Egy izgalmas osztrák és egy érzelmes francia film mutatkozott be

Revans sok csavarral

2010. április 29-től látható a film a hazai mozikban, amely már rövid időszak alatt számos díjat és jelölést bezsebelt, többek között: Oscar 2009 – jelölés a legjobb idegen nyelvű film díjára;  Berlini  Filmfesztivál (2008) – C.I.C.A.E.-díj Götz Spielmann; Max Ophüls Festival – A legjobb fiatal színésznő díja Irina Potapenkónak; Palm Springs Nemzetközi Filmfesztivál (2009) – FIPRESCI-díj Götz Spielmann-nak…
A revans szó francia eredetű, az ófrancia „revancher” szóból származik, melynek egyik jelentése: a  korábbi győztes legyőzése és megalázása legalább olyan mértékben, ahogyan a vereséget el kellett tőle szenvedni. Talán e jelentése fejezi ki legjobban a film történetét, ahol  két pár sorsa fonódik össze az osztrák forgatókönyvíró-rendező, Götz Spielmann a hitchcocki fénykort idéző thrillerében. A Revans egyszerre izgalmas thriller és görög tragédiákat idéző dráma. Az egykor elítélt, amúgy csak piti bűnöző Alex egy bécsi kupleráj mindeneseként dolgozik, és titokban viszonyt folytat az egyik prostituálttal, az ukrán Tamarával. A két ember, de főként Alex szeretne kitörni helyzetéből. A történet másik szálán ott van  Robert, a rendőr és felesége, Susanne, akik vidéki idillben élnek egy kis faluban, ahol a szomszédjuk mellesleg Alex nagypapája. Amikor Alex éppen Robert falujában rabol bankot, a véletlenek (egy elfuserált rablás és egy eltévedt golyó) bonyolult módon, sok váratlan csavarral kötik össze a négy karaktert.

Larry Gross mondta a filmről: „Ami egy Georges Simenon és Patricia Highsmith legjobb hagyományait követő sötét, melodrámai thrillerként indul, hamarosan teljesen váratlan érzelmi területekre hatol, ahogy Spielmann felfedi figurái sérült pszichéjét és nyomon követi a megváltáshoz vezető rögös útjukat. Hosszú, gondosan megkomponált félközelijeivel a film gazdag, ám ingoványos területre merészkedik, feltárva élet és halál nagy kérdéseit. Ez lenne az első buddhista thriller?”

Buddhista thriller? Ez nagyon találó kifejezés erre az alkotásra, ahol nincs a mi értékrendünk szerinti jó megoldás, megbocsátás, ahogy nincs igazi gonosz és jó meg rossz sem. Minden szereplőt kísérik a maguk sötét démonai, kétségei, ettől olyan emberi az egész, és abszurditásában is nagyon hihető.

Mit mond művéről a forgatókönyvíró-rendező? „Oda-vissza ingázom: A megtorlásról szól? Vagy a kibékülésről? Identitáskeresésről? Ezek mind csak klisék, nincs igazi tartalmuk. Én nem így dolgozom. A Revans egy történet, nem pedig egy képekkel feljavított elmélet. Talán a filmjeim nem a társadalmi összefüggések boncolgatásával próbálnak az élet mélységeibe hatolni, hanem az egzisztenciális kérdésekre koncentrálnak. Ez a szenvedélyem, ez táplálja a kíváncsiságom, ez ösztönöz: kinyomozni az élet értelmét, a belsejében rejlő lényeget. Minden konfliktus és fájdalom, amit a filmjeimben bemutatok, mögöttük felszikrázik az elemi optimizmus – az a meggyőződés, hogy az élet nem feltétlenül egy nagy hiba, és hogy a végén minden értelmet nyer… A Revans egy érzelmes darab, akárcsak az összes filmem. A szereplők kutatnak, különféle tudatalatti érzések bátorítják őket, a szerelem, a bánat, a bosszú, a vágyakozás, a magány, a gyengédség és a szánalom. Szeretem a megható filmeket, de gyűlölöm a giccset és a szentimentalizmust, ezek manipulatív, valótlan dolgok. Az érzelem nem feltétlenül a kristálytiszta gondolkodás és a szabályszerű precizitás ellentéte.”

A filmben a fantasztikus szereplők mellett  a természet is kulcsszerepet játszik. A fák, az ösvények, az elhagyatott tó, de a fény, az időjárás is, mindezek a mű fontos elemei. A történet a lüktető városból fokozatosan áthelyeződik a természetbe, ahol a csend is központi elem lesz. „Számomra a természet a konfliktusok mögött megbújó csendet jelképezi. Nem egy idillikus menedék, ahol megnyugvást találunk, hanem maga a mindenható erő és energia.” (Spielmann)

Egy éjszaka a klubban

A francia alkotásban is vannak démonok és nagy érzelmek, de  itt a thriller helyett zenei közegbe ágyazódik a történet. A főszereplő Simon Nardis, aki korábban dzsesszzongoristaként nemzetközi  hírnévre tett szert, tíz éve visszavonultan él feleségével és gyermekeivel. Éli zongora és zene nélkül a családos férfiak nyugodt, feszültségtől és izgalomtól mentes életét. Élete azonban váratlan fordulatot vesz, amikor egy éjjel egy dzsesszklub mellett visz el az útja. Hirtelen szemtől szemben találja magát azokkal az elfojtott, ki nem mondott érzésekkel, amiket a zene jelentett számára, és a „járulékos” démonokkal:  a nőkkel, az alkohollal, az éjszakázással és az éjszakát követő kiábrándító ürességgel. De most, tíz év után eleinte csak az izgalom, a semmivel nem mérhető bizsergés jön elő, amit a zongora fekete és fehér billentyűiből felszabaduló  hangok és érzelmek jelentenek.

Testében, lelkében újra lüktet a dzsessz, áthatja őt a klub atmoszférája, és rabul ejti a tulajdonosnő, Debbie vibráló, erőteljes személyisége. Simon hétköznapi énjének párja, grafikus felesége azonnal meghallja a tétova telefonhívások mögötti vészjelzést és elindul férjéért, mert tudja, hogy egyedül sohasem fog hazaérni…

A film egyfajta érzékeny tanulmány a férfiakról, a beteljesületlen álmokról, a párkapcsolatokról. Ott feszül az örök kérdés, hogy mennyit is érnek az álmok, mik azok az ésszerű kompromisszumok, amiket érdemes, amiket mindenképpen meg kell kötni. Hol kezdődik a felelősségvállalás, amikor már nemcsak az ÉN, hanem a TE is fontos, ahol ŐK fontosabbak, mint az ÉN. Nincsenek jó válaszok, és főleg nincsenek egyértelmű válaszok. A film is sok nyitott kérdéssel zárul, akár az élet. Ellenben itt végig jó és izgalmas dzsessz szól…

(Szolcsánszky)

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!