Ez az a hely, ahol mindenkinél előjön az a bizonyos zabszem-effektus. Mégis elmegyünk, mert bár az összes porcikánk tiltakozik ellene, józanabbik énünk tudja, hogy muszáj menni... Hiszen fogainkra egy életen át szükség lenne, pedig nagy részüket már hamarabb is elveszítjük. Szerencsére megtartásukra, pótlásukra manapság már több módszer is kínálkozik. Erről beszélgettünk dr. Renner Ferenccel, aki dr. med. és dr. med. dent. is, azaz általános orvos, fogszakorvos és szájsebész szakorvos is...
A doktor szerencsés alkat, mert gyermekkorában az őt ért fogászati traumák nem törték meg hitét és elszántságát sem. Igaz, hogy akkoriban konflishajtó akart lenni, majd építésznek készült, de végül a fogorvoslásnál kötött ki. Ahogy mondja, arra vágyott, hogy emberekkel foglakozhasson, de arra nem gondolt, hogy az efféle gondoskodásért a páciensek részéről néha mérsékelt elismerésre számíthat.
Hiába a beteg részéről a legnagyobb elszántság, a nagyobb és hosszan tartó beavatkozások néha még a legbátrabbaknak is a kedvét szegik. Pedig minél gyakrabban keressük fel fogorvosunkat, annál hamarabb veszi észre a gondokat, és annál kisebb beavatkozással megúszhatjuk a találkozást. A doktor azért még hisz abban, hogy jót tesz az emberekkel, különben nem tömne, fúrna, csiszolna, és foglalkozna műgyökér-beültetéssel reggeltől estig...

Tiara Magazin: Tapasztalatai szerint, úgy vigyázunk fogainkra, ahogy kéne?
Dr. Renner Ferenc:
Nagyon csekély ama honfitársak százalékos aránya, akik rendszeresen járnak
fogorvoshoz. A többség pánikszerűen,
erősen alkalmi jelleggel keresi fel a
fogászati rendelőket, amikor már tényleg halaszthatatlan a találkozás, és elég
nagy a baj, gyakran visszafordíthatatlan. Esetenként ilyenkor kezdetét veszi egy hosszadalmas, néha
kellemetlenségekkel járó kezelés, és persze, a beteg közben arra gondol, hogy
csak egyszer legyen ennek vége... Így legközelebb is az utolsó pillanat után
keres fel, és csodálkozik, hogy mennyibe kerül a kezelés, és esetleg ismét kellemetlen.
Pedig, ha félévente meglátogatnák fogorvosukat, lehetőleg mindig ugyanazt, akkor
a bajok többsége megelőzhető lenne, illetve felkészülhetnének a páciensek, hogy
mondjuk, két év múlva egy nagyobb beavatkozás várható, ami ennyibe és ennyibe
fog kerülni. Készülni lehetne lelkileg és anyagilag is. A fogorvosválasztás
felelősségteljes dolog: páciens és az orvos között akkor lesz jó az együttműködés,
ha kialakul a kölcsönös bizalom. Ha ez nem jön létre egy-két találkozás után,
akkor érdemes másik doktort keresni...
T. M.: A bizalom valóban fontos, de az biztos, hogy nem olcsó mulatság a fogászati kezelés...
Dr. Renner: A fogászat mindig is költséges egészségügyi beavatkozás volt. Évtizedeken át ingyen vagy igen kedvezményesen zajlottak a kezelések, pótlások, tömések – pontosabban állami finanszírozásban. Persze, hogy nehéz megszokni, hogy „az egészség drága kincs” minden értelemben. Jó hír, hogy – ha valaki rendszeresen jár fogorvosához – a nagyobb fogászati beavatkozások előre tervezhetők. Így lehetséges egyfajta előtakarékosság is. Sajnos, néhányan úgy gondolják, hogy a fogorvosok (!) csak a pénzre hajtanak, és lehetne ennél sokkal olcsóbb is a kezelés, persze, közben elvárják a csúcstechnológiát és a világszínvonalat egy rendelőben. Természetesen ebben a szakmában is akadnak kalandorok, mint az élet számos területén, de a többség tisztességgel azon fáradozik, hogy megmentse a hozzá forduló betegek fogát. Sőt, ma már az is lehetséges, hogy az elvesztett fogak helyére – a meglévő fogak érintése nélkül – „új fogat” helyezzünk be.

T. M.: Ahogy hallani, nagy divat a műgyökér-beültetés. Ez ugye, fogorvosi sikertörténet, hiszen mindenki örül, ha elveszett foga helyett egy új fogat kap...
Dr. Renner: A fogászati implantátum beültetése valóban olyan fogászati beavatkozás, amely révén úgy kerül a fogpótlás a szájba, hogy az egészséges fogakhoz hozzá sem kell nyúlni. A kezelés általában több hónapot vesz igénybe, de a végén fogorvos és a páciens egyaránt elégedett. Azért mondom, hogy általában, mert egyes cégek kínálatában már létezik egy „rövidített” eljárás is, amely például egy óra alatt ígér új, implantátumokon nyugvó fogakat – de ez azért nem mindig ilyen egyszerű. Természetesen a betegek részéről nagy az igény, erős a nyomás a rövid és eredményes beavatkozások iránt. Több kollégámmal együtt úgy látom, hogy ennek a módszernek még lehetnek buktatói. Egyelőre maradok a 3-6 hónapig tartó eljárásnál.

T. M.: Akkor kezdjük az elején: hogyan is kezdődött a műgyökér-beültetés?
Dr. Renner:
Implantációval már az etruszkok, majd az egyiptomiak is próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel; mondjuk, kiszedték egy rabszolga fogát, és azt kalapálták be
az üres foghelyre, vagy állati eredetű fogat drótoztak oda, szóval, számtalan
ötlet és próbálkozás volt az évezredek során. Az újkori implantálás „atyja” Per-Ingvar Brånemark. A svéd tudós és
ortopéd orvos az 1950-es évek elején rájött, hogy a titán képes az emberi csontszövettel
egy rendkívül erős kapcsolatot kialakítani, abba mintegy „beépülni”.
Így a titánból készült implantátumok, az állcsontba beültetve, biztos alapot
képeznek a rájuk épített új fogak számára. 1965-ben kezelte prof. Brånemark az
első beteget, akinek e módszerrel készült körhídja évtizedekig működött. Azóta már
nagyon sok ember nyerte vissza ily módon fogait, a rágás örömét. A
z 1979-ben lefektetett alapelvekhez igazodik a szakma a
mai napig.
A beültetéssel foglalkozók többsége körszimmetrikusnak nevezett implantátumokat használ, amelyek keresztmetszete kör, van rajta egy csavarmenet, amelyik szaknyelven önmetsző vagy nem önmetsző. Az orvos fúr egy lyukat a páciens álkapcsába, behelyezi az implantátumot, összevarrja az ínyt, és együtt szorítanak azért, hogy a „műgyökér” gyökeret verjen.
A nemzetközi statisztika azt mutatja, hogy a siker 95 százalék feletti, a maradék öt százalékban néha előfordulnak olyan esetek, amikor maximális gondosság és teljes körű figyelem mellett sem gyógyul be egy implantátum. A gyógyulási idő (3-6 hónap) leteltével az implantátum felett kis lyukat ejtünk az ínyen, kitekerjük a gyógyulási csavart, és ha minden rendben van, rövidesen rákerül a műcsonk (ez helyettesíti a lecsiszolt fogat), erre pedig a korona. Nagyon-nagyon leegyszerűsítve, ennyi az implantátumra készülő fogpótlás menete. A legfontosabb tudnivaló, hogy az implantátum beültetéséhez elegendő mennyiségű csontszövet kell. Persze, bizonyos fokig a csont is pótolható, de az egy hosszabb történet...
T. M.: Igényel a majdan elkészült fog valami extra gondoskodást?
Dr. Renner : Azt mondanám inkább, hogy minimális odafigyelésre van szükség. Félévente egyébként is esedékes a fogorvosi találka, ezt fokozottan ajánlott betartani a beültetett műgyökerek esetén. Ilyenkor a szokásos szájhigiénés kezelés során szemrevételezzük a saját fogak mellett az implantátumokat is, szükség esetén röntgenfelvételen is kontrolláljuk. Puha fogkefe, apró „szemcséktől” mentes fogkrém elégséges a mindennapi ápoláshoz, a szájzuhanyt nem ajánljuk az implantátumok mellett. Fontos, hogy minden implantátum körüli apró jelre figyeljünk oda, bármilyen rendellenesség esetén azonnal keressük fel orvosunkat, mert az időben észlelt baj jó százalékkal visszafordítható. Mindenképpen tegyünk így, ha nem akarjuk elveszteni nehezen szerzett új fogainkat!
T. M.: Honnan tudjuk, hogy melyik implantátumfajtát válasszuk, és ki az, aki igazán jól végzi a dolgát? Hiszen mindkettőből bőséges már az itthoni kínálat.
Dr. Renner: Mint említettem, a (fog)orvosválasztás bizalmi kérdés. Ez talán fokozottan érvényes egy implantológus kiválasztására. Maga az implantátum kiválasztása az orvossal közösen történik. Itt a páciens adottságait, elképzelését és lehetőségeit figyelembe véve választják ki együtt a lehető legjobbat.

Az orvosok többsége általában többféle implantátumot használ. Hogy melyiket, az számtalan dologtól függ, például :milyen erőszakos az ügynök és a cég marketingje – de tréfát félretéve, milyen megoldásokat kínál egy cég, minél többféle esetet meg lehessen oldani az adott rendszerrel, milyen erős a szakmai háttér, a szolgáltatások, mennyire megbízható a kereskedelmi hálózat... E tényezőket összevetve, már nem olyan nehéz azt az egy-két céget kiválasztani.
Az orvosválasztásra visszatérve, a mi rendelőnk is fent van az interneten, hirdetünk is itt-ott, de azt látom, hogy a szájhagyomány a legjobb marketing: amikor egyik elégedett páciens küldi hozzánk rokonát, barátját, ismerősét vagy kollégáját. Az első konzultáció éppen ezért ingyenes: megvizsgálom a hozzám érkezőt, elmondom a diagnózist, az általam javasolt kezeléseket, ennek várható árát, és akkor dönthet a székben ülő, hogy elfogadja a véleményemet, felvállalja a kezeléseket, és hogy belefér-e a lehetőségeibe.
T. M.: Mi az implantátumok várható élettartama?
Dr. Renner: Azt szoktam mondani, hogy – a fogpótlásokhoz hasonlóan – ha egy implantátum tíz évig megfelelően „szolgálja gazdáját” – elégedettek lehetünk. Azonban arra törekszünk – és erre jó esély is van –, hogy az implantátumok egész életre szóló megoldást nyújtsanak. Az ember egy élő biológiai rendszer, és van benne számos kiszámíthatatlan tényező, amitől függ a műgyökér sikeressége. Az életmód, az általános állapot, a táplálkozás, a dohányzás – sok minden befolyásolhatja, hogy az implantátum meddig marad a helyén.

T. M.: Hol tart, hova tart, dr. Renner, dr. med. és dr. med. dent.?
Dr. Renner: Van egy jól felszerelt rendelőm, ahol gyakorlatilag minden fogászati, ambuláns szájsebészeti beavatkozás megoldható, emellett ragyogó kilátás nyílik a Dunára, a Gellért-hegyre. Napjainkra sikerült felépítenem egy elég stabil betegkört, követem a szakma fejlődését, és sok energiát fordítok arra, hogy ebben „naprakész” legyek. Egyelőre az foglalkoztat, hogy itt és most a legjobbat nyújtsam a pácienseknek, és valamikor a közeljövőben talán a családalapításra is sor kerülhet.
(Kép és szöveg: Szolcsánszky Szilvia)