A kiállítást a Hongkongi Kereskedelemfejlesztési Tanács (Hong Kong Trade Development Council) szervezte. Ebben az évben már 680 kiállító volt jelen, szemben a két évvel ezelőtti 240-nel. A kiállítók 30 országból érkeztek, a legnagyobb területen a franciák vettek részt, szám szerint 109 standon, összesen több mint 1 000 négyzetméteren. A franciák az előremenekülést választották – van miből –, mert az utóbbi években, bizony, alaposan lemaradtak a részvételi és „sikerességi” versenyben a spanyolokkal, az olaszokkal, de főként az ausztrálokkal és a chileiekkel folyó versenyben. Persze, azért Ausztrália is kitett magáért, 69 standon mutatták be pincészeteik portékáikat. A mostani sláger Tasmánia szigete és az ottani vörösborok voltak. Meglehetősen és meglepően egyedi ízvilágú, kicsit buján selymes, a tropikus talajtól lágy, nem karcos ízű, mély, sötét színű, de nem túl szilárd struktúrájú vörösborok hívták ismerkedésre a kóstolásra vágyókat.

A kiállítás utolsó napja a nagyközönségé is. Ekkor szintén 14 000 belépő volt, szakmabeliek és laikusok vegyesen, ami 15%-kal több, mint tavaly. Úgy a szakma, mint a nagyközönség visszaigazolta, hogy Hongkongban hatalmas lehetőségek vannak saját piacát, de főként a szárazföldi óriásszomszédot, Kínát illetően.

Henry Tang úr, a hongkongi kormány főtitkára, aki a hivatalos megnyitót tartotta, ez alkalomból a következőket nyilatkozta: „Meredeken emelkedik a minőségi borok iránti kereslet régiónkban. Éppen ezért és annak érdekében, hogy kihasználjuk ezt az örvendetes trendet, a kormány (Hongkong) a bor behozatali vámtételét a korábbi 80%-ról nullára csökkentette. Ennek nyomán a borhoz kapcsolódó ágazatok és üzleti területek az elmúlt két évben bámulatra méltó eredményességgel tudták kihasználni a szinergia hatásait: a vendéglátóipar, a turizmus, a logisztikai és raktározási szolgáltatások, valamint a borszakmai oktatás komoly mértékben profitáltak a korábban meghozott döntéseinkből. Mi (a hongkongi kormány tagjai), valamennyien megbűvölten figyeljük az újonnan kibontakozó üzleti lehetőségeket. És ma már készen állunk arra, hogy kiharapjunk egy falatot a Nagy Almából.” (A mondat szándékoltan magyartalan fordítása azt jelzi, hogy Hongkong le akarja nyomni a Big Apple-t.)

Ennek alátámasztására leírok néhány számot. Hongkong 2009-ben már meghaladta London üzleti nagyságrendjét az aukción értékesített borok tekintetében. Míg 2008-ban 27 millió USD, addig 2009 már 64 millió USD volt a forgalom a borok aukcióztatásából. Imígyen mára Hongkong már New York közvetlen konkurenciája lett, és biztos, hogy rövid időn belül megszerzi a boraukcióztatás fővárosa címet, hiszen 2010-ben már november elejéig 120 millió USD volt az ezen a területen elért forgalom. 

Közgazdászok, marketingesek, na meg a spekulánsok pontosan ismerik azt a jelenséget, ha egy termék licitje az aukciókon rakétaszerűen növekszik fajlagosan és összességében, ez az egyik legpontosabb előrejelzője annak, hogy a szóban forgó termék kereskedelmi forgalmában rövid időn belül – különféle tényezők eredőjeként, mint például szűkösség, divattrendek és egyéb „machinációk” – ugrásszerű növekedés várható az adott régióban.

Egy 2010. november eleji Sotheby-aukció számai kellőképpen alátámasztják a fentieket. Az aukcióra kínált borokat eredetileg összesen 2,5 millió USD eladási árra taksálták, de a végső leütések összértéke 8,5 millió USD-t tett ki. A katalógusban számos Lafite-Rothschild tétel szerepelt, és egy, a neve elhallgatását kérő szakember kesernyésen epés megjegyzése szerint, két újgazdag kínai milliárdos vetélkedése eredményezte a vételi párharcot és az egekbe szökő árakat. Két láda 2009-es évjáratú Lafite-ot csaknem 70-70 ezer amerikai dollárnál ütöttek le, holott az előzetes becslés mindegyiket 10 és 15 ezer USD közé taksálta. 3 palack Lafite-Rothschild 1869 leütési ára pedig megközelítette a 235 ezer USD-t. Palackonként!

A korábban leírtakat, vagyis a kereskedelmi forgalom erősödését bizonyítja, hogy a Hongkongba irányuló borimport 600 millió amerikai dollárral növekedett 2010 első kilenc hónapjában, a megelőző év azonos időszakához képest.

Mit lehet ehhez hozzátenni? Az Eurohand szerény, ám ütős csapattal vágott neki a rendezvénynek. Bock József és Gere Andrea képviselte borász partnereinket. Hongkongi partnerünk, a Wiseville International Ltd. ügyvezetője, Ho Yuk Chi úr kifejezetten kitett magáért, hogy a klasszikusan „magyaros” standfoglalási és építési problémák ellenére részvételünk eredményes legyen. A magyar stand összesen 72 négyzetméter volt, amiből Ho úr 18 négyzetméteres területen mutatta be az általunk forgalmazott, valóban legszebb magyar borokat.

Túl azon, hogy személy szerint pazarul éreztük magunkat – ennek egyik garanciája maga Bock úr és legyőzhetetlen életkedve volt, míg a másik az elfogyasztott borok, pezsgők, sörök és konyakok mennyisége (tisztán szakmai alapon!). Csak megerősíteni tudjuk mindhárman azt a tényt, hogy a világnak – tetszik vagy sem – a Távol-Kelet felé kell fordulnia minden energiájával, és figyelnie erre a régióra minden idegszálával.

Magyarország kis ország, ezért ebben a hatalmas régióban ki kell választanunk néhány vezető-partner-húzó országot, amelyek már ma mintaként szolgálnak környezetüknek, vagy növekvő erejüknél, befolyásuknál fogva válnak majd azzá. Ilyenek északról délre haladva: Japán, Dél-Korea, Kína (Hongkongot és Tajvant is beleértve), Vietnam, Szingapúr, Indonézia és nem utolsósorban India. Ezekben a „minta”, illetve „bezzeg” országokban” a jelenlétünket erősíteni kell, állami, uniós segítséggel, találékonysággal, kiemelten a magyar kkv-k vonatkozásában, gyakorlatilag bármi áron. És nem 1-2, hanem 21-22 évben gondolkodva.

Mert a Földnek ez a régiója határozza meg a XXI. századot (is!).

AB

2 hozzászólás

1. idézem 2010.11.26. 08:46
   • borívó
   14 000 belépő? Ez nem semmi! Itt hon is vannak borárverések?
2. idézem 2010.11.26. 10:32
   • AB
   Igen, de csak jótékonysági árverések. A Sotheby's (sincs) jelen még Magyarországon