Urbánfy Teri 1992-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán bőr és ruha szakon. Éppen akkortájt kezdtek el szép csendben fogyni a lábbelit és ruhát gyártó vállalatok, így mint megannyi iparművésznek, neki is meg kellett találnia az érvényesüléshez a saját útját. Pár évig gyerekruha-tervezéssel és -készítéssel foglalkozott, majd egyre inkább a lakástextilek kezdték érdekelni. Így talált rá a patchworkre, a foltvarrásra, amely a világ számos táján régóta ismert technika, apró textildarabok összevarrásával létrehozott kisebb-nagyobb tárgy, takaró, szőnyeg, terítő vagy bármi más. A foltvarrás, bár igen régi technika, az utóbbi időben jött újra divatba – néhány éve vált kedvenc elfoglaltsággá.

Az USA-ban állítólag több mint tizenhárommillió a foltvarrók száma, de a világ számos más pontján, így nálunk is nagy népszerűségnek örvend. Ezzel a varrási módszerrel születhetnek kedves hobbitárgyak a kreatív „civilek” ügyes keze munkájával, és a technikát keretként felhasználva, igazi műalkotások is. Utóbbiak amellett, hogy használati tárgyak, történeteket, hangulatokat mesélnek el, miközben belesimulnak az adott enteriőrbe, magukon viselik a művész kézjegyét is. Ilyenek Urbánfy Teri munkái is. Számára a patchwork egy kézművestechnika, amivel tárgyait létrehozza, vagy csak díszítőelemként használ.

Teri így vall a foltvarrásról: „1994 óta foglalkozom a foltvarrás különböző technikáival, és alkalmazom a munkáimban. Kezdettől fogva a míves, tradicionális darabok bűvöltek el. Így születtek első nagyméretű faliképeim, a hagyományos kézzel varrós, kézzel tűzött módszerrel (1.). De állandó harcban állva az idővel, inkább géppel varrok. Volt egy »gyerekszoba-korszakom« is, néhány évig gyerekszoba-kiegészítőket – ágytakarókat, falvédőket, faliképeket, textiljátékokat – készítettem, főleg egyéni megrendelésre, többnyire rátétes technikával (2.), tiszta pamut, speciálisan foltvarrásra gyártott, nyomott mintás anyagokból. Sajnos, a hazai textilgyárak megszűntek, és egyre nehezebb ilyeneket jó választékban itthon beszerezni, ezért más alapanyagok után kellett kutatnom. Az új anyagokból új tárgyak is születtek: len-fémszálas-selyem, -bársony textilképek, textildobozok, kiegészítők. A hatalmas, néha 3 méteres, steppelt ágytakarók után nagy élvezettel fordultam a miniatűr dolgok felé, most textilékszereket készítek.”

A művésznő alkotásainak célja, hogy munkái nyugalmat, harmóniát vigyenek az adott térbe, hogy a szem, a lélek néhány percre megpihenhessen, hogy olyan tárgyak kerüljenek az otthonokba, amelyekkel lehet és jó együtt élni. Így születnek az ágytakarók, a fali kárpitok, a díszpárnák és egyéb lakberendezési tárgyak.

Mint kísérletező, kíváncsi ember a „klasszikus alkalmazások” mellett Urbánfy Teri folyamatosan feszegeti a foltvarrás kereteit. Patchwork technikával készít kisebb-nagyobb díszdobozokat, karácsonyi díszeket, sőt, ékszereket is.

A foltvarrásban az a jó, hogy nincs két egyforma minta, és a fantáziának sincs határa, így minden ékszer, karkötő és nyakravaló más lesz. A különböző anyagminőségek és színek kombinációjából megannyi egyedi darab készül: elegáns és vidám, szexi és visszafogott, az erdő színeit idéző zöld és moha, ünnepélyes arany, ezüst és bronz, a nyári naplemente színeiben játszó bíbor és sárga.
Bár túlvagyunk az ünnepeken, Urbánfy Teri kapcsán érdemes egy kicsit a karácsonyhoz visszanyúlni. Az iparművész tizennégy éve készít karácsonyfadíszeket, eleinte csak saját örömére, egy ideje azonban már meg is vásárolhatók ezek az egyedi, ötletes, míves kis díszek.

A szaladó évek mindegyike hozott új ötleteket, elképzeléseket. Ebbe a karácsonyi ötletbörzébe fokozatosan kapcsolódott be Teri férje, Prenburger György üvegművész is.

Kettejük együttműködéséből születtek a különféle magokkal, fűszerekkel és szálakkal töltött üveggömböcskék sorozatai, mint a természet megidézői. Az ő keze munkáját dicsérik a muranói üvegből fúvott gömbök, a mázas kerámiák lüszterfestéssel, amikhez azért mindig társul valami kis puha, finom textil is. Immár ötödik éve vesznek részt a nagytétényi kastélymúzeum „Karácsony a kastélyban” című decemberi kiállításán.

Széles a paletta az ágytakaróktól a karácsonyfadíszekig, de egy iparművészt leginkább a változatosság és a kihívások visznek előre, hogy mindig újat, szépet és eredetit alkosson.

Kicsiben és nagyban is ott szunnyad az ötlet, a mívesség, a kéz ügyessége és a fantázia határtalansága.

(Szolcsánszky Szilvia)