Már az ókori görögök is használták a színek gyógyító erejét, a mi világunkban azonban csak a XX. században kezdték újra figyelni a színek emberekre gyakorolt hatását. A kínai orvoslásban szintén évezredek óta jelen van az öt elemhez tartozó öt szín.

Az indiai gyógyítók   a hét energiaközponthoz (csakrákhoz) hét színt rendeltek hozzá. Mióta világ a világ, létezik színterápia, csak nem tudatosan használják. Az ember gyakran  maga is alkalmazza a színterápiát. Elég azokra a pillanatokra utalni, amikor  elámulunk a napfelkeltén, belefeledkezünk a naplemente aranyló hídjába, órákig csodáljuk a tenger vagy az égbolt ezernyi kékjét. Ahogy megéljük vagy akárcsak felidézzük ezeket a helyzeteket,  mosolyra húzódik ajkunk, lazábbak leszünk, energiával töltődünk fel. Tehát gyógyítjuk szervezetünket. A színek mesterei szerint az új korszak, a Vízöntő korának színe a lila és a kék. 

A lilának arról kellene szólnia, hogy az ember lelke kerüljön előtérbe. Nem TE vagy és ÉN vagyok, hanem MI vagyunk. A kék azt közvetíti, hogy  nagyon félünk a változástól. A szegénységtől való félelem, sajnos, mindenütt jelen van. Minél többen félnek a szegénységtől, annál inkább megvalósul, elsősorban azért, mert egy másik oldalon felhalmozás van. (Lehet, hogy ez a válság oka?) Pedig a  világ  gazdag, így mindenkinek juthatna az anyagi javakból...

A színek üzennek nekünk, és velük mi is üzeneteket küldünk környezetünknek. Többnyire ráérzünk, hogy éppen milyen színre van szükségünk, hogy pillanatnyi egészségi és lelki állapotunkon javítsunk. Ha ösztönösen nem megy, íme egy-két ötlet, hogy tavasszal milyen színekkel vegyük körül magunkat. Lássuk hát, mit is üzennek a színek?

Királyok és királynők színei

Arany: A napfény, az isteni hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőség jelképe. Az összes napistent, a vetés és az aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja. A kereszténységben, az ikonfestészetben és a román kor nyugati festészetében az arany háttér a mennyei birodalomra utal, az arany dicsfény, a glória pedig a megdicsőült szentekre. Korunkban az arany a gazdagság egyik szimbóluma, de egyre gyakrabban használják  a szépészetben is.
Ezüst: Utalhat a kereskedelemre és a pénz hatalmára. Az egyiptomi mítoszok szerint, Ré napisten csontjai ezüstből vannak. Kínában a legértékesebb fémnek tartották; a Tejutat „Ezüstfolyónak” nevezték. A görög–római mitológiában a második világkorszak az ezüstkor, amely az aranykor boldog világával szemben a hanyatlás kezdete. Míg a királyok féme az arany, a királynőké az ezüst.

A föld és a természet színei

Barna: Az egészség, az egyszerűség, a praktikus képességek, a nyugalom, az állandóság és az elégedettség színe. Úgy hat, akár a csokoládé: boldogságérzetet nyújt, aztán nem tudsz nélküle élni. A föld színe, ebből adódik az anyaság, a gondoskodás, a termékenység és a szorgalom jelentése. Mint anyagi szimbólum, az ösztönszféra  kifejezője is. Az évszakok közül az őszhöz kapcsolódik leginkább. A barna színhez a tigrisszem kötődik.

Zöld: A tavasz, a természet megújulása, a növekvő élet  kifejezője. Lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás, az átmenetiség, a féltékenység jelölője. Meleg és hideg, égi és földi keveréke. Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és a naivság jelképe. A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe. Azok a betegek, akik megtehetik, tartózkodjanak sokat a természet zöldjében!

Kék: Az ég, a tenger, a tudati kiegyensúlyozottság, a belső nyugalom színe. Az intelligencia, a megnyugvás szimbóluma. A barátság és a belső béke színe, az ég kékjeként pedig az érzésekhez és az álmokhoz hasonlítjuk. A sötétkék biztonságot, a világos könnyedséget fejez ki. A kék a tudás, a megbocsátás, a tapintat színe. Köve a zafír.

Virágok és gyümölcsök színei

Lila: Misztikus szín, egyesíti a kék elmélyültségét és a vörös aktivitását. A kozmikus erőt szimbolizálja, az intuíció, az empátia színe. A lila a vágy, az értelem, a bölcsesség és az egyensúly színe. A spiritualitás színe, egyben az elfojtott erotika, a kielégítetlen szexuális vágy is „lilában mutatkozik meg”.A lilához az ametiszt köve társul. Amikor valaki elkezdi a lilát kedvelni, akkor elkezd olyan dolgokkal foglalkozni, ami a szellemiséghez tartozik, és a szellemi létsíkon bolyong. Keresi, hogy ki is ő valójában.

Rózsaszín: A szerelem és a szeretet színe, de szelíd, romantikus formában. A korall kapcsolódik hozzá.

Sárga: A halhatatlanság, a Nap, a ragyogás színe, amely a közhiedelemmel ellentétben nem az irigység, hanem az értelem és a megértés színe is egyben. Az örök fény, a hatalom kifejezője. A hit, a jóság, az intuíció színe.  A siker, a szerencse, az önmegvalósítás, a bölcsesség és a logikus gondolkodás kifejezője. A tanulás színe is a sárga, míg a zöldessárga (epe) változata az irigység színe. Kristálya a citrin.

Narancssárga: A piros és a sárga keveréke, ezért ötvözi a két szín tulajdonságait. A buddhisták ruhájának domináns színe. Hitük szerint a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása. Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. Pozitívan hat a kezdeményezőkészségre. A nyitottság, a fiatalság, az életkedv és az önbizalom színe, de jelenthet könnyelműséget és felszínességet is.

Piros: Az uralkodás, az erő, a bőség és a jólét színe. Elsősorban a szív, a szeretet és a szerelem színeként tartják számon. Egyszerre jelképezi a szerelmet és a háborút. Energiát, agresszivitást, erőt és harciasságot sugároz. Az erotika, a szenvedély szimbóluma is, kihívó, provokatív hatást is kiválthat abban, akivel életünkben esetleg először találkozunk. A tűz és a föld színe. Általában romantikus hangulat megteremtésére használjuk. Az erő és a határozottság, a vitalitás, a szenvedély és a kreativitás kifejezője. Kristálya a rubin. A krónikus gyulladásoknak jót tesz a piros, mert akuttá teszi, és ebben a fázisban a probléma gyógyítható. Mindenkinek van piros színe, akiknek egészséges az élethez a viszonya, szereti az életet, a munkát, jól kötődik a Földhöz, egészségesen él, foglalkozik a testével. Azt jelenti, hogy jó élményei voltak a magzati életében, és nem köt a piros színhez például agresszivitás-érzést.

Feketén-fehéren

Fehér: A tisztaság, az őszinteség, a védettség, a fenségesség kifejezője, ugyanakkor a távolságtartás és az érzelgősség színe.

A fehér a tökéletesség, az ártatlanság megtestesülése. A béke és a bölcsesség színe, mint a békét jelentő fehér zászló, vagy Picasso békegalambja. Minden színt magába foglal, fényes, de kemény is, mint a gyémánt, kristálya is ez.

Fekete: Alázatos, titokzatos szín. Az éjszaka is fekete. Mély belső tudás, mély víz, az eső színe, mindent elnyel.  Az éjszaka színe, a halál szimbóluma. A fekete általánosan a gyászhoz, a fájdalomhoz, a gonosz erőkhöz kötődik. Manapság azonban a fekete az elegancia és a tűz színe. Kristálya az ónix. Akinek nincs jó kapcsolata a halállal, az nem szereti a fekete színt. Már azért is érdemes lenne néha hordania, hogy elfogadja a halált.

Szürke: A hamu és a köd színe, ezáltal a szomorúság, a melankólia, az unalom, a fásultság, az egyhangúság jelképe. A szürke a színek ellentéteként a semlegességet, a hétköznapiságot jelenti. A szürke a félelem színe is.

Manapság a hivatalosság, az elegancia, a komolyság színe. Aki éppen el akar bújni, aki szeretné visszanyerni a ritmusát, akinek elege van a felpörgött életből, az szürkét hord. Szürke autóban ül, szürke ruhát visel. Elege van a lótás-futásból, szeretne egy kicsit visszavonulni. 

...és akkor még hol vannak a kevert színek és az árnyalatok, a türkiz, a kivi, az erős pink, a nyers, a homok és ki tudja, még hányféle változat, amik szebbé teszik a mindennapokat...

(Szolcsánszky Szilvia)

6 hozzászólás

1. idézem 2009.03.09. 09:19
   • piros
   Milyen érdekes szín a szürke, komolyságot közvetít, de egyfajta magányosság kifejezője is
2. idézem 2009.03.09. 13:36
   • zafír
   Van olyan reggelem, amikor csak a kedvenc fekete pulcsimat bírom fölhúzni pedig semmi depi. Egyébként imádom a kéket és a lilát viszont semmi közöm a spiritualitáshoz. Akkor most hogy is van ez?
3. idézem 2009.03.09. 14:42
   • rubin
   Lehet, hogy van csak nem tudsz róla. Ezeket a dolgokat meg kell keresni magunkban, ki akarja ,ki nem
4. idézem 2009.03.10. 10:20
   • Katus
   Szépek ezek a fotók a cikkben, olyan üdék és líraiak! Jó bennük gyönyörködni.
   Milyen érdekes a színek szimbólumvilága! Vajon más kultúrkörökben mennyi eltolódás lehet?
5. idézem 2009.03.10. 19:18
   • rubin
   Talán a legszembetűnőbb, hogy a gyász színe van ahol fekete ( mifelénk), máshol meg éppen fehér
6. idézem 2009.03.11. 20:52
   • szilvi
   Most, hogy láttam a Balanchine baletteket eszembe jutottak a színek,mikor a 3. felvonásban a három női főszereplő kékben, lilában és pirosban táncolt. Érdekes volt.