Sümegi József nem tesz különbséget a két borfesztivál között, mondván: a közönség mindegyiken egyformán igényes, legyen az akár szegedi, vagy debreceni. A kétlaki, a hajós-bajai borvidéken és Budafokon is otthonosan mozgó borász bármelyik nagy boros eseményen vesz részt, minőségi vagy különleges borokat, például jégborokat állít ki. Mint mondta, az utóbbi a hajós-bajaiak – főképpen akik palackoznak is – igyekeznek összetartani, közös marketingstratégián is dolgoznak, és különös figyelemmel viseltetne a minőség iránt. A gazda nemrég nagy fába vágta a fejszéjét: 32 hektár szőlőt telepít újra, ami a teljes termőterület 60-70 százaléka. Új technológiát is alkalmaz; természetesen a késői szüretelésű borokat kívánja fejleszteni. Sümegi a Budavári Borfesztivált is pozitívan értékelte, főképpen, mert jó volt az idő, de melyik borász az, amelyik nem örül a napfénynek?

A Tokajból érkezett Balassa István fel is függesztette a csoportos kóstolást, amikor legerősebben érte a nap a pavilonját, de ezzel együtt ő is örült az időnek: – Még kellene egy kis csapadék otthon, de szépen fejlődik a gyümölcs. A szüretet még szeptemberben elkezdjük, októberre végzünk vele, és a 3 hektáros területen – ahol leginkább dűlőszelektált gazdálkodás folyik – jónak ígérkezik a termés. Az időjárás különösen a tavalyi tükrében kap nagy figyelmet. A szekszárdi Módos Ernő termésének jó részét inkább rejtegette, mint reklámozta volna. Az idén viszont van mire büszkének lennie: 2009-es Kékfrankosa a VinAgora megmérettetésén aranyérmes lett. A kétféle utat egyszerre járó borász a folyóbor fogalmat is szem előtt tartja: Bag in Box hűtőjéből jól fogy a vörös cuvée (Kékfrankos 60, Merlot 20, Zweigelt 10 és Kadarka 10 százalék), és magát – a bort légmentesen tároló – hűtőt is egyre több vendéglátós rendeli meg.

Kovács Ferenc töki borász a tavalyi produktumai közül csak a Sauvinon blanc-t tudta maradéktalanul dicsérni, szép, harmonikus bor lett, annak ellenére, hogy biológiailag nem volt érett a szőlője, de le kellett szednie, különben tönkrement volna. A gazdasági válságot megérezte: a forgalma jelentősen visszaesett. Mégis optimista, részben az idei kilátások miatt. A borfesztivál közönsége – nála is – nagyobb, mint legutóbb, sőt azt is észreveszi, hogy több a fiatal, aki értékeli a jó hazai borokat. Kovács úr nemrég még újabb három hektáros – szőlőültetésre váró – területet is vásárolt. A fia a sokadik diploma után a borász szakmérnökit is megszerezte, de ő inkább az unokájától, a BCE Kertészeti karán végzett Annától várja, hogy a pincészetben még jobban kifejti tudását. Akkora forgatag volt a Nemzeti Galéria körül, hogy a legtöbb borásszal nehéz volt szóba elegyedni. Közéjük tartozott Takler András is. Vele már a fesztivál zárása után sikerült érdemben beszélni. Nagy forgalmat regisztrált. Nagyon sok volt a külföldi érdeklődő, akiket különösen a minőség fogott meg: – Akadt olyan vendég, aki előbb megkóstolta a Syrah Reservé-t, majd idővel visszajött, és elvitte hat palackot. Persze mi sem véletlenül jöttünk ki a fesztiválra a Reserve borainkkal. A minőséget keresők átfogó képet kaphattak róluk. Taklerék nemrég kezdték meg a szüretet, és ahogy a borfesztiválon, a termőterületeken is nagyon jó idő köszöntött rájuk. elmondása szerint szépek, érettek a fürtök, jó évjáratnak néznek elébe. Elfoglalt volt Miklós Csaba is, akit miklóscsabinak szólít mindenki, aki már látott bort. Pedig érdemes lett volna megkérdezni tőle, hogy ki akasztotta rá az élményborász kifejezést, hogyan talált ki olyan bornevet, mint a már láthatatlan Punktum, bár a többi sem akármilyen. A móri borásztól ilyen nevet kaptak a tételek a keresztségben, mint: apabora, Csóka Családnak (Rajnai rizling) Ezredes (Ezerjó), Utazóbőrőnd (Királyleányka), Rrrozzéééééé, Csakazízéér (Ezerjó), Tündérkert (Tramini), roger mór (Ezerjó), Demi Mór (Királyleányka) és Marilyn Mórról (Királyleányka). Majd legközelebb, vagy aki maga meg akarja tudni, látogasson el Mórra; miklóscsabi elsősorban ott fogad.

N. Á.