2010 tavaszán a magyar választópolgárok közül nagyon sokan azért szavaztak a Fideszre, mert ettől várták a közbiztonság gyors és látványos javulását. Arról, hogy az előző kormány idején milyen volt a közbiztonság, az emberek elsősorban a médiából értesültek – másodsorban persze a környezetüktől vagy személyes tapasztalatokból… De vajon a választás óta eltelt időben jobb lett-e a hangulatunk, ha a média közbiztonsági témájú híreit figyeltük?
A kormány kommunikációja a
médiában nyilvánosságra került bűncselekményekkel kapcsolatban alapvetően
kettős. Egyrészt, sokszor joggal, mindig visszamutogatnak az előző időszakokban
elmaradt közbiztonsági intézkedésekre, másrészt azonban, rendszerint olyan
esetekben kezdenek el intézkedéseket hozni, ahol már megtörtént a tragédia.
Ilyen eset volt a rossz állapotú rendőrségi motorkerékpárok felülvizsgálata, a
vörösiszap-katasztrófánál a tároló állapotának vizsgálata, legutóbb a diszkók
befogadóképességének ellenőrzése.
Ilyenkor Pintér Sándor belügyminiszter mindig vesz egy nagy levegőt, és óriási felelősségre vonásokat, teljes körű ellenőrzéseket és új törvényi szabályozásokat helyez kilátásba. Miközben a választópolgárok 2010-ben azt az ígéretet kapták, hogy azonnali látványos változás lesz a közbiztonság tekintetében, a híreket figyelve (nem a statisztikákat – azzal azért lehet sakkozni, mint tudjuk), legalábbis semmi jelét nem látjuk, hogy történne valami pozitív változás.
Amikor Farkas Péter az őrök éberségét kijátszva lazán kisétált a bíróság épületéből, egy ország szórakozott (vagy bosszankodott) azon, milyen nevetséges állapotok uralkodnak a bíróságokon. Ehhez képest a minap nem egy piti marihuána-termesztő lépett meg a tárgyalásról, hanem egy olyan bűnöző, aki az emberek legszentebb érzéseit használta ki az Egy-másért alapítvánnyal való visszaélésnél.
Lassan egy év (kilenc hónap) telt el az új kormány beiktatása óta, ez azért elég szokott lenni egy szüléshez. Ehhez képest a mai napig is naponta hallani iskolai erőszakról – akár diákok, akár tanárok részéről -, a rendőri jelenlét nem lett feltűnőbb a közterületeken (csak egy példa: az Erzsébet királyné úti vasúti aluljáróban vagy a Városligetben nagyobb az illegális zsibvásár, mint valaha…), a súlyos közlekedési szabálysértések száma sem látszik csökkenni.
De a legszembetűnőbb probléma az,
hogy a Belügyminisztérium csak a kirívó, több halálos áldozatot követelő
esetekben reagál a médiában, s szó sincs átgondolt, átfogó közbiztonsági
stratégiáról. Egy három halálos áldozatot követelő diszkó-tragédia kapcsán
miért nem esik szó a megelőző intézkedések elmulasztásáról – nem az elmúlt húsz
évben, hanem az elmúlt legalább nyolc hónapban? Három év múlva is az lesz a
reakció egy esetleges tragédia után a miniszter részéről, hogy sajnos a
rendszerváltás óta elmaradt az ellenőrzés, de most már aztán! Mi az akadálya
annak, hogy végre minden területen elinduljon az elavult, rosszul működtetett,
illegálisan üzemeltetett intézmények, épületek, járművek, stb. felülvizsgálata?
Ha nincs rá pénz, akkor pedig miért kellett gyors, látványos, sőt, azonnali
javulást ígérni?
Az igazság az, hogy megdőlni látszik a klasszikus jobboldali tézis, miszerint a rossz közbiztonság a baloldali-liberális kormányzás velejárója. Valójában baloldali vezetés mellett is lehet relatíve kiváló közbiztonság (lásd Svédország húsz-harminc évvel ezelőtt), és jobboldali kormány mellett is lehet relatíve siralmas a helyzet. Azért relatíve, mert tökéletes közbiztonságot a média csak egy orwelli vagy madáchi falanszterben tud sugallni, azzal az apró megjegyzéssel, hogy a totális diktatúrában a jó közbiztonság ára a legnagyobb bűnözők uralma…
Demokráciában egyrészt mindig lesznek bűncselekmények, másrészt mindig lehetősége lesz a médiának arra, hogy ezekről hírt adjon (valójában sokszor az is felnagyítja a Kádár-korszak és napjaink közbiztonsága közti egyébként valós különbséget, hogy a rendszerváltásig a Kék fényen kívül nem nagyon értesülhettünk a bűncselekményekről – ma pedig a két legnézettebb csatorna híradója alapvetően ezekre koncentrál). Csak nehogy arra jussanak, hogy olcsóbb a médiát elcsitítani, mint a közbiztonságon javítani...
gb