Életmód > Stílus

  A barokk beköszöntéig a férfiak öltözete legalább olyan díszes volt, mint a nőké. A XVII. század közepétől a divat központját Franciaország jelentette. A Napkirály, XIV. Lajos Európa legfényesebb udvarát alakította ki, melynek pompája mintául szolgált a többi uralkodóháznak is.

A Napkirály volt talán az első divatdiktátor, hiszen a divat irányítása az ő kezében volt. Ezt azonban nem csupán pazar udvara fenntartásáért tette, hanem egyúttal ily módon támogatta a francia textil- és szabóipart is.

A XVIII. század folyamán a francia udvar hatása tovább erősödött a női divat terén, a férfiviseletnél azonban meg kellett osztania a vezető szerepet Angliával. Napóleon, aki nem sokat törődött öltözékével, szintén felismerte a divatirányítás gazdasági előnyeit. Így feleségeitől és udvaroncaitól megkövetelte a tökéletes megjelenést. Bukása után Párizs elvesztette irányító szerepét, a férfidivat vezetője hosszú ideig London lett, míg a női öltözködésben Bécs, Berlin, Lipcse és Weimar ízlése volt a mérvadó. Később fordult újra a trend, és Párizs a mai napig meghatározó szerepet játszik a divat formálásában...

Visszatérve a teremtés koronáihoz, a reformáció, a felvilágosodás és a polgári forradalmak hatására a díszes férfiruhák helyét átvették a józan, egyszerű – gyakran unalmas – viseletek, amelyben a változatosságot az ingek és a nyakkendők jelentették. Az átalakuló értékrendben a polgári erények megtestesítője a férfi-, míg a társadalmi státusz jelölése, a díszek, feltűnő öltözékek a női szerephez kapcsolódnak. A divat nagy célcsoportja ettől kezdve a nő, aki szeszélyes, változó és fogékony az újdonságokra. Mindehhez az anyagi hátteret a konszolidált férj biztosítja, a férfi, aki a politika és az üzlet világában csillog.

Az öltöny születése

  Ez a szolid polgári öltözék a mai férfidivat alapja, ebből született a zakó és az öltöny, ami eredetileg a pénzemberek munkaruhája volt. Az öltöny térhódítása előtt hétköznap mindenki a munkaruháját viselte: a pék, a vasutas, a kéményseprő, a hentes, vagy akár a nemesember és a király.

A munkaruhának volt ünnepi változata is, de a hatás ugyanaz volt. Ma jellemzően elkülönül a munkaruha és az utcai viselet. Munka után „egyformává" változik a sokféle foglalkozást űző férfiember. „Mióta senkinek sincs hivatása, mindenki egyformán csak »pénzt keres«, azóta az egykori pénzemberek ruhájában jár." (Brody-Johansen)
A XIX. század harmincas éveitől a királyok is „polgárosodnak". Szekrénybe kerülnek a díszes királyi holmik, és az uralkodók – III. Napóleon, Lajos Fülöp, a polgárkirály és a későbbi angol királyok –, hozzátartozóik és udvartartásuk a módos polgári viseletet követik: sötét ruha, cilinder, esernyő vagy sétapálca. A XIX. század végének francia polgárát így jellemezte egy korabeli újságíró: Uniformisa a magas kalap és a keményített gallér, értékrendjében a pénz, a diploma és a család áll a középpontban, fiai számára kötelező az érettségi.

Az ipari forradalom századában a férfiak öltözködése kétségtelenül gyorsabban változott, mint a nőké.

A sokféle férfiviseletet felváltotta a zakó, a frakk és a pantalló, amelyek a mai napig a férfiak öltözködésének legfontosabb darabjai.

Leginkább a szabás változott, a sportos divatból átvett elemek hatására egyre kényelmesebbek is lettek a ruhák.
Az öltöny lehet egysoros, kétsoros, magasan záródó, széles vagy reverrel készült, egyszínű, csíkos vagy kockás. A férfiöltöny tipikusan az a ruhadarab, amelyet a harsogó minták közönségessé tehetnek, készüljön bármilyen anyagból.. Az elegáns férfi ruhatárában a visszafogott színek uralkodnak, mint a fekete, a szürke, a barna és a kék árnyalatok.

Milyen anyagot válasszunk?

Rögvest kiderül, előbb azonban tisztázzunk egy fontos tényt: az anyagnál is fontosabb a szabás. Az öltöny ne lötyögjön és ne is feszüljön viselőjén, válla ne lógjon, a háton ne ráncolódjon. Az ujja ne legyen se túl rövid, se túl hosszú.

Szakemberek szerint a szuper százas gyapjúból készülő darabok nem okozhatnak csalódást viselőjüknek. Az újabb fejlesztések nyomán elasztikus (sztreccs) szálak hozzákeverésével tökéletes komfortérzetet biztosít az uraknak, akár egész nap.

Készülnek öltönyök még kasmírból, moherből, alpakából, poliészterből is. A kasmír fantasztikus mind kinézetre, mind hordási érzetre, de igen költséges mulatság, így tömegével csak uralkodók és olajsejkek ruhatárában találhatjuk meg. A mohert többnyire a szmokingoknál alkalmazzák, de a finoman csillogó alpaka is nagyon elegáns viselet lehet. Egy jól szabott sztreccs poliészter öltönyben is kényelmesen érezheti magát viselője. Akik jobban verejtékeznek, azok a műszálas öltöny alá feltétlenül tisztapamut inget viseljenek!

  Egy igazán minőségi, jó alapanyagból, a legújabb technológiákkal készülő öltöny nem csekély beruházás, de aki kipróbálja a minőséget, az a hordási komfortban azonnal megérzi a különbséget.

Ha már kifizettünk több tízezer forintnyi vagy netán hat számjegyű összeget egy márkás öltönyért, akkor mint a jó bort, gondozzuk is, megéri!

Hordás után mindig megfelelő vállfán tároljuk, és rendszeresen vigyük egy jó tisztítóba, ahol a tisztítás mellett speciális gőzöléssel ismételt tartást adnak a zakónak, nadrágnak.

Megéri a gondoskodás!

(Szolcsánszky Szilvia, fotók: archív, Styl/Kabo Brno)