Most pedig  a mozikban játsszák a Chanel ifjúságát bemutató filmet Audrey Tautou főszereplésével, s talán nem meglepő, hogy a rendező is nő: Anne Fontaine. (A filmről itt   olvashatsz.)

Ide nekem az oroszlánt!

Coco Chanel 1883. augusztus 19-én született, az oroszlán jegyében, Saumurban, Gabrielle Bonheur Chasnel néven, de a figyelmetlen hivatalnok kihagyta nevéből az s betűt, így lett a „keresztapja” a XX. század kiemelkedő divatszemélyiségének.

A gyermek Coco életrajza elég hiányos: az egyik variáció szerint, a kislány már hatévesen árva lett – bár lehet, hogy csak tizenkét évesen történt –, és néhány évig árvaházban élt. Majd  két nénikéje vette magához a leánykát. Itt megtanulta, hogy egy jól nevelt lány hogyan eszik késsel és villával, miként köszön, hogy forog a  világban. Ráadásul varrni is megtanult, és a két hölgytől kapta a Coco (Állatka) nevet. 

Tizennyolc évesen nekiindult a nagybetűs életnek: 1905-től három éven át Coco művésznéven sanzonénekesnő volt Vichyben, és igazi  énekesnői karrierről ábrándozott, de közben táncolgatott is. Tevékenysége valószínűleg figyelemre méltó volt, mert kiadásait mindvégig rajongó férfiak fedezték.

Vichyből  Chanel Párizsba költözött. Ott találkozott a jóképű, gazdag Beau Capellel, aki fiatalon halt meg, és akit élete nagy szerelmének tekintett. A csinos úriember  segített abban, hogy a Rue Cambon 21. szám alatt kalapboltot nyisson, amely igen hamar  felkapott hellyé vált. Először  csak kalapokat kínált, később pedig pulóverekkel, szoknyákkal is bővítette a kínálatot. 1916-ban divatszalont nyitott Biarritzban, amely 1920-ban Párizsba a Rue Cambonra, a Chanel Divatház mai helyére költözött.

El a fűzőkkel!

Coco híres mondását, miszerint „Az igazi elegancia feltétele az akadálytalan mozgás lehetősége”, a gyakorlatban is maradéktalanul megvalósította: a mozgás szabadságával lelki szabadságot is kínált a nőknek. Chanel a jelenben élt és kényelmes viseletre vágyott, ami az első világháború utáni időszakban egyáltalán nem volt magától értetődő: a nőket vagy „dísztárgyként” tartották, vagy  „használták” őket.

A kis francia hölgy egy új nőtípus alapjait rakta le: szabad és öntudatos dolgozó nő, aki ruházatában is kényelemre törekszik. A kényelmetlen, merev fűzős viselet helyett egyszerű és praktikus ruhadarabokat kínált a frissen hivatali munkába állt női társadalomnak.

Azt is vallotta, hogy az a divat, amelyik nem terjed el, nem is divat, ezért elsőként dolgozott a konfekcióiparnak a párizsi haute couture tervezői közül.

Chanel nemcsak kiváló tervező, de zseniális üzletasszony is volt: a cég bevételeinek java részét a tömegek által elérhető és megfizethető kozmetikai termékekből és kiegészítőkből produkálja, míg haute couture darabjai a forgalomnak mindössze hat százalékát jelentik.

Az a bizonyos kis fekete

A máig a nevét viselő kosztüm, a Chanel természetesen az ő „találmánya”: tweedszövetből készült, aranygombos, doboz formájú kabátka, egyenes szabású szoknyával. A ma oly divatos bizsuk térhódítása szintén Coco  érdeme. A hagyományos Chanel-kosztüm elmaradhatatlan kiegészítői voltak az aranygombok és a kosztümhöz viselhető aranyláncok, gyöngyök.

A „tetőtől talpig harmónia”  része a steppelt, lánc-fülű, vállon hordható kézitáska és a középmagas sarkú cipő sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel.

Chanel fejéből pattant ki  a „little black dress”, azaz a „kis fekete ruha”, amely minden alkalomra tökéletes eleganciát kölcsönöz viselőjének. De ő hozta divatba az ingruhát, az estélyi stólát és a rövid női frizurát is, merthogy ő vágatta le először modelljei és a saját haját is. A francia hölgy, nem törődve a tradíciókkal, kardigánt és pulóvert adott a nőkre, sőt, nem átallotta a nadrágot is beemelni a dolgozó nő ruhatárába.  A divattervezőnő nem félt az addig kizárólag alsóruházat céljára használt dzsörzé anyagot felsőruházati textilként használni. Rakott szoknya és baszk sapka, ballonkabát, pulóver és kardigán, hosszúnadrág és divatékszer – mind ő adta a ruhatárunknak.

Szabadon szállva

Coco Chanel korszakos jelentőséggel bírt a világ divatiparában. Megvetette egy új, egyszerűbb, sportosabb, klasszikus kiegyensúlyozottságra törekvő divat alapjait, miközben az egész konfekcióipart forradalmi változásokra ösztönözte.

Egy egész divatstílust épített a korábban megvetett dzsörzére és tweedszövetre.

Olyan ruhákat álmodott meg, amelyeket „egy nő felvehet reggel, amikor elindul ügyes-bajos dolgait intézni, amelyben délután beülhet a barátnőivel valahova teázni, és amelyben este akár színházba is mehet...”

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Coco kisasszony esetében is igaz eme régi bölcsesség, hiszen mögötte ott álltak a férfiak, akik pénzzel is támogatták, de gyakran inspirációt is adtak egy-egy új „találmány” kifejlesztéséhez.; Dimitrijnek, II. Miklós cár unokaöccsének a bizánci ikonokra emlékeztető bizsukat, a korán elhunyt Arthur „Boy” Capelnek, illetve Westminster hercegének a tweedszövetek felfedezését és az angolos eleganciát, az 1939-ben szívrohamban elhunyt Paul Iribe-nek a gyémánttal ékesített Chanel-ékszereket köszönhette.

Chanel a harmincas évek derekán ér fel a csúcsra: neve ekkorra már egyet jelent a  párizsi eleganciával, de hatása világszerte fellelhető. Vitathatatlan zsenialitása mellett igazi híresség is volt: életét titkokkal  fűszerezte, évekig lakott a patinás Ritz Szállóban. A legenda szerint három lakosztályt bérelt egyszerre: az egyikben aludt, a másikban a vendégeit fogadta, a harmadikban pedig tisztálkodott.

1939-ben elhatározta, hogy visszavonul. Ahogy visszaemlékezéseiben mondta:  „Azt hittem – hogy a női divatnak egyszer s mindenkorra befellegzett”... A II. világháborúban ápolónőként szolgált, majd 1945-ben – egy náci tiszttel folytatott szerelmi kapcsolata miatt – Svájcba emigrált. Csak 1954-ben tért vissza Franciaországba egy új kollekcióval. Az újrakezdéshez  bizonyára nagy lökést adott Christian Dior 1947-es sikere: a Dior-féle New-Look, a bokáig érő, bő szoknya, a darázsderék, a frufru szöges ellentéte mindannak, amit nem is olyan régen képviselt. Az új divatot ismét a férfiak – diorok, balenciagák és balmainek diktálják...

Chanel kisasszony egy új kosztümtervet mutatott be, gallér nélküli, szegéllyel díszített, kötött kosztümkabátot, térdig érő, szűk szoknyával. Az általa megálmodott kiskosztümök utánzatai hamarosan  megjelentek a párizsi utcákon. Kevesebb mint egy év alatt visszaszerezte valamikori pozícióit. Bélés nélküli, puhán omló zakók, csodálatos karkivágások, selyemblúzok, különleges bizsuk, zsebbel ellátott szoknyák, vállra vethető, „kipárnázott” táskák – megannyi eredeti ötletet vetett be, amelyet nők százai, ezrei éreztek magukénak.

Chanel N°5

A máig a  világ leghíresebb parfümjének születését legendák övezik. Állítólag Chanel szerencseszáma volt az ötös, de azt is mondják, hogy az ötödik illatminta tetszett neki legjobban.  Egy bizonyos Coco Chanel volt az első, aki egy divatház presztízsét összekapcsolta egy nagy parfümével.
Chanel a húszas évek legelején, a Côte d'Azurön  ismerkedett meg Ernest Beaux-val, aki az orosz cárnak volt az udvari parfümkésztője. Rögtön meg is bízta „a nő illatának” kidolgozásával. 1921-ben született meg a  Chanel N°5.

A legendás parfümöt évekig Catherine Deneuve, majd az ugyancsak gyönyörű és legendás színésznő, Carole Bouquet reklámozta. De egyikük sem tett annyit a Chanel N°5 népszerűségéért, mint Marilyn Monroe, aki – amikor az újságírók egy alkalommal megkérdezték tőle, hogy miben alszik – csak ennyit mondott: Chanel N°5-ben... A Chanel mai arca pedig a finom és hűvös színésznő: Nicole Kidman.

Sztárok öltöztetője

A Rotschildok és a Rockefellerek mellett híres színésznők hercegnők viselték a Chanel által megálmodott modelleket.  Ügyfele volt Grace Kelly, a filmsztárból lett monacói hercegné, Fabiola belga királynő, Marlene Dietrich, a Kék Angyal és több nagyszerű film sztárja, Ingrid Bergman, a Casablanca felejthetetlen női főszereplője.  A Time magazinnak a száz legnagyobb hatású személyiségét összegző százas listájára egyetlenként került fel a divat világából.

Soha nem ment férjhez, bár csupa gazdag és híres hódolója volt.  Szeretői értékes ajándékokkal halmozták el, de Coco ettől sem hatódott meg: a műtárgyakat lemásolta és jó pénzért eladta őket. Az öntudatos nő, a párizsi társasági és művészeti élet ismert alakja a westminsteri herceg házassági ajánlatát is elutasította, mondván: hercegné sok van, de Coco Chanel csak egy. A Kisasszony, ahogy munkatársai szólították, 1971-ben a legendás Ritz Hotelben hajtotta örök álomra fejét.

Divatháza ma is működik, tervezője Karl Lagerfeld.

(Összeállította: Szolcsánszky Szilvia)

6 hozzászólás

1. idézem 2009.09.24. 18:38
   • Anna
   Ő találta fel a francia kiskosztümöt???
   léccciii segítsetek!!!!!
2. idézem 2009.09.25. 06:26
   • Gyöngyös
   Sztem igen, de Szilvi biztos tudja!
3. idézem 2009.09.25. 07:08
   • szy
   Nem hiszitek el, de a chanell kosztüm az ő újítása.; a kis gallér nélküli kabátka arany gombokkal, térdig egyenes kis szoknyával
4. idézem 2009.09.26. 09:46
   • Anna
   Nagyon köszi:)
   =)
5. idézem 2010.05.18. 18:49
   • semmi:kék
   azért nem pont így volt..Coco szívesen férjhez ment volna és szült volna gyereket a hercegnek (ekkor 42 éves volt) de végül a herceg családja, egy ifjú angol kékvérű nőt nézett ki számára. Erre fel a barátai azzal vigasztalták, hogy hercegkisasszony van sok, de Coco csak egy..
   Princessin sind mehr, Coco nur ein
6. idézem 2010.05.19. 10:54
   • Dívamba
   Kár, hogy nem 60 évesen jutott eszébe, hogy szüljön! Azért ma sem tipikus az első gyerek 42 éves korban egy nőnél, hát még az ő idejében....