Lawrence Kasdan 1978 augusztusára készült el a forgatókönyv vázlatával, ami Lucas és Spielberg tetszését is elnyerte, így a szkript további boncolgatása közben el kellett kezdeniük foglalkozni a produkció anyagi részével és a kötelező papírmunkával is. Nem akarták megrontani tizenegy éves barátságukat, ezért nem alkalmaztak közvetítőket vagy ügynökségeket, inkább maguk írták meg saját szerződéseiket. Lucas eleinte maga szerette volna szponzorálni a készülő filmet, kizárólag saját független produkciós cégének, a Lucasfilm Ltd.-nek égisze alatt, de végül pénzügyi tanácsadói lebeszélték róla, ezért elküldték a kezdeti forgatókönyvet minden nagyobb filmstúdiónak Hollywoodban olyan kikötésekkel, melyek a filmgyártás történetében eddig egyedülállóak voltak.

Hírnevük és elismertségük ellenére filmtervükkel azonban csupán zárt kapukat döngettek, mivel olyan szerződést szerettek volna kierőszakolni maguknak, ahol a stúdió vállal minden gyártási költséget és financiális kockázatot, az alkotók pedig busás haszonra tesznek szert már az első vetítésekből származó bevételekből és a jövőbeni jogdíjakból is. Lucas 20 millió dollárt kért a filmhez, forgatási időtartamnak pedig mindössze 85 napot szabott meg, ez pedig egy ilyen volumenű projekt elkészítésére már annak idején is kevésnek számított, s mivel Spielberg már előző filmjeinél is mindig túllépte a költségvetést és az időkeretet, a stúdiók főnökei nem is vették komolyan az ajánlatot, sőt többen ezen a naiv és pofátlan tervezeten még meg is sértődtek.

Egyedül a Paramount Pictures volt vevő a filmre, mivel ők voltak azok, akik évekkel ezelőtt elsőnek utasították el a Csillagok háborúja – Egy új remény forgatókönyvét, mert nem tudták elképzelni, hogy egy olyan történet valaha is pénzt hozhat. Érthetően nem akartak még egy hasonló fiaskót elkövetni, ezért belementek mindenbe, amit az alkotópáros eltervezett, de mivel ők is tartottak a bukástól és elismerték a rizikófaktor komolyságát, hatalmas összegű kötbéreket igényeltek a határidők és a költségek túllépésének esetén, valamint egy záradékban feltüntették, hogy siker esetén a stúdió megkapja a forgalmazási jogot az összes lehetséges jövőbeni folytatáshoz azzal a feltétellel, hogy csak Lucas közreműködésével készülhetnek majd el.

1978 decemberében írták alá a szerződést, de a forgatókönyv végső változatát csak ’79 júniusában fejezték be. A megbeszéléseket Lucas titkárnőjének Los Angeles-i házában tartották. Hónapok teltek el, míg kialakították a főhős megfelelő jellemét. Igaz ugyan, hogy egy James Bond szerű karaktert szerettek volna, de azt az ötletet, miszerint a régész szoknyavadász playboy legyen, elvetették. Spielbergben felmerült az is, hogy a főszereplő lehetne alkoholista, de inkább egy tisztességes, erkölcsös, jó kiállású embert akartak megalkotni, aki példát mutathatna a fiatal generáció számára is. Hősünk a keresztnevét Lucas feleségének alaszkai malamut kutyájáról kapta, vezetéknévnek pedig valami tipikus amerikai tucatnevet képzeltek el, amire az első variáció a Smith volt, de végül a Jonesban állapodtak meg. Mindannyian egyetértettek abban, hogy Indiana mellé kell egy segítő jóbarát és egy gyönyörű nő is, akik végigkísérik majd őt kalandozásai során, így született meg Marcus Brody és Marion Ravenwood figurája. A történetet a ’30-as évekbe helyezték, a főellenséget pedig a rettegett náci gépezet képében találták meg, hiszen ki lehetne Indiana Jonesnál alkalmasabb arra, hogy borsot törjön Hitler és csatlósainak orra alá, miközben kutatják a frigyládát a legyőzhetetlen hadsereg létrehozásának reményében. Elsősorban rohanó tempójú, akciódús filmet szerettek volna csinálni, olyat, ami a nézőt a székhez szegezi az első perctől az utolsóig. A Bond-filmekhez hasonlóan már a kezdő képsorokban vakmerő kalandokat és halálos csapdákat akartak felmutatni, ami után a főhős lazán leporolja a ruháját, veszi a kalapját, majd később félelmet nem ismerve szembeszáll a soron következő veszedelemmel.

Közben a produkció alkotói gárdája folyamatosan bővült. Társproducerként csatlakozott hozzájuk Frank Marshall, Howard Kazanjian és Robert Watts, asszisztenseként pedig Kathleen Kennedy. A frigyláda bemutatása után Marshall és Kennedy összeházasodott, s mivel a forgatás alatt hármasban ütőképes csapatot alkottak Spielberg-gel, 1981-ben megalapították saját produkciós cégüket, az Amblin Entertainment-et, ami később olyan legendás filmeket hozott tető alá, mint a Vissza a jövőbe (Back To The Future), vagy a Jurassic Park. Az operatőr Douglas Slocombe lett, vágónak pedig Michael Kahn-t választották, akivel Spielberg korábban is együtt dolgozott, s dolgozik továbbra is mind a mai napig az összes filmjében.

Robert Watts, Harrison Ford, Steven Spielberg, George Lucas, Howard Kazanjian és Frank Marshall ötletelés közben.

Korábbi munkáik során mindannyiuknak voltak rossz tapasztalataik az amerikai filmes szakszervezetekkel és biztonsági protokollokkal, ezért megegyeztek abban, hogy őket kikerülvén a film nagy részét inkább Angliában készítik majd, amire Lucas a London külvárosában lévő Elstree filmstúdiót ajánlotta, melyben annak idején a Csillagok háborúja – Egy új remény is készült. Ez költségkímélő megoldás is volt egyben, mivel a brit kormány jelentős adókedvezményt adott a producereknek, az angol színészek és technikusok pedig jóval kevesebbért dolgoztak, mint amerikai kollégáik. A látványtervező Norman Reynolds és az egyik társproducer, Robert Watts feladata volt a további, egzotikusabb helyszínek felkutatása, melyeket végül pár hónap keresgélés után végül Franciaországban, Tunéziában és Hawaiin találtak meg. A keresgélés ’79 novemberétől 1980 tavaszáig tartott.

Eközben mutatták be Spielberg előző rendezését, a már említett Meztelenek és bolondok című eposzt, amely azonnali bukásnak bizonyult, s mivel szakmai körökben ismertek voltak a film komplikált és nehézkes forgatási körülményei, a határidők tolódása és a költségvetés megnyúlása is, a Paramount Pictures fejesei egyre jobban kezdtek aggódni amiatt, hogy olyan valakire bíztak egy ekkora befektetést, akiről folyamatosan negatív híreket kapnak. Ennek hatására döntötte el Spielberg, hogy még szorosabbra húzza a gyeplőt és a 85 forgatási napot 73-ra, a 20 milliós kasszát pedig 18-ra csökkentette. Természetesen ezek a döntések azzal is jártak, hogy néhány oldalt ki kellett tépniük a forgatókönyvből, ezért csupán látványterveken maradtak fenn azok a jelenetek, ahol Indy Shanghai utcáin menekül a nácik elől, vagy éppen egy barlangrendszerben titkos támaszpontra és kísérleti fegyverarzenálra bukkan, sőt az egyik negatív karakter golyószóróval ékesített robotkarjáról is kénytelenek voltak lemondani. Ezután az alkotók következő feladata nem kisebb dolog volt, mint megtalálni azt a színészt, kinek fejére a csibészes mosolyú kalandor kalapja tökéletesen ráillik.

Folytatjuk…

susszti

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!