Természetesen van kiút, pontosabban lenne, de számos korlát és ellenérdek miatt erre az útra sehogysem találunk egykönnyen. Mindenki a zsebén érzi akár tankoláskor, akár a gázszámlájának vagy fűtési számlájának befizetésekor. Mégis, azt hiszem a kérdés nem ilyen egyszerű.

Ma sokat beszélnek az alternatív forrásokról, ami a hagyományos szén és gáz, vagy olaj elégetéséhez képest az atomreaktor is egy alternatívának tűnhet, de az senki előtt nem kérdéses, hogy miközben számos rossz és súlyos környezeti tehertől megszabadít minket, eközben egy sor újabbat produkál.(ezek között súlyos kockázatúként „kiemelkedően veszélyes üzemű” jellege a legfontosabb, a régi fűtőanyagok elhelyezésének kérdése mellett).

A hagyományos vízierőművek által generált ügyeket a Szlovákia által működtetett, de ránk is kiható Bős-Gabcsikovó példáján ismerjük valamelyest.

Ezek mellett ún. zöld energiaként három nagy területet hasznosítanak:

- a napenergiát,

- a szélenergiát,

- s egy kevert csoportot, ahol az ár-apály erőművek mellett a geotermikus energia hasznosítású és a gravitációs légáramlatú erőműveket tartanak nyilván. (Ez nem szélenergia, mert az változó mértékben fúj, míg ez elvileg konstans értéken hajt légáramlatot.)

A hazai napsugárzási adatok alapján a napsugárzási energia hasznosítása nem elég elterjedt, de a térülési idők alapján részben érthető is. (Tíz év körüli a beruházás megtérülése, s emellett a téli-nyári időszak igen erősen eltér, tömeges bevezetése esetén csak önellátó rendszerekben hasznosítható igazán, hálózatba nehezen köthető.)

A szélenergia a legígéretesebb, bár a hazai széltérképek még nincsenek megrajzolva aprólékosan, eltérő magasságok és hosszabb mérési időszakok alapján. Ennek ellenére lokális megoldásként a legolcsóbb és legkönnyebben üzembe állítható, akár rövid térülési idővel számítható is lehet a korszerű függőleges tengelyű modellekkel. Kína már gőzerővel fejleszti ezeket. Itthon még előrébb állnak ezek fejlesztésével, csak éppen a szakmai kormányzat nem tud, vagy nem akar tudni róla.

A gravitációs erőművek nagy területi és beruházási volumene mellett a kiszámíthatóság és rendszerbe köthetősége szól. (Ausztrálián kívül nem terjedt el igazán széles körben eddig.)

A geotermikus erőművek itthon kiaknázatlanok, holott mi egy ideális, korábbi tengerfenék üledéki zónán helyezkedünk el, aminél csak a vulkánok és gejzírek intenzívebbek, de ott más nyilvánvaló problémák lépnek fel, „robbanásszerűen” akár. A hazai melegvíz kultúra mellett, azt akár kiegészítve lehetne hasznosító hálózatokat kiépíteni – szintén közel konstans értéken szolgáltatja a kimenő energiát.

A fő gond, hogy még egy átfogó és megalapozott, friss műszaki ismereteken nyugvó koncepciója sincs hazánknak a fentiekről, vagy azt jól titkolják, ha netán mégis volna ilyen.

Nyilvános megbeszélés és vita aztán végképpen nem volt e körben eddig még idehaza.

Pedig, ha lenne nyilvános vita és egyeztetés, akkor sok pozitív hír is napvilágra kerülhetne nemcsak a nyilvánosság, de az illetékesek számára is. Sajnos addig is téves koncepció alapján milliárdokat költenek energiafűre és  biomassza égetőkre, holott már maga az égető szó is arra utal, hogy füst és korom  ternelése folyik ahelyett, hogy valóban természetes források után néznénk. Mert amíg csak arról van szó, hogy a természetesen felgyülemlő mezőgazdasági melléktermékeket hasznosítják, nincs is akkora baj, de ha már megépült a nagy kapacitású égetőmű, akkor el kell látni alapanyaggal, ha törik, ha szakad. A Pécsi Hőerőmű példája jó erre.

Ott is arról volt szó, hogy faipari hulladékfával táplálják, de végül a baranyai erdők fáit irtják érte. Itthon a hatalomközeli vállalkozások hitbizománya lett az új „zöld” program meglovagolása, különösen az európai támogatások fényében és reményében. Megint eltérítik a döntési mechanizmust a valós érdekek helyett a látszatokért, ami mögött önös érdekek húzódnak istenigazából.

Nyílt szakmai vita és társadalmi egyeztetés nélkül  megint csak a lenyúlások folytatódnak és a  közpénz pocsékolása folytatódik, ahogy az megy már sok éve. Kormányok jönnek, kormányok mennek, de a döntések előkészítése egy szűk csoport magánügyeként folyik.  Ezen kell először változtani. Amíg van még értelme és tétje. A tét kétszeresen is nagy. Egyrészt sokmilliárd forint önmagában is meghatározó a nemzetgazdaságnak, másrészt visszahat a többi ágazatra is, akár a foglalkoztatás, akár a primer politikai függőség kapcsán. Miközben a tandíjról és vizitdíjról vitáznak, hónapok óta a sokszorosan nagyobb súlyú energiakérdésről egyetlen szó sem esik, miközben ez egy igen fontos sorskérdés a jövő szempontjából.

Dr. Havas Gábor.

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!