Rendre nyugati (északi: finn-ugor?) példákra hivatkoznak azok, akik a hamburgeradó mellett érvelnek. Mintha mondjuk Skandináviában vagy a mediterrán országokban hasonló táplálkozási szokások lennének, mint nálunk. Mert ugye, sok mindent lehet mondani a hagyományos magyar konyhára, de azt nem, hogy egészségesebb, mint a görög vagy a svéd…

Most azzal ne is foglalkozzunk, hogy egészségtelen élelmiszer nincs, csak egészségtelen életmód. Jó, rendben, aki zsíros, cukros, alkoholos ételekből-italokból túl sokat fogyaszt, az statisztikailag talán többet költ gyógyszerre – bár előbb is hal meg, ami máris módosítja a TB-ellátás részarányos eloszlását. De ne számoljunk utána, mennyivel többet veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat az, aki 65 évig folytat egészségtelen életmódot, majd elhalálozik, szemben azzal, aki 95 évig folytat egészséges életmódot, de utolsó 15 évében mégiscsak alaposan rászorul az egészségügyre.

Ezen el lehet vitatkozgatni, de az biztos, hogy a finneket, olaszokat, spanyolokat azért nem éri akkora meglepetésként például a zsíros ételek megadóztatása, mint a hurka-kolbászhoz, töltött káposztához és velős pacalhoz szokott hazánkfiát. Mondhatnánk: igen ám, de a finneknél marha drága az alkohol is. Mondhatnánk, de a hasonlat itt elkezd sántítani. A finnek ugyanis nem védik az egészség nevében a Finlandia vodkát, az olaszok sem a grappát – és nem támadják közben az „amerikaiak ópiumát”, a hamburgert. Kormányunk ugyanis egyszerre próbálja védeni a hagyományos, bár „egészségtelen” magyar konyhát, és támadni a nem hagyományos „egészségtelen” élelmiszereket, mint a chips, a hamburger és a kóla.

Az egészség nevében harcolunk a globalizáció ellen, miközben tradicionálisan sokkal, de sokkal egészségtelenebbül táplálkozunk, mint mások. Erre a következetlenségre még mindig mondhatnák azt, hogy az amerikaiaknál azért nem feltétlenül eszünk egészségtelenebb ételeket, azért is olyan kövérek. Hm. Az átlagéletkoruk mégis magasabb. És kevesebbet is piáznak (kivéve Jockey-t Dallasból).

És itt jön a legnagyobb érvelési probléma. Miközben a finneknél is van „édesség-adó”, miközben az amerikaiak is sok egészségtelen élelmiszert fogyasztanak – az első esetben (finnek) bárki meg tudja fizetni a gyógyszereket, a második esetben (amerikaiak) nem vezetnek be hamburgeradót. Mert vagy ez, vagy az – de a kettő együtt mérhetetlenül igazságtalan.

Mert az nem járja, hogy fizessenek többet az egészségtelenül táplálkozók – de közben csökkentik a gyógyszerár-támogatást, így az is többet fizet, aki nem a hamburgertől fázott meg. Mert azt ne mondja senki, hogy csak az szed gyógyszert, aki sok kólát iszik, chipset majszol és hamburgert zabál! Aki ezt állítja (persze explicite ilyen nincs, de a két tervezet együttes alkalmazásában ez mégis benne van), az teljes mértékben érzéketlen. És ez a legkevesebb, amit el lehet róla mondani.

Olyan is van, hogy valaki, mondjuk azért betegeskedik egy életen át, mert szülei alkoholisták voltak. De ugye neki nem azért kell magasabb árat fizetni a gyógyszerekért, mert a szülei nem fizettek alkohol-adót? Aztán: mi van a csernobili katasztrófa következtében jelentkező daganatos megbetegedésekkel, a „sima” belvárosi ólommérgezéssel, vagy éppen a nem megfelelő munkaviszonyok miatti ízületi problémákkal?

És mielőtt bárki azt mondaná erre, hogy a két intézkedés-tervezet nem függ össze, csak annyi bennük a közös, hogy mindkettő a költségvetési hiány lefaragását célozza – nos, megengedhető, hogy az eredeti szándék szerint valóban nincs összefüggés. De következményeiket tekintve igen. Nagyjából egy időben érvelni az egészséges életmód és a gyógyszerárak emelkedése mellett mégiscsak azt sugallja, hogy aki egészségesen táplálkozik, annak úgysem kell annyit gyógyszerre költeni. Bár ilyen egyszerű lenne…

GB

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!