Hét területi lista, azaz hét megye választókerületeinek minimum a negyedében, de legalább kettőben sikeres jelöltállítás – ez a kritériuma annak, hogy sikerüljön felállítani az országos listát. Érthetőbbre lefordítva: az a párt tud indulni a választáson, amelyik legalább hét megyéből 2-4 választókörzetben összegyűjti a 750 kopogtatócédulát. (Budapest külön kategória; ugyanúgy kell értelmezni, mint bármelyik megyét, viszont harminckét választókörzete van, vagyis legalább nyolcban kell meglennie az egyéni jelöltnek.) A kérdés tehát az, okozhat-e ez problémát az SZDSZ-nek.

Egy olyan része van az országnak, ahol gyakorlatilag biztosan mondhatjuk, hogy nem lesz komolyabb nehézség: Budapest. Mindenhol máshol már húzósabb lesz a feladat. Ezzel még csak véletlenül sem azt akarom mondani, hogy az SZDSZ nem fog országos listát állítani. De ahhoz, hogy ez sikerülhessen, nagyon gyorsan össze kell kapni a vidéki szervezeteket is – egy budapesti párt nem megy semmire. Ez nem lehetetlen feladat: például ha csak Székesfehérváron, Szegeden, Veszprémben, Győrben, Szolnokon és Pécsett képesek lesznek összegyűjteni a város két körzetében összegyűjteni a 750 ajánlást (és természetesen Budapestet megoldják), akkor meglesz az országos lista. Ez nem egy megoldhatatlan feladat.

Azonban ahhoz, hogy ez tényleg ne okozhasson problémát, nagyon oda kell figyelni arra, hogy ne essen szét a párt kisebb-nagyobb liberális csoportosulásokra. Jelen pillanatban ez jelenti a legnagyobb veszélyt. És itt, ezen a ponton lehet bajban nagyon sok liberális-szimpatizáns. Mert minek szurkoljon az ember, ha szeretne liberálisokat legalább az egy százalék fölött, de nem a Retkes- vagy a Kóka-féle vonalát az SZDSZ-nek?

Nehéz ügy. Ha két-három évvel korábban lett volna ez az egész pártszakadozás, ami most az SZDSZ-nél zajlik, talán érdemesebb lett volna azt mondani, próbálja meg külön, akinek úgy tetszik, még az sem lehet, hogy nem esélytelen. Most, hogy 2009 nyarán kezdődött az igazi széthullás, 2010 tavaszára gyakorlatilag lehetetlen, hogy valamelyik új kezdeményezés annyira megerősödjön, hogy átlépje a már vázolt korlátokat – ahhoz azonban pont elég lehet, hogy az SZDSZ-t is megfossza az országos listától.

Egy forgatókönyv van, ami szerint egy új csoportnak lehet esélye: ha az MSZP úgy dönt, hogy neki szüksége van valamelyikre, és átad néhány ezer kopogtatócédulát. Erre azonban azért minimális az esély, mert az MSZP is óriási bajban van, és semmi kedve önmagát gyengíteni egy mindenképp öt százalék alatti szövetségessel. Maradna lehetőségképp, hogy ugyanabban az SZDSZ-darabkában indul tíz, egyéni körzetben a győzelemre esélyes politikus – ekkor visszaléptetéssel segíthetne az MSZP, de csakis akkor, ha országos győzelemre törnének, így, hogy a bukás mérete a kérdés, lesz nagyobb bajuk is a szövetségeskeresésnél.

Vagyis ha az SZDSZ-ből kiszállni vágyók el akarnak érni bármit az önkormányzati szint felett, a legokosabb, amit tehetnek, az, hogy csak a választás után mennek külön. Ha nem így tesznek, annak nemcsak az SZDSZ lesz áldozata, hanem ők maguk is.

Iván

2 hozzászólás

1. idézem 2009.11.12. 17:26
   • Marjenka
   Pedig tényleg jó lenne, ha összezárnának és valami épeszű dologgal előállnának, mert kutya világ az, ahol egy párt egyedül 2/3-dal rendelkezik. Normál erejű ellenzék nélkül újra a kommunizmus felé menetelünk, csak másképpen hívják majd. Hisz az sem volt kommunizmus csak annak nevezünk összefoglaló néven egy egyenlőséget hirdető, de kiváltságos elíttel működő diktatúrát. Hajrá most majd nem a nagy eszme, hanem a kapcsolatok , a párt és a pénz tartja össze az elítet.
2. idézem 2009.11.13. 18:23
   • vi
   Zajlik a Fidesz-Jobbik kihangosított, bakancscsattogtatásos menetelése a hőn áhított hatalom felé. A nemzeti lepelbe burkolózó populáris-szélsőséges erők térnyerése persze nem csak nálunk jellemző. Amit a demokratikus Nyugaton kezelni tudnak, az a közép-európai volt szocialista országokban aggasztó méreteket öltött. Szerbiára (a volt Jugoszláviára) sokáig úgy tekintettek, mint amelyik kilógott a rendszerváltó országok sorából. Nos, úgy látszik, hogy nem. A többi rendszerváltó ország kezdi mostanában utolérni Szlobodan Milosevics (és elvtársa, Karadzsics) rombolásának "eredményeit". De évekkel ezelőtt már legalábbis elindultak azon az úton. Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország lassan hasonul és egységesül ezekről az országokról kialakuló képben. Sajnos nem a húsz évvel ezelőtt megálmodott nyugatias formában. Érdekes vélemény lehetett olvasni mostanában az egyik hazai hetilap hasábjain. Egy (nem magyar) gondolkodó szerint ami most zajlik Közép-Európában, az egyrészt visszakanyarodás a korábbi évtizedekben volt keleti (orosz) hatalmi modellhez. Egyben (szerinte) ez az utolsó kísérlet, hogy a lassan egységesülő Európában a volt keleti blokk országainak politikai elitjei visszaszerezzék meggyengült manipulációs befolyásukat az általuk irányítani kívánt lakosság felett.
   A terebélyesedő sötétség elé persze csak egy vele szemben álló társadalmi erő képes tornyosulni. Ha lenne megfelelő politikai képviselete. Többszínű lehetőleg. Hát ez most valóban egy kicsit gyenge lábakon áll.