Ha tavasz, akkor fiatalság, lendület, újrakezdés, születés. Nincs is jobb időpont szoboravatásra, főleg egy olyan köztéri szobor szentelésére, ami a Szűzanyát ábrázolja áldott állapotban.

Van egy hely a Szépjuhászné megállótól (Libegő, villamos, Gyermekvasút…) nem messze, egy kicsi romos szent hely, csendben létezik évszázadok óta, nem is lehetne tökéletesebb otthon egy ilyen szobor számára.

Ismerik a történetét? Nem. Én sem ismertem mostanáig, ezért íme, röviden a kolostor történetéből:
A kolostor alapjait egy  1290-ben Szent Lőrincről elnevezett kápolna adta, később itt épült meg a Boldog Özséb által alapított magyar pálos rend világközpontja, főkolostora 1301-ben, és az is maradt egészen a Mohácsi vészig. A Budát elfoglaló törökök a kolostort földig rombolták, elrabolva hatalmas kódexkincsét, közte a Báthory László szerzetes által magyarra fordított bibliát.
A pálosokat Károly Róbert és Nagy Lajos királyunk is bőkezűen támogatta, utóbbi Itáliai hadjáratai során elhozta ide Remete Szent Pál, a rend névadójának ereklyéit. Később Mátyás király is lelkesen támogatta a fehér ruhás szerzeteseket, kiemelve aszketikus életület. A kolostor pusztulása után a környékbeli falvak építőanyag forrásaként szolgált, feltárását a 19. század végén kezdték el, jelenlegi formájában 1985-től látható. Sajnos a kolostor, a fürdőház és a remetebarlangok nem igazán vannak megtekinthető állapotban…

A Boldogasszony szobrot Markolt  Sebestyén készítette el, segítette a világrajöttét. Sokszor látunk köztéri alkotásokat, amiket kortárs művészek készítenek a művészi szabadság jegyében. Némelyik értelmetlen szimbólum marad egy város, egy kor és ország történetében. De ez az alkotás nem ilyen. Érthető és világos üzenetet hordoz és jelenít meg. Egyszerre tökéletes “egyházi” alkotás, tisztelet a nőknek és méltó mementója az anyaság szentségének.

Az avató után sikerült néhány szót váltanom Sebestyénnel, így mindannyian pontos képet kapunk erről az alkotásról.

Hogyan jött ez a megkeresés számodra, amikor elenyészően kevés vallási témájú köztéri szobrot avatnak és rendelnek mostanában az állami szervek? Állami megrendelés volt ez egyáltalán vagy egyházi?

A szobor elkészítésére egy helyi vállalkozó, Dupay Mihály kért fel, aki kertészeti cégével, fiaival önkéntes vállalásként rendben tartja a pálos templomromot és környékét. Több, már befutott művésszel is tárgyalt, hozzám véletlenül jutott el, de végül talán a szellemi összhang gyors megtalálása, vagy az elkötelezettségem miatt mellettem döntött. Szóval sem állami, sem egyházi megrendelésről nem volt szó.
A Pálos Rend magyarországi tartományfőnöke, Bátor Botond atya pedig kezdettől fogva támogatta az ötlet megvalósulását. A  renddel és Botond atyával egyébként véletlenül nekem is volt személyes kapcsolatom, még ifjúkoromból, mikor szilveszterenként Pécsen a pálos kolostorban lelkigyakorlatokon vettem részt. Később a pálosszentkúti noviciátus kerengőjébe édesanyám készített szobrot, így innen is megvolt a kapcsolat, de ez az új találkozás teljesen véletlen volt.
Dupay Mihály kifejezetten egy várandós Boldogasszony alakot szeretett volna a templomban felállítani, erre az egyébként a keresztény ikonográfiában nagyon ritka mintára személyes története, és belső sugallat indította.
A szobor témájában nagyon jól illeszkedett Botond Atya kezdeményezéséhez, egy új imamozgalom, a lelki adaptáció népszerűsítéséhez. Ennek lényege a magyar magzatok védelméért folytatott ima. Minden ebbe bekapcsolódó személy "örökbe fogad" egy még meg nem született magyar kisbabát, akit az abortálás veszélye fenyeget, és imádkozik, hogy szülei ne öljék meg, vállalják és neveljék fel. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe (március 25.) az élet fogantatásának, a tavasz érkezésének ünnepe adott méltó időpontot ennek a kezdeményezésnek megerősítésére.
Jól tudtam rezonálni erre a témára, a magyarság és az ősműveltség iránti elkötelezettségem, valamint személyes életutam is ebbe az irányba mutattak. Éppen előző évben született meg első gyermekem, Zsombor, majd a szobor készítése során kislányom, Lelle.

Milyen anyagból készült a szobor, mennyi időbe telt megfaragni és kik segítették a munkádat a háttérből?

A szobor anyaga süttői kemény mészkő, az úgynevezett "gyökér" rétegből. Nagyon nehezen faragható, kemény anyag.  Posztamenséül egy helyi szikla anyaga szolgált, amelyet a Pilisi Parkerdő erre a célra adományozott. A mű hihetetlenül alacsony költségvetésből, szinte csak az anyag és eszközigény biztosításával jött létre, sok-sok önmegtagadásból és áldozatból mind a megrendelő, mind az alkotó részéről, és sok esetben a gondviselés segítsége is egészen kitapintható volt. Anyagi okok miatt az avatás is egy teljes évet csúszott.
Létrejöttében elsősorban a családom segített, feleségem Melinda, aki támogatott, és lehetővé tette, hogy tanári munkám mellett fennmaradó időm zömét a szobor elkészítésére fordíthassam. Szüleim, Markolt György és M. Gémes Katalin szobrászművészek, illetve hét testvérem is sokat segített: ki tárgyi, ki anyagi eszközökkel, ki pedig személyes munkájával.
Sok barátom is közreműködött tárgyi, anyagi támogatással, jótanáccsal.

Az alkotás témája igen érdekes aspektusban mutatja be Máriát, nagyon ritka a Boldogasszony ilyen ábrázolása. Miért ez a pillanat lett kiválsztva, mennyire számított a magyarság kultúrtörténeti és vallási kapcsolata a Szűzanyával a téma megjelenítési formájának kiválasztásánál?

Az alkotás maga a Boldogasszonyt ábrázolja, aki a magyar kultúra és hitvilág emblematikus kulcsfigurája, személyében népünk sok-sok évezredes hitvilága és hagyománya, és a kereszténységgel ebbe a motívumrendszerbe organikusan beépülő Krisztusszülő, Mária alakja ötvöződik eggyé. Ez az egybeépülés annak köszönhető, hogy a két motívumrendszer ugyanarra az ősi, egyetemes rendszerre épül, ami csodálatos módon a Kárpát-medencében stabilan megőrződött, és amely az újszövetségi események kulturális hátterét is jelentette, az egész Közel-Keleten.
Ebben a tekintetben a Magyar Boldogasszony világviszonylatban egyedi, és ez magyarázza, hogy miért ajánlotta fel Szent István a szent koronát a Boldogasszonynak. Ennek a felajánlásnak jogilag legitim visszavonása nem történt és soha nem is történhet meg, ezért vagyunk mi most is a Boldogasszony országa.
Pár szót a szobor motívumairól is szólnék: egy Európában a késő gótikában elterjedt ikonorgáfiai program volt a jelenések könyvéből ismert napba öltözött asszony, aki a holdon áll. Ez a motívum művészettörténetileg azonosítható módon  kereszténység előtti anyaistennő előképekre alapuló szimbolikus modell. Később a hold helyett a földet kezdik érteni az alsó gömbön, a holdat pedig egy az oszmán hatalmat megtestesítő sarló váltotta fel. Én annyit változtattam ezen, hogy a Boldogasszony lábát belesüllyesztettem a földbe, így az utal az ősvallásban betöltött Földanyai szerepére is.
Ezt a rendszert egészítettem ki még egy harmadik gömbbel, ami a várandós anyuka pocakjában az égi (nap) és földi szféra közé megérkező, megszülető Isteni Megváltót jeleníti meg. Ugyanennek a fogalmi hármasságnak felel meg a szűzanya ruhájának a mintája, ami viszont egy a magyar népművészet mély alapszimbólumai közül. A kozmoszt vagy szűkebb értelemben a Földet  megjelenítő rozettákból kinövő életfa a nap (glória fogó napszimbóluma) felé tör. Ez a fa a szellemi út, amit a keresztény misztika sokszor Ádám, és Krisztus fájával azonosít. Ez a mintázat grafikai jelként, savmaratással került a szobor felületére. Van még egy keresztény ikonográfiai motívum ami a középkori magyar Mária-énekekben és az európai művészeti hagyományban egyaránt ismert volt: A Szűzanya köpenye alá fogadja, oltalmába veszi az egész emberiséget, és ennyiben az egyház szimbóluma is. Ez a köpeny is kozmikus mintázatot kapott, bővítve az értelmezéseket: a meghasadó kozmoszban mint egy keresztény mandorlában, védett helyen időtlenül virágzik az életfa, amely a Nap, az Isteni Lény felé tör.

Mennyire játszott szerepet a hit, az elhivatottság amíg a szobron dolgoztál. Lehet egyáltalán vallási témájú szobrot alkotni hit nélkül?

Arra hogy vallási témájú szobrot hit nélkül lehet-e alkotni, az az első válaszom, hogy a kérdés pár fogalom tisztázását igényelné azért, hogy a válasz is tiszta lehessen.
A vallás, a hit és az alkotás fogalmát most itt nem fogom definiálni, mert egyrészt nem hiszek a definíciókban, másrészt sejtem hogy erre cikkünk keretei szűkek lennének.
Úgyhogy mindenki értse jól, ha lehet.
Általában véve a posztmodern művészetelméletben szitokszó minden, ami egy stabil alapot, egyetemes értékeket, spirituális utat sejtet, mert kétségbe vonja annak alapját, a viszonyítási pont hiányáról szóló dogmát.
Ilyen kontextusban a vallás, a szakrális művészet, a hit, sőt valójában az alkotás is olyan fogalmak, amelyeket ez a művészeti közbeszéd megbélyegez, körülrajzol, vagy inkább szögesdróttal bekerít, az abban résztvevő művészekkel együtt. 20-30 évvel régebben lényegében ugyanez a közeg ezt sarkosabban fogalmazta meg, klerikális, vagy naív jelzőkkel illetve. Az utóbbi 20 év terméke egy érdekes szitokszó amit ebben a témában "barátaink" feltaláltak: magyarkodó.
Emiatt egy kicsit nehéz beszélni erről a témáról úgy, hogy ne csússzanak félre a fogalmak.
Érzésem szerint hit nélkül alkotni, hitelesen létezni egyáltalán nem lehet. Létre lehet hozni objektumokat, amelyek megtévesztőek lehetnek, vagy akár fel is ébreszthetnek másokban hitbeli vagy esztétikai  képzeteket, illetve lehet produkálni egy ikonográfiailag megfelelő, azonosítható modellt, de ez még nem lesz alkotás.
Abból lehet tudni hogy valami születik, hogy fáj.
Ez az életbeli úton-járásra ugyanúgy vonatkozik mint a képzőművészetre, és a műalkotás befogadására. Ha valami csak azt ébreszti fel bennünk amit már ismerünk, nincs előrelépés, nincs út benne.
A hívő ember benső mozgása korántsem egy stabil állapot, erről tanúskodnak a szentek és guruk személyes vallomásai, naplói. Ez folyamatos ingadozás, harc, és nem valami mézesmázos wellessfürdő. Ezt azért mondom, mert ezen a ponton válik el giccsőr és  valódi művész, a sznob műélvező és a befogadó.
Hagyod-e felsebezni magad, kiszolgáltatod-e magad, vagy biztos távolból maszkos körtáncot lejtesz valamiféle társadalmi honőr, vagy önértékelés, esetleg pénz megszerzése érdekében.
Ez a szobor általam jött a világra, de korántsem érzem a magaménak, ezt úgy értem, hogy nem az én szobrom, hanem egy szobor, amit én készítettem el.
Legfontosabb értéke talán  kiszolgáltatottsága, befogadó szelídsége, mely hagyja felsebezni magát.
Az Istenanya, vagy Földanya aki az egész földet, magát az Életet hordozza, és az ellentétes emberi természet teljes feszültségét feloldja a megváltóban, akivel anyai szíve azonosul, együtt fáj. Akinek nem fáj az élet, a szépség, az még alszik, vagy már alszik, de előbb-utóbb fel kell ébrednie.

Így is, úgy is szenvedni fogunk. Mert ez egy olyan lépcsőfok, amit nem lehet átugrani.

De a fájdalom nem értelmetlen, utána jön a megszületés, életünk egyetlen értelme.

 Toguro

3 hozzászólás

1. idézem 2011.04.04. 07:13
   • rusnya
   Tényleg jól néz ki :D a művész úr reméljük még sok köztéri megbízást kap, üde színfolt a sok jellegtelen "modern" szar közt......
2. idézem 2011.04.04. 07:56
   • muatti
   Ezdeszép! :)
3. idézem 2011.04.05. 07:58
   • komfortos
   Végre egy szobor, ami méltó a köztéri műalkotás megnevezésre. Elismerésem az alkotónak.