A casting alatt szinte az összes ennek megfelelő, korabeli színészt meghallgatták Dr. Jones szerepére. Spielberg a szereplőválogatás első fordulóját – nem kifejezetten rendhagyó módon – a Lucasfilm Ltd. irodaházának egyik konyhájában tartotta. A délelőtti időpontra érkező színészek segítettek a rendezőnek és a producereknek ebédet főzni, vagy süteményt sütni, közben pedig beszélgettek, ismerkedtek. A délutániaknak könnyebb dolguk volt, mivel nekik csupán enni, inni és szórakozni kellett, így nem is csoda, hogy a hír elterjedése után, az időpont egyeztetések során mindenki inkább délutánra szeretett volna kerülni. Akik túljutottak a konyhai megpróbáltatásokon, bekerültek a második fordulóba, ahol már jelenetpróbákon is részt vehettek.

Eleinte Jeff Bridges-t találták a legalkalmasabbnak, de végül őt mégis elvetették. A megmaradt befutók közül az egyik Tom Selleck volt, aki akkor már 10 éve szinte csak sorozatokban szerepelt és szeretett volna már a mozivásznon is tündökölni, a másik pedig Harrison Ford, akit akkor Han Solo-ként ismert a közönség. A Csillagok háborúja – Egy új remény sikere Ford karrierjét sajnos valójában nem sokkal mozdította előrébb. Csupán mellékszerepekre alkalmazták olyan filmekben, mint a Navarone kommandósai újra akcióban (Force 10 From Navarone), az Apokalipszis most (Apocalypse Now), vagy a San Francisco-i kölyök (The Frisco Kid). Egyetlen főszerepét is úgy kapta meg, hogy be kellett ugrania Kris Kristofferson helyére a Hanover Street című második világháborús szerelmi történetbe, mivel elődje az utolsó pillanatban felbontotta szerződését és inkább egy koncertkörút szervezésébe kezdett. A film bukott, Ford-ot pedig Hollywood nem tudta komolyan venni, mert nem láttak a játékában elég fantáziát és önbizalmat. (Persze akkor még nem tudták, hogy az akkor még bemutatásra váró A Birodalom visszavág, és az azt követő frigyláda ezt a megítélést majd gyökeresen meg fogja változtatni.)

A feladat nem volt egyszerű, de Lucas feleségének tanácsára végül Selleck-et választották, mivel ő a megjelenése, külseje, vastag fekete bajsza és széles mosolya miatt inkább hasonlított egy vakmerő kalandorra, mint kisfiúsabb vonásokkal rendelkező színésztársa. Kapcsolatba is léptek az ügynökével, de közben a hír valahogy kiszivárgott, az eddig bizakodó és optimista Ford pedig a hivatalos út helyett az újságokból tudta meg, hogy a következő Spielberg filmben Tom Selleck lesz a főszereplő, ezt pedig nem nézte túl jó szemmel.

Ekkor viszont a sors közbeszólt, mivel a szerződés megkötését hátráltatta, hogy 1979-ben készült el a Magnum (Magnum P.I.) című magánnyomozós sorozat első (pilot) epizódja, melynek folytatását a sikeres tesztvetítések miatt pont 1980 tavaszán rendelte meg a CBS Network a Universal Pictures-től, a következő részek forgatását pedig akkor kezdték volna mikor a frigyládáét is, ezért Selleck nem ért volna rá.

A színész csalódott volt, amiért őt érte a filmtörténelem egyik legnagyobb balszerencséje, és benne volt a ”félsz” is, hogy mindörökre kisstílű televíziós mellékszerepek között fog ragadni, de a Magnumot télen bemutatták, a Hawaii-i akciósorozat pedig rövid időn belül a világ összes országában (köztük hazánkban is) hatalmas sikert aratott és óriási rajongótábort gyűjtött maga köré. A show eredetileg ’87-ben fejeződött volna be a főszereplő halálával, de a rész leadása akkora nézői felháborodást keltett annak idején, hogy a csatorna mégis beleegyezett egy következő, nyolcadik évadba, ahol a hőst feltámasztották, az új, legutolsó finálé pedig napjainkig az ötödik legnézettebb sorozatzáró maradt az USA-ban. A széria vége felé az írók úgymond búcsúajándékképpen ”becsempésztek” egy epizódot a többi közé, melynek Az elveszett tekercs fosztogatói (Legend Of The Lost Art) címet adták, cselekménye szerint pedig Thomas Magnum Indiana Jones babérjaira tör és kincskeresésre indul barátaival. A rész története követte a frigyláda sztoriját és felidézte minden kulcsfontosságú jelenetét, így Selleck végül mégis eljátszhatta rég elvesztett karakterét. A sorozat sikere miatt sikerült kitörnie a nagy vászon irányába is, rövid idő alatt pedig a 80-as évek egyik legnagyobb sztárjává vált és olyan kiemelkedő mozikban szerepelt, mint a Kínai kaland (High Road To China), vagy a Három férfi és egy bébi (3 Men And The Baby), de a 90-es években újra visszatért a televíziózáshoz és a mai napig javarészt ott is maradt. A sors igazi fintora, hogy 1980-ban a Hollywood-i forgatókönyvírók sztrájkot hirdettek, amiért a Magnum és minden más projekt készítését a gyártók kénytelenek voltak szüneteltetni, tehát Selleck mégis ráért volna a brit produkcióban eljátszani Indy-t, ami az amerikai szakszervezetek befolyásától függetlenül nyugodtan foroghatott a tengerentúlon.

Spielberg-éknek ezek után nem volt sok választásuk, így próbálták visszacsalogatni a főszerepre a némileg sértődött Harrison Ford-ot, aki már csak úgy egyezett bele a dologba, ha végül a gázsija mellett 7% részesedést is kap majd a későbbi bevételekből. Hosszú munkaórákat töltöttek a forgatókönyv megbeszélésével és az olvasópróbákkal, melyek során próbáltak minél jobban arra törekedni, hogy Indiana Jones figuráját a közönség a lehető legjobban el tudja majd vonatkoztatni Ford lázadó természetű űrcowboy stílusú Han Solo-jától.

Az előkészületek és a későbbi forgatás során a kezdeti sértődés eltűnt, a munkakapcsolat pedig életre szóló barátsággá alakult. Idővel kiderült, hogy nem feltétlenül a karakterformálás a legkomplikáltabb folyamat, mert Lucas kezdettől fogva egy 3 méter hosszú karikás ostorral képzelte el hősünket, amivel úgy tud utat törni magának az ellenség között, mint Zorro a régi kalandfilmekben. Glenn Randall-nek, a film kaszkadőr-koordinátorának feladata volt Ford megtanítása Indy kedvenc fegyverének használatára, a színész pedig a forgatás kezdetére már egész profin tudta kezelni, bár saját bevallása szerint az első pár hétben jónéhányszor saját magát csapta fejbe, amíg bele nem jött.

Spielberg a forgatókönyv megírásának ideje alatt mindig is barátnőjét, Amy Irving színésznőt képzelte el Marion szerepére, de a casting kezdete előtt elhidegültek egymástól és szakítottak, ezért először Debra Winger-t kérte fel a szerepre, viszont ő nem akarta vállalni. Mivel Ford gázsija és juttatásai már így is túl soknak bizonyultak, mindenképp költségkímélő megoldást kellett találnia, ezért ismeretlen modellek között kezdett keresgélni, de köztük sem talált megfelelőt. Végül véletlenül a Party zóna (Animal House) című filmben figyelt fel az egyik mellékszereplőre, akit Karen Allen, egy fiatal New York-i színpadi színésznő alakított. Frank Marshall-lal karöltve fel is vette vele a kapcsolatot, a lány pedig nagy örömmel fogadta a lehetőséget, bár Marion férfias és kemény természete elég távol állt az övétől, ezért Ford-hoz hasonlóan ő is rengeteg időt töltött a rendező társaságában a forgatókönyv sorait taglalva.

Indy ellenlábasát, a francia Rene Belloq figuráját Jones szöges ellentétének képzelték el. Ha hősünk koszos, borostás és érdes természetű, akkor Belloq legyen egy jólöltözött, kiegyensúlyozott, finom úriember, akit persze önzősége és gátlástalansága miatt a nézők tudnak majd kellőképpen utálni is. A szerepre Giancarlo Giannini volt az ideális jelölt, akivel majdnem el is jutottak a szerződés aláírásáig, de közben váratlanul felkeltette figyelmüket egy színész az 1980-as Death Of A Princess című angol TV-filmben, Paul Freeman játéka pedig annyira meggyőzte őket, hogy az olaszt mégis elutasították, brit kollégája pedig megkapta a munkát.

A szereplőgárda maradékát ezek után már mind a tengerentúlról válogatták össze főleg televíziós színészekből, mondván, hogy ők csak kisebb összeget emésztenek majd fel a költségvetésből. Ronald Lacey játszhatta a sivatagban is éjfeketében járkáló német ügynököt (aki eredetileg a robotkart kapta volna), Marcus Brody, Indy kollégája és egyben mentora pedig Denholm Elliott lett. Sallah, a mindig jókedvű egyiptomi barát szerepét eredetileg Danny DeVito-nak szánták, de ő túl sok pénzt követelt, így lett végül John Rhys-Davies is a stáb tagja.

Az utólag már kacsává váló hír kiszivárgása óta – miszerint Tom Selleck lesz a főszereplő – a produkciót a legszigorúbb titoktartás övezte Hollywood-ban és a tengerentúlon egyaránt, amit egy záradékban csatoltak az összes stábtag szerződéséhez is, ez pedig az alkotóknál azóta a mai napig megszokott eljárás maradt. Harrison Ford-on és Karen Allen-en kívül a színészek nagy többsége is csak a jelenetük felvétele előtti napokban ismerhették meg a pontos szöveget. Az angliai Elstree-ben sem tudtak semmit a kívülállók azon kívül, hogy a Lost Ark Productions (ami a Lucasfilm Ltd. fedőneve volt) forgat valamit ott Lucas és Spielberg vezénylete alatt. Bill Hootkins, a testes texasi színész is csak saját oldalait ismerte a szkriptből, de mivel ő Eaton őrnagyot játszotta, (aki a film elején Indy-t és Brody-t tájékoztatja az egyetemen) valami azért halványan körvonalazódott benne az alaptörténetből, így végül – titoktartás ide, vagy oda – mikor családja megkérdezte miről szól majd az új mozi, rövid mérlegelés után ezt válaszolta: „A Bibliáról…nácikkal”.

Folytatjuk…

susszti

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!