– avagy az elveszett frigyláda fosztogatói a végzet templomában keresik az utolsó keresztes lovagot…
Réges-régen, egy messzi-messzi Hawaii-i tengerparton két harmincas éveiben járó jóbarát homokvárépítésbe kezdett. 1977 májusa volt, de ekkor még egyikőjük sem tudta, hogy az eljövendő évtizedek során a filmtörténelem legmeghatározóbb alakjai közé fognak kerülni.
A fiatalabb, s folyton baseball-sapkát viselő Steven
Spielberg már kezdett befutni Hollywoodban, mivel az 1975-ös Cápa (Jaws) c.
filmjének világsikere meghozta számára az anyagi és szakmai elismerést. Következő
munkája, a Harmadik típusú találkozások (Close Encounters Of The Third Kind)
utómunkálatai során azonban kezdett összeroppanni a végeláthatatlan képi és
hangi effektáradat elkészítésének súlya alatt. Kezdte elveszíteni türelmét és
ítélőképességét, meggondolatlan döntéseket hozott, a filmet forgalmazó Columbia
Pictures pedig kezdett aggódni a novemberre kitűzött premier miatt, ezért
kényszerszabadságra küldte a rendezőt.
A lehetőséget kihasználva így csatlakozhatott három évvel idősebb barátjához, George Lucashoz, aki Spielberg lezser öltözködési szokásaihoz képest a kifinomultabb stílust részesítette előnyben, s még a strandon is inget, kesztyűt és kalapot viselt. A Halálcsillag és a fénykard feltalálója a Csillagok háborúja – Egy új remény (Star Wars: Episode IV – A New Hope) bemutatója elől bujdosott el a kontinensről, mivel az akkori kritikusok és szaklapok botor módon már a premier előtt lehordták és a pokolba kívánták az űroperát, Lucas pedig nem szeretett volna a médiával szemtől szembe kerülni filmjének tényleges bukása esetén. Hawaiion azonban nemzetközi sikert és elképesztően magas nézőszámokat sodortak partra a hullámok, így az elismerésben és az örömben lubickolva ott helyben eldöntötte, hogy nem rendez többet és nyugdíjba vonul, életének hátralévő részét pedig filmötletekkel, technikai újításokkal és produceri feladatokkal foglalatoskodva akarja majd eltölteni, ezt a döntését pedig 1999-ig, a Star Wars I - Baljós árnyak (Star Wars: Episode I – The Phantom menace) elkészítéséig be is tartotta.
Így jutottak el tehát mindketten erre a paradicsomi
helyre, ahol próbáltak a jövőbe tekinteni, s különböző filmtervekről ötletelgetni.
Spielberg felvetette, hogy drámai alkotásai után már szeretne végre inkább egy
könnyedebb, lazább és humorosabb kalandfilmet is készíteni, ezért odautazása
előtt még tett egy utolsó próbát a United Artist filmstúdiónál amiatt, hogy
elfoglalhassa a soron következő James Bond film rendezői székét, de sajnos annak
idején a producerek még töretlenül ragaszkodtak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy
csupán brit földön született filmrendező töltheti be ezt a posztot. Lucas
azonban lelkesedni kezdett a kaland szó hallatán és inkább másra terelte a szót,
mivel már a 70-es évek eleje óta dédelgetett magában egy történetet, melynek
középpontjában a szövetség ládájának felkutatása áll. A témát egy író-rendező
barátja, Philip Kaufman ajánlotta, aki az általános iskolai fogorvosa révén
ismerte azt, s gyerekkora óta képtelen volt kiverni a fejéből. A film főhősét
gondolatban egy csibészes mosolyú borostás különc kalandor képére formálták,
aki akkora szoknyapecér, mint a 007-es ügynök és úgy bánik a fegyverrel, mint
John Wayne. Spielberg-nek tetszett az ötlet, de még előtte állt a Harmadik
típusú találkozások befejezése, utána pedig még szerződése volt a Meztelenek és
bolondok (1941) című, kissé abszurd hangvételű háborús szatíra leforgatására John
Belushi-val a főszerepben, ezért egyelőre félretették a frigyláda projektjét. Ez
az 1979-ben bemutatott, a Pearl Harbor-i támadás után játszódó groteszk
vígjáték hatalmas bukásnak bizonyult kritikai, nézettségi és bevételi
szempontból is, s végül Spielberg életművének első szégyenfoltjává vált, saját
bevallása szerint is.
Karrierje emiatt meg is rekedhetett volna, de ’78-ban
bölcsen döntött és inkább kedvenc régészünk első kalandjának előkészítésével
kezdett el foglalkozni a Harmadik típusú találkozások kis költségvetésű
folytatása, vagy egy szintén tervbe vett Continental Divide munkacímet viselő komédia
helyett. Ő került a rendezői székbe, mivel Kaufman nem vállalta, Lucas pedig
már nyugdíjas éveit töltötte. Fajsúlyos tényező volt számukra a forgatókönyvíró
kiválasztása, akit meg is találtak az előbb említett vígjáték írójában,
Lawrence Kasdan-ben, akire a Star Wars filmek atyja nem csupán Indiana Jones-t,
hanem végül A Birodalom visszavág (Star Wars: Episode V – The Empire Strikes
Back) szkriptjét is rábízta. Nem maradt más hátra, minthogy ők négyen
összeüljenek, s ostorcsapásokkal és elveszett kincsekkel filmtörténelmet csináljanak.
Folytatjuk…
Sch.Ákos