Az Európai Unió ötévente úgy dönt, felnőtt, európai állampolgárnak tekinti lakosait, akiket bátran meg lehet kérdezni a közös EU-s ügyekről. Az elgondolás alapjaiban több mint helyes – az egyetlen létező út, de még csak véletlenül sem úgy, ahogy most.      

Emlékszik még valaki, milyen kampányszövegeket hallhattunk itt 2004-ben? Állítsuk meg a Fidesz hazugsággyárát, meg itt a lehetőség illegitimmé tenni a Medgyessy-kormányt. És hogy nő az esély. Ami szép és jó, már akinek, de az unió politikájához még csak véletlenül sincs köze. Az előző kampány alatt egész konkrétan egy darab olyan üzenet volt, ami uniós ügyről szólt, mégpedig az, hogy az SZDSZ az EP-be kerülve szeretné, ha az eltúlzott mértékű mezőgazdasági támogatások helyett a városok kapnának több pénzt. Tehát a legjobban kampányoló magyar pártnak tartott SZDSZ ki tudott magából izzadni egyetlenegy EU-témát, azt sem hangsúlyosan, a többiek meg ilyen aprósággal még csak nem is foglalkoztak. És ez nem magyar sajátosság, így van ez az összes tagállamban. Igen, a hazai ügyek fontosabbak, mint a közösek. De arra megvan az országgyűlési választás, miért kéne erről szavaznunk az EP-választáson is?        

Másrészt kire szavazunk? Az EP-ben olyanok ülnek, mint az Európai Néppárt, az Európai Szocialisták Pártja, az Európai Liberális, Demokrata és Reform Párt, és még öt másik csoport. Hát én öt éve alaposan megnéztem a szavazólapomat, ezek közül egyet se láttam rajta. Láttam viszont olyanokat, hogy Fidesz, MSZP, SZDSZ, MDF, ilyen nevű frakciók nincsenek az EP-ben. Akkor engem most ki képvisel? Ezt az egészet nem tudjuk sajátunknak érezni. Tudjuk, melyik hazai párt mit képvisel itthon, és ez alapján döntünk. De az európai ügyek közt igenis vannak fontosak, és ha arról akarnak megkérdezni pár százmilliónkat, akkor hadd ne az döntsön már, hogy mit csinál a belga liberális párt vagy az észt konzervatívok, mert nem kell tudnom, mert nem érdekel, és mert semmi köze Európához, ahogy én se várom el egy olasztól, hogy tudja, mi az az MDF.

Melyik a legnagyobb frakció? Ki kivel van szövetségben? Ezt, ha megkérdeznénk az utcán, százból jó, ha három ember tudná. Arról nem is beszélve, hogy ez mire jó. Már persze, azontúl, hogy a másodvonalba kopott politikusokat Strasbourgba temetjük.

El kell menni szavazni, mert az Európai Unió is fontos, és mert a hazai politika miatt is számít minden szavazat. De akkor sem jó ez így. Én már szívesen szavaznék úgy az ELDR-re, hogy tudom, ki a vezetője, mit akarnak csinálni, mit tettek le eddig az asztalra, és ha maradna harmadik erő, kit támogatnának a két nagy közül, nem pedig csak annyit, hogy ott van Demszky. Mert ez így édeskevés. És nagyon szeretném azt is, ha egyszer már végre szavazhatnék úgy, hogy nemes egyszerűséggel pár név közül választok, ki legyen az európai elnök.

A helyzet mégsem reménytelen. Az EU ötvenkét éves, ennyi idős korában az Egyesült Államok épp a kettészakadás ellen küzdött. Sok idő kell, amíg kialakul egy európai politikai öntudat, de ki tudja? Ez nem egy egygenerációs folyamat. Bízom benne, hogy eljön ez még.

6 hozzászólás

1. idézem 2009.04.03. 09:23
   • Gyöngyi
   Amikor az emberek a megélhetésért küzdenek, akkor nagyon nehéz lesz elhitetni velük, hogy fontos, hogy elmenjenek az EP választásra, a magyar parlamentiről nem is beszélve!
2. idézem 2009.04.03. 12:51
   • Idősebb Baradlay
   Minden maradjon is úgy, ahogy eddig volt!
3. idézem 2009.04.03. 15:43
   • 1848
   Testamentum: A Föld ne forogjon, hanem álljon!
4. idézem 2009.04.03. 21:25
   Nagyon kíváncsi vagyok, mivel kampányolnak majd a magyarországi pártok. Nincsenek illúzióim, szerintem megint a belpolitika lesz a középpontban (mint mindenhol).
5. idézem 2009.04.03. 22:21
   • vi
   Nekem a valaha volt Jugoszlávia utolsó éveiből felrémlik egy ottani - itthon is publikált - közvéleménykutatás, hogy ki tartja magát szerbnek, horvátnak, szlovénnek, macedonnak, stb. Vagy jugoszlávnak. Emlékem szerint az akkori délszláv államalakulat lakosságának tizenvalahány százaléka jugoszláv identitásúnak tartotta magát. Hogy ők ma hol vannak, ez nyilván ma már kideríthetetlen.
   Nincsenek illúzióim. Ez ma Európára kivetítve sem lehet másképp. Már ami az európai identitás vállalását illeti. Szerintem még rosszabb lehet az összkép (amennyiben pozitívnak tekintjük az európaiság vállalását), ha a kelet-közép-európai új tagállamok társadalmainak utóbbi években történt társadalmi érzületi változásait tekintjük. Milliók vártak csodára a csatlakozás következményeként, ami persze nem következett be. Pontosabban nem úgy, ahogy milliókkal elhitették. Hogy majd dől a lóvé, s továbbra is élhetjük itt Kelet-Európában az egyébként elátkozott szocializmus évtizedei alatt bevezetett és utóbb megszokottá vált potyogó vakolatú állami szolgáltatásokat, a nyugdíj-, és az egészségügyi finanszírozást a jelenlegi formában, a teljesítmény nélküli "munka" honorálást, stb. A lóvé egyébként valóban jön még egyelőre, fizetik a német, francia, spanyol, olasz, osztrák, stb. adófizetők.
   Cserébe itt Kelet-Európában egyre terjed az úgynevezett euroszkepticizmus. Hogy minden, ami rossz, az az Unióból jön. Ennek a gondolatnak olyan "neves" személyiségek a képviselői, mint Vaclav Klaus cseh elnök, vagy a lengyel ikerpár, vagy éppen a szociáldemokratából liberálissá, majd konzervatívvá, majd kereszténydemokratává és kisgazdává majd csak az isten tudja milyen szellemiségűvé vált magyarországi populista pártvezér, a (Berluscuni-epigon) fideszes Orbán. Akinek nem kis szerepe volt abban, hogy a magyar társadalom az európai csatlakozási népszavazást kevesebb mint 50%-kal abszolválta.
   
   Senki ne tévedjen. Példa van arra, hová "fejlődhetünk". Rögtön itt van a nyugati világ által megvetett és kiközösített államelnök által teljhatalommal irányított Belorusszia. Vagy a kissé távolabb eső Kazahsztán, Türkmenisztán, Azerbajdzsán, Kirgizisztán, stb. A "Kelet". Ahová a környező szláv és magukat latin eredetűnek beállító államok fogalmilag mindig is be akartak szorítani bennünket, mint "Európától idegen" nemzetet.
   
   Egyenlőre még igen távol van, hogy az európai parlamenti választásokon olyan pártalakulatokra szavazhassunk, amelyek európai határoktól függetlenül nagyjából egyforma értékeket képviseljenek. Ha ez majd megtörténik, akkor persze a társadalmi megosztottság még mindig meg lesz - s ez akár természetesnek is mondható - de kezelhetőbb lesz talán, mind ha ezt a megosztottságot még tovább szabdalja a közös európai történelmi múlttal rendelkező országocskák kb. 250 évvel ezelőtt kialakuló nemzeti alapú megosztottsága. Arra a németek, a franciák, az angolok, az olaszok és egyáltalán az Uniót fenntartó erősebb nemzetek legjobbjai már rájöttek: vagy együtt, vagy elnyeli Európát a Föld egyre inkább erősödő olyan konglomerátumai, mint Észak- Amerika, Kína, India, az arab világ vagy a dél-amerikai összefogás.
   Itt Magyarországon még egy darabig elszórakozhatunk Kárpát-medencével, Trianonnal, gyűlölhetjük még egymást a hasonlóan provinciális szemléletű, a környezetünkben levő, globális szempontból szintén jelentéktelen kis országocskákkal. De nem biztos, hogy így tesszük hozzá a magyar kulturális örökséget az évtizedek folyamán remélhetőleg valóban egységesülő kontinensnyi kultúránkhoz.
   
   Ennyit a fjordokról. (Ez P. Howard volt- a fiatalabbak kedvéért.)
6. idézem 2009.04.04. 11:26
   • Iván
   Szerbiában még mindig van egy réteg, aki jugoszlávként határozza meg magát. Nem tudom pontosan, mennyien vannak, de az ősszel láttam statisztikát, tényleg vannak.