2010 végén, a Sotheby’s egyik aukcióján Hongkongban egy anonim kínai telefonos licitáló 232 ezer dollárt fizetett 3 palack III. Napóleon korabeli 1869-es Chateau Lafite Rothschild-ért. Palackonként! Ezek a borok, bizony már akkor szépek és érettek voltak, amikor a kínai bokszerlázadások megakasztották az európai nagyhatalmi ambíciókat Kínában. A fenti leütési ár mellett szinte eltörpül az előző 156.450 dolláros rekord, amelyet 1985-ben fizetett ki a Forbes család egy olyan 1787-es Chateau Lafite-ért, amit annak idején az USA alapító atyjának, Thomas Jeffersonnak palackoztak. 

A levegő után kapkodás szinte hallatszott a hongkongi aukciós teremben, bár nem a fenti ár rázta meg igazán a borszakértőket, hanem az, amikor ugyanezen az aukción kifizettek 70 ezer amerikai dollárt egy karton 2009-es Lafite-ért, ami szinte még palackozásra sem érett, olyan fiatal. Bombameglepetésre nem egy, az 1869-es hasonlóan ritka, vélhetően ihatatlan borért fizettek ilyen hatalmas összeget. Szakértők hívják fel arra tényre a figyelmet, hogy az aukciót megelőzően az agyonreklámozott 2009-es évjáratot kartononként 18 ezer amerikai dollárra árazták be a bordeaux-i borokkal foglalkozó londoni borkereskedők, tehát a 70 ezer dolláros leütési ár nem kevesebb, mint 300 %-nyi növekményt hozott.

1636 tele óta, amikor is Hollandiában tulipánmánia tombolt és egy-egy virághagyma házak áráért cserélt gazdát, nem volt ilyen mértékű, ilyen drámai áremelkedés az ún. romlandó termékek piacán. Ahogy Jack Hibberd, az egyik legnevesebb on-line bortőzsde, a  Liv-ex kutatási szakembere állítja, „a hosszútávra prognosztizált értékesítési árak egyik napról a másikra elérték azt a szintet, amit álmunkban sem tartottunk elképzelhetőnek.  A rövidtávra tervezettek esetében ez még inkább érvényesült: a Lafite eladások tovagyűrűző hatásának köszönhetően a vezető borkereskedők már vastagabb ceruzákat vettek elő a konkurens chateau-k – Latour, Margaux, Mouton Rothschild, Haut-Brion – borainak beárazásához.” És mint mindig, a spekulánsok most is ott nyomulnak az első sorokban, és éppen ezért sok kevésbé jelentős bordeaux-i vörösbor ára is erősödik.  A Liv-ex kimutatásai szerint az általuk regisztrált 100 csúcsbor árindexe 40 százalékot emelkedett 2010-ben, ami példa nélkül álló, még ha összevetjük az egyéb kincsképző termékek, akár az arany teljesítményével.

Vajon előttünk imbolyog egy árny, egyfajta bordeaux-i buborék, amit Kína mozgat? Robert Sleigh a Sotheby’s ázsiai borpiacokért felelős főnöke azt állítja, hogy mielőtt a kínaiak betették volna a lábukat erre a területre, a piac szereplői képesek voltak egy évtizedek óta kialakult, kifinomodott rendszerben felvásárolni a „Premier Cru” borokat. Most azonban kemény játékos jelent meg a szorítóban.” Senki sincs meggyőződve arról, hogy a kínai újgazdagok valóban Bordeaux és a Lafite iránt érdeklődnek.  Az egyik kényszer szülte elmélet szerint Thaiföld uralkodója a Lafite-nak tulajdonította, hogy rossz egészségi állapotából kigyógyult, gyógyulását a vörösborok elősegítették, míg egy másik szerint a francia Lafite szó úgy hangzik, mint a kínaiak szava a prosperálásra.

Az igazság, mint mindig, sokkal prózaibb. A Lafite könnyen kiejthető szó a kínaiaknak, és a Chateau Lafite-nak van színvonalas kínai nyelvű honlapja. Az ügyes befolyásolás pedig nem hiányzik a Lafite marketingesei eszköztárából. Például az elmúlt októberben megcsinálták azt a kis trükköt, hogy kiszivárogtatták, miszerint a 2008-as évjáratú boraik palackjain dombornyomással jelenik meg az a kínai karakter, ami a 8-ast szimbolizálja, és ami különösen szerencsésnek tekintett a kínaiak szemében. Egyik napról a másikra 17 %-kal ugrottak meg az egyébként is hatásosan reklámozott borok árai.

A francia Robert Beynat szerint, aki a talán legkomolyabb presztízsű Vinexpo nevű borkiállítás első számú vezetője, az ázsiai borfogyasztás, amiben Kína jár az élen, négyszer olyan gyorsan növekszik, mint a világátlag és ennek folyományaként Kína lesz a világ 7. legnagyobb borfogyasztója 2013-ban. Bár a gazdasági visszaesések csökkenthetik a keresletet és a hamisítás is veszélyezteti a piacon kialakult bizalmi légkört.

Most azonban a világ borszeretői nem attól félnek, hogy a kínai érdeklődés befagy, hanem attól, hogy Kína jelenléte a prémium kategóriás borok piacán tartósan olyan magas árakat alakít ki, amelyet a többiek már nem képesek megfizetni. És hogy a félelem nem alaptalan azt mindennél jobban bizonyítja, hogy tavaly már több minőségi bort adtak el Hongkongban, mint New Yorkban és Londonban együttvéve. Bizonyos becslések szerint világ legjobb boraiból már minden negyedik palack kínai kezekben van. Nem csoda tehát, hogy az állami tulajdonú kínai befektetési cég, a CITIC (China International Trust and Investment Company) – figyelemmel a jövőre - partnerkapcsolatot alakított ki a Lafite-tal annak érdekében, hogy a kínai Sandong tartományban szőlőültetvényeket telepítsenek. Az, hogy a bordeaux-i vörösborok iránti őrület meddig tart, senki sem tudja, de a holland virágtermesztők igazolhatják, hogy a tulipánhagymák ma már csak fillérekért cserélnek gazdát.

(A Time nyomán)          

AB

0 hozzászólás - Te lehetsz az első!