Lássuk a lényeget: a sört. Elsőnek chilis és meggyes söröket próbáltunk a Kaltenecker pultnál, bár ne tettük volna. A paprikás sör pocsék volt, a meggyes meg mintha a hordómosó levet meggymárka üdítős palackjában tárolták volna. Később visszanéztünk megkóstolni a füstös sörüket is, de ahogy a partnerem fogalmazott „baconos chipset áztattak a sörbe”.

Következett a Kissler kínálata. Keserű Barna és Világos. Na, ez felderítette a szívünket: mégiscsak jó lesz itt, ha másért nem, csak ezért. A Kissler egy dombóvári családi főzde, ami 1993 óta működik, és remélem, sokáig megmarad. A sörük tényleg keserű és tényleg itatós, aki szereti ezt a kombinációt az igya-vegye-vigye bátran.

A Gösser egy Zwikl nevű nedűvel hódított. Semmi extra, csak a szokásos kitűnő minőség, amit a névtől megszoktunk.

A Kaltenberg szintén hozta a formáját, no comment. Ami érdekes volt az a Köleses sör.....hááát ...mondjuk rossz nem volt az biztos.

Az Osterbrau is kint volt, és a Hammurápi álma igen ízletesre sikeredett, tudom ajánlani azoknak, akik szeretik az intenzív ízeket és a magasabb alkoholtartalmat. (6,2%)

A Serforrás Korty nevű italát viszont mindenki szeretni fogja, aki sörpárti. Különlegessége a tokaji aszús készítési mód.

Viszont a király, a non plus ultra, amiért megérte igazán elmenni, az a Békésszentandrási sörfőzde kínálata volt. Áááááá úúúúúúú és megint áááááááááá.

- Elsőnek a csajok kedvencéről, a Meggyes sörről. Fűszeres, könnyű 3,7%-os és tényleg meggyes, nem a műaroma íze maradt a szánkban az utolsó korty után. Igen veszedelmes üdítő.

- Szent András könnye o,33 üveges verzióban. Viszont kövezzetek meg, nem mondok, és nem írok róla semmit, illetve csak azt, hogy MENJ, ÉS SZEREZZ EGYET, bármi áron. Ha leírnám milyen volt, az akkora poéngyilkosság lenne, mint anno, amikor elmesélték a Hatodik Érzék végét, filmkezdés előtt a sorban. Bocs mindenkitől, de ha ittatok belőle, majd megértitek az érveimet.

- A nagyágyú a végére: Black Rose. Erős barna, majdnem fekete. Kemény hab, még keményebb 9%-os alkohol. Nehéz, sűrű, fűszeres, olajos, illatos. Konkrétan leesett az állam, hogy ilyet is tudnak ebben az országban készíteni. Csapó, finish..stb.

Ennyi volt, mert mire hét óra felé leléptünk a teraszról, a szalonspicc megvolt rendesen, hála a kóstolókon túli három korsó Fekete Rózsának, de a tömeg és a sorban állás is olyan elviselhetetlen méreteket öltött, hogy menekültünk.

A konklúzió: remélem jövőre is lesz Főzdefeszt, remélem nagyobb lesz a szervezettség és a zenei program kínálata. Még több és jobb sör lesz jelen, még nagyobb területen. Azok a sörök, amik nem ízlettek javulni fognak, a jobbak pedig nem mennek tönkre és tűnnek el. Szóval, tudunk mi magyarok minőségi sört is készíteni, ha akarunk.

Toguro

6 hozzászólás

1. idézem 2011.05.18. 07:15
   • Iboly
   énisénisénis :) sör akármikor :)
2. idézem 2011.05.18. 09:05
   • komfortos
   A szervezés tényleg katasztrófa volt, egy sörpultnál egy csap és max: 2ember. Hatra értünk oda és két sort volt kedvünk végig állni. (köleses, Kissler) A Darshanba már be se mentünk....pedig a csalános sört nagyon meg akartuk kóstolni.
3. idézem 2011.05.18. 10:44
   • báno.p
   Érdekes lehet ez a Black Rose . Rá is góóóglizok hol lehet Pesten kapni :D
4. idézem 2011.05.18. 14:45
   • Káli.Bori
   Sör....öööáááá jó kis magyar borok, arról mikor írnak? A cuki pitbull és a whiskyk, mikor folytatódik?
5. idézem 2011.05.19. 09:13
   • bsze
   borról sokat és jót itt pl: www.tiaraborklub.hu :)
6. idézem 2011.05.20. 07:28
   • T.T.Gy
   A ciki pitbull jövő héten beszámol, hogy származási országában milyen a whiskey felhozatal.