Elhunyt Dr. Ranschburg Jenő
76 éves korában rövid betegség után csütörtökön elhunyt Dr. Ranschburg Jenő pszichológus, író, tanár. 1935. december 19-én született Budapesten. 1961-ben végzett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, majd 1964-ben az ELTE bölcsészkarának pszichológia–magyar szakán. 1963–1965 között az MTA Pszichológiai Intézetének tudományos munkatársa volt. 1965–1977 között az ELTE BTK pszichológiai tanszékének adjunktusa, majd docense. 1977-től az MTA Pszichológiai Intézetének osztályvezetője. 1977–1997 között tudományos osztályvezető az MTA Pszichológiai Intézetében, 2002–2011-ben professor emeritus a Szolnoki Főiskolán.
Ranschburg Jenő mindig az átlagember nyelvén beszélt.
Rendkívül fontosnak tartotta a családdal, gyermekekkel, a szocializációval
kapcsolatos tudományos és előrevivő véleményét ne csupán a tudomány emberei
értsék, hanem azok is, akiknek a leginkább szüksége lehet tanácsra. 
Számos
munkája mellett alapítója volt egy anyaotthonnak is. „Húsz éve foglalkozom az
Anyaoltalmazó Alapítvánnyal, és ma is nagyon fontosnak tartom. Éppen a
rendszerváltáskor alakult meg; az első világi kezdeményezés volt ezen a téren,
hasonló egyházi intézmény már működött akkor. Pesterzsébeten a Vöröskereszt
segítségével hoztuk létre, mert engem már régóta nagyon zavart az a helyzet,
hogy ha nálunk utcára kerül egy nő – függetlenül attól, hogy esetleg éppen a
férj, az apa elől menekült – akkor ő legfeljebb menhelyre kerülhetett, de a
gyerekét oda nem fogadták be, tehát csak állami gondozásba vehették. Állami
gondozásba kerülni nagyon könnyű volt, de kikerülni onnan szinte lehetetlen. Mi
meg akarjuk óvni az anya-gyermek kapcsolatot.”
Nem csupán könyveiből meríthetett az, akinek szüksége volt rá, beszélgetéseit nem nélkülözhették komoly szakműsorok, médiumok sem. Internetes tanácsadó rovatát siker követte, válaszai megnyugvást, vagy a továbblépés lehetőségét mutatták.
Ki nem állhatta az istenített politikusokat, úgy gondolta,
hogy politizálni csak gondolkodással lehet, és érdemes. Zuglói lakhelyén így
vált egy helyi civil szervezet felügyeleti csoportjának részévé. 
Egy lapunknak adott interjúban néhány hónapja ezt mondta: „Nemrégiben a házunk előtt aszfaltozó emberek megismertek. Az egyik – látva tömött aktatáskámat – meg is kérdezte: még tetszik dolgozni? Én mondtam, hogy dolgozom, amíg élek. Ő erre meg a legjobb indulattal – mint egy pártfogó – mondta azt, hogy arra a kis időre már nem érdemes.”
Mi azért köszönjük, hogy így tett. Bár lett volna hosszabb az a „kis idő”.
bsze
4 hozzászólás
-
idézem 2011.03.11. 06:15:(
-
idézem 2011.03.11. 07:53Nagyon sajnálom :((((((
A szakdolgozatomat ő ihlette. Imádom Ranschnurg Jenőt. Ahogyan a gyermekek nyelvén tudott, vagy a családról, azt sajnos senki nem tudja utána csinálni.
Sokat tanultam tőle könyvei által.
Szerintem Ő hallhatatlan!
Őszinte részvétem a családnak! -
idézem 2011.03.11. 08:26Szerintem sokakkal ő ismertette meg, fogadtatta el a pszichológiát Magyarországon. Óriási az érdeme.
-
idézem 2011.03.11. 11:37Isten vele, Tanár úr! Hiányozni fog!
