Facebook.com
Elképesztő, mennyire el tud uralkodni egy divat a magyar társadalomban. Lényegében 2011 tavaszán, ha valaki társadalmi életet akar élni, az felmegy erre a Zuckerberg alapítású virtuális közösségi házra, és rögtön megtudja, mivel is tölti a napját az állítólag rendkívül elfoglalt katonai ügyész, divatdiktátor, vagy egyszerű irodai dolgozó…
Régebben (nem sokkal, kicsit) az
volt a munkáltatók rémálma, amikor az alkalmazott mondjuk pasziánszozott.
Mintha egyébként a munkaidőt nem lehetne kávézással egybekötött cseverészéssel,
barátnővel való meghitt salátázással, vagy épp anyucival való telefonálgatással tölteni. Igen ám, de a telefon pénzbe kerül, egy órácskára a kínaiba kimenni
meg feltűnik a recepciósnak. Marad az internet, azon belül is a közösségi
oldal.
Az iwiw nem volt jó. Annak annyi értelme volt, hogy felvehettük a kapcsolatot a volt osztálytársakkal, ismerősökkel, hülye rokonokkal. A facebook viszont egyesítette a csetelést és a közösségi oldalt. Nem elég, hogy olvasgathatjuk több száz távoli ismerős távoli témájú érdeklődési körében megosztott online cikkeit, nézegethetjük a durva videókat (jó, a legdurvábbak persze le vannak tiltva), láthatjuk, milyen szintet ért el a leghülyébb játékban a legkevésbé értelmes munkatársunk…
A lényeg viszont az ingyen cseverészés. Miközben a főnök árgus szemekkel figyeli, hol spórolhat még jobban ezekben a nehéz időkben, a beosztottak vígan megoszthatják egymással munkaidőben, miért van tele a tökük az egésszel. És meg is osztják. Köszönjük, Zuckerberg!
Jura
