Egy világelső magyar törvény
Most, hogy bevezetésre kerül az új médiatörvény, talán ideje megemlékeznünk egy olyan világelső törvényről, amire talán-talán még az új médiatörvénynél is büszkébbek lehetünk… Ez pedig a világ első kisebbségi (nemzetiségi) törvénye.
A kisebbségek jogait a világon először a magyar parlament határozta meg. Szemere Bertalan törvényjavaslatát 1849. július 21-én vitatta meg és fogadta el a nemzetgyűlés. Az ok persze most is prózai: a szerbek fegyverletétele után a magyar vezetés a nemzetiségi törvénnyel próbálta volna elejét venni a magyarországi kisebbségek Habsburg-barát megnyilvánulásainak.
A törvényben egyebek közt a következők szerepeltek:
- „A községi gyűléseken mindenki a maga anyai nyelvén szólhat, a jegyzőkönyv nyelvét a többség szabadon határozza meg”.
- „A megyei gyűléseken minden joggal bírók tetszésük szerint magyarul vagy saját nyelvükön szólhatnak. Azon megyékben, melyekben valamelyik nemzetiség a lakosság felét meghaladja, a jegyzőkönyv, ha a többség kívánja, ennek nyelvén vitetik.”
- „Az esküdt székeknél s első folyamodási bíróságoknál, midőn az eljárás szóbeli, a 3. pontban kimondott elv alkalmazandó”.
- „A nemzetőrség vezényleti nyelve ugyanaz lesz, melyen a községi ügyek tárgyaltatnak.”
- „Az elemi iskolákban az oktatás mindig a község vagy az egyház nyelvén történik.”
- „Az anyakönyvek s általában az egyházi ügyek nyelve mindig az egyházközség nyelve leend.”
- „Folyamodásaikat a magánosok bármely hatósághoz tetszésük szerint bármi nyelven intézhetik.”
- „Az óhitű egyház zsinata minden évben egybe hivatik, és olyan szabadon határozhat minden vallási és iskolai ügyek felett, mint a többi vallások. A zsinat jogához tartozik megválasztani a püspököket, és határozni azon kérdés felett: vajon a szerb és román nemzet egyházilag egyesülve maradjon-e vagy külön váljon egymástól?”
- „Az óhitűek egyházai és iskolái mind azon előnyökben részesülnek, melyeket az állam a többi vallásbeliek egyházainak és iskoláinak engedményez.”
- „Az óhitűek önmaguk igazgatják s kezelik egyházi és iskolai alapítványaikat.”
- „Az óhitű egyházbeliek számára a budapesti egyetemnél teológiai tanítókör alapíttatik.”
- „A kinevezések mindennemű hivatalokra és méltóságokra érdem és képesség szerint történnek minden tekintet nélkül a nemzetiségre és vallásra.”
Mint látható, a nemzetiségi törvény egyúttal a görögkeleti vallású nemzetiségek (szerbek, románok) vallásszabadságát is garantálni próbálta, de elsősorban mégis a szabad nyelvhasználatra terjedt ki – ez alól csak a kormányzati, igazgatási, törvényhozási és katonai hivatalos nyelv maradt kivétel.
A törvény beiktatására a szabadságharc leverése miatt nem maradt idő. 1868. december 5-én azonban megszavazták a Deák-Eötvös-féle új kisebbségi törvényt, mely lényegében követte a Szemere-féle törvény szellemiségét. Annak a szerb követelésnek nem engedtek, hogy Magyarországon belül a szerbeket külön nemzetként ismerjék el (ez ellenkezett volna a francia eredetű nemzetállam-fogalommal), de minden nemzetiség tagját az egységes magyar nemzet magyarokkal egyenjogú tagjának ismertek el. (Magyarországon az állampolgári jogok ma is mindenkit „magyar” állampolgárként illetnek meg – ahogy a törvényhozás nyelve is magyar.)
Egy biztos. Nem a világelső magyar nemzetiségi törvény miatt, hanem az annak ellenében fellépő kisebbség-politikánk (és természetesen számos külső körülmény) vezetett a magyar kisebbségek elszakadási törekvéseihez.
BG
