Benes Anita neve jól cseng itthon, tervező és szalonja van, meg három gyereke. Így aztán az unalom egy percig sem fenyegeti. Anya és alkotó nő, mint jó néhányan itthon és határon túl, aki itt is, ott is meg akar felelni. Egy nagy logisztikai feladat az élete, hogy megtalálja a munka és a család között azt az egyensúlyt, ami neki, nekik és vendégeinek is jó. Nem könnyű, de egyelőre működik. Főleg az esküvőre készülődők – menyasszonyok, vőlegények, a násznép – és a bálozók körében népszerű a Daalarna Szalon és annak vezetője, Benes Anita.

Lépésről lépésre

Ez a sikertörténet azonban mégis a gyerekkorban kezdődött. A soproni kislány feltűnően jól rajzolt, ezért a szülők vettek egy nagy levegőt, és az egyszeri lány Pécsett találta magát, egy művészeti gimnáziumban. Jó helyre került, jó időben, egy olyan középiskolába, ahol a fiatal, lelkes tanárcsapat mindent bevetett, hogy felszínre hozza a tanítványok kreativitását.

A textillel is itt találkozott először, és már 15 évesen egy országos ruhatervezői verseny döntősei közé jutott. Így már egyenes út vezetett az Iparművészeti Főiskola ruhatervezői szakára, ahol a szakma megismerése mellett újabb sikeres  pályázatok  egészen Párizsig repítették a tervező aspiránst. Talán mondani sem kell, hogy mit jelent a divat egyik fővárosában belekóstolni a mesterségbe.

Benes Anita még a főiskolás évek alatt csatlakozott az OKKER Stúdióhoz, majd öt másik friss diplomás lánnyal megalakították az Orlandót, ahol konfekció-„szekció" és méretes szalon egyaránt működött. Egy baráti társaság üzlettársi kapcsolattá alakult. Anita a méretes szalon vezetése mellett részt vett a kollekció kialakításában is. 

Az Orlandóban megtapasztalták a csapatban tervezés előnyeit és hátrányait egyaránt. Jó az együtt gondolkodás, de a kompromisszumok megölik a kreativitást. „Minden olyan plusztól, ami én voltam, megfosztottuk a ruhát, és úgy éreztem, hogy kis unalmas semmik keletkeztek. Azóta inkább felvállalom annak a kockázatát, hogy nem mindenkinek tetszik, amit textilbe álmodom, de így olyan ruhák születnek, amiket vállalok, amiket szeretek, és persze, rajtam kívül még sokan szeretik. Ott vannak a modellekben a színek, a merészebb vonalak, formai megoldások. Most is csapatban dolgozom, de itt az én ízlésem, az én elképzeléseim az iránymutatóak, és ehhez alkalmazkodnak a többiek” – mondta Benes Anita.

Az Orlando után megszületett a Daalarna, ami egy svéd tájegységről kapta a nevét. Anita szerint, azt ki kell érdemelni, hogy saját nevünk fogalommá válhasson. Első lépésként egy nagyon jól működő,  nagyon egyszerű, nagyon klasszikus méretes szabóság kialakítása volt a cél, ahol olyan szép ruhák születnek, amit szívesen viselnek. A tervező  természetesen figyeli az aktuális trendeket, de legalább ennyire fontosnak tartja a jó szabást, a szép vasalást, a jó formát, a finom kézimunkát, a különleges, kis míves dolgokat.   A Daalarna jól csengő neve mellett   kifejezi a letisztult dizájnt, amivel ezen a tájon a tárgyakat létrehozzák, kezelik.

Az idén  fehérben

A Daalarna életében az év a báli szezonnal indul, majd az ősz derekáig tart az esküvők időszaka. Ezt követi egy rövid szusszanás, feltöltődés, ismerkedés az új anyagokkal, szabásvonalakkal, és kezdődik elölről az egész. A báli szezon kicsit zűrösebb, mert ott mindenki siet és türelmetlen, de a menyasszonyok nem sajnálják az időt, hogy életük nagy napjára a tervezővel együtt válasszák ki a legmegfelelőbb fazont. A mai lányok vagy a nagyon letisztult, egyszerű, vagy az igen nagyszabású, „királylányos” modellekben szeretik kimondani a boldogító igent. A trendekkel ellentétben Anita és az őt felkereső párok még hisznek a holtomiglan-holtodiglanban, és éppen emiatt tartják fontosnak, hogy az eseménnyel együtt a ruha is felejthetetlen élmény legyen. Idén az ártatlanság színe, a fehér áll Benes Anita kollekciójának középpontjában, persze,  megbolondítva csipkével, tüllel, valami színnel, mindezt nemes anyagból. 

A divat hirdetése

2006-ban, a mindenféle szakmai ellentéteket félretéve, megalakult az Első Magyar Divattervezők Szövetsége. A szakma ismert képviselői által alakított társaság célja, hogy a magyar divat elsősorban itthon, majdan külföldön elfoglalja az őt megillető helyet, hogy sikk legyen magyar tervező által készített öltözéket hordani, akár magyar zöldséget, húst vagy tejet venni. És pont azért, mert szép, kreatív és munkát ad sok-sok embernek.

A szervezet törekszik a közízlés formálására, a felnövekvő kreatív elmék segítésére, támogatására és a megfelelő gyártási háttér – szövet-, bőr-, szőrmeipar, a kiegészítők, az ékszer, a cipő, a táska, a kalap stb. – feltámasztására és felvirágoztatására is. A szövetség tagjaként Benes Anita így saját kreációin kívül, közös fellépéseken is népszerűsíti a hazai tervezők alkotói ötletgazdagságát, létjogosultságát. Remélem, hosszú lesz éltem és megélhetem, hogy törekvéseik valóra váljanak, és a kreativitást, a szellem ötleteit értékén mérjék...

(Szolcsánszky Szilvia- fotó. daalarna)

1 hozzászólás

1. idézem 2009.03.20. 07:55
   • báli ruha rajongó
   Hát igen!
   16 éves korom óta gyűjtöm az esküvői magazinokat. Egyszer csak felfedeztem bennük egy új márkát, a daalarna. Kerestem, kutattam utána, hogy milyen külföldi cég is lehet ez, és megdöbbenésemre magyar ruhatervezőről volt szó.
   Azóta rajongok ezekért a ruhákért, mert gyönyörűek, egyediek, és rád készülnek, és biztos, hogy nem másik menyasszony hordta előtted azt a ruhát.
   Kedves Benes Anita, minden elismerésem az öné! Csak így tovább!